Prológus

A gyengéd fényglória egy anya kézpárjához hasonlított, amikor finoman megérintette a felhők bőrét, kivételesen szép érzést keltve, ami kézzelfoghatónak tűnt az illuzórikus térben. Úgy tűnt, hogy nem messze van egy elmosódott, de fenséges palota is, de majdnem illúziónak tűnt, ahogy a fény szelíd glóriája megérintette.

Egy alak hosszú ideig csendben állt a felhők között, és valamit a végtelen távolba bámult.

Hosszú kék haja volt, amely vízesésként omlott a padlóra. Ha nem lenne az impozáns termete és a széles vállai, összetévesztették volna egy lánnyal – persze csak ha hátulról nézed.

Luxus kék köntösében mintha csobogó víz lett volna. Ha valaki figyelmesen megnézné, a tekintetét azonnal mélykék színű ruhája vonzzaotta, akár az egész lelküket is elnyeli a mély és határtalan kék szín, amely mintha egy óceánra emlékeztetett volna.

Jóképű arcán lévő, ugyanilyen mély szempárból azonban nem tűnt úgy, mint aki elmúlt húsz. Szemei ​​olyanok voltak, mint a fekete lyukak, ugyanakkor mindent átölelőnek tűntek. Időnként egy lila villanás villant át a szemén, ami megdöbbentette az ember lelkét. Ez azonnal gyönyörű érzést keltett, amely meghatározhatja az ember életét vagy halálát.

– Ai… – A férfi enyhén felsóhajtott, arcán enyhén bánatos kifejezés jelent meg. Kissé összeráncolta a homlokát, mintha éppen az ég és a föld titkait értelmezné.

– Harmadik testvér. – Egy halk hang visszhangzott. Egy alak lépett ki az illuzórikus térből, és a kék ruhás fiatalember mellé érkezett. Szokás szerint szelíden megfogta a férfi karját. Cselekvésének természetessége miatt úgy tűnt, mintha számtalanszor megtette volna ezt a múltban.

Rózsaszín színű hosszú ruhát viselt, és hosszú, befont haja volt, amelyet finoman a háta mögé terítettek. Hátulról látható volt kifinomultan karcsú és gyönyörű fehér nyaka, miközben hosszú ruhája szorosan a dereka köré tekeredett, tovább hangsúlyozva tökéletes alakját.

Halvány mosoly jelent meg gyönyörű arcán, ahogy meghúzta a kékinges férfi karját. Finoman a vállára hajtotta a fejét, amitől a copfja a férfi hosszú kék haja mellé hullott. Csendesen a haja köré gömbölyödtek, és megcsavarták a férfi hosszú haját.

A kékinges jóképű arcán szeretetteljes mosoly jelent meg, amely a tehetetlenség nyomait is magában hordozta.

– Bár te már anya vagy, még mindig olyan szemtelen.

A rózsaszín ruhát viselő nő némileg elégedetlen volt. Duzzogott.

-Na és mi van, ha most anya vagyok? Ez azt jelenti, hogy nem tudok dührohamot kapni? Még mindig nem Tang Sannak hívnak, bár most az Isteni Birodalom végrehajtója vagy, és a Tenger Istene? Még mindig a harmadik bátyám vagy.

Amikor Xiao Wu meghallotta, hogy Tang San emlegeti a lányukat, egy gyengéd pillantás azonnal megtöltötte a szemeit.

-Xiao Qi egyszerűen túl ragaszkodó. Csak akkor van időnk együtt, amikor alszik. Harmadik testvér, láttam, hogy korábban elégedetlen voltál… ez a douluói kontinensen belüli problémák miatt van?

Tang San biccentett a fejével, miközben halkan felsóhajtott.

-Egyetlen nap az Isten birodalmában egy évnek felel meg a halandó világban. Ez minden egyes síkra igaz. Eredetileg a Douluo kontinensen szerettem volna maradni egy ideig, de az Istenkirályok, a Kedvesség és a Gonosz között kötött fogadás miatt kénytelen voltam visszatérni az Isten birodalomba, hogy gondoskodjak az itteni helyzetről. Arra azonban nem gondoltam, hogy a Tang-szekta lehanyatlott az istenbirodalomban eltöltött húsz alatt, ami tízezer évnek felel meg a Douluo kontinensen.

-A Kedvesség és a Gonosz egyszerűen túl ravasz. Túlságosan felelőtlenek, fogadásukat ürügyül használják, hogy leszállhassanak a halandó világba. Korábban találtak egy házaspárt Isteni pozíciójuk helyére. A pár korábbi képzése azonban egyszerűen túl szánalmas volt. Ha ez nem így lenne, hagyhattad volna, hogy gondoskodjanak az itteni helyzetről, és lazíthattál volna egy kicsit. – mondta Xiao Wu boldogtalanul.

-Kívülről a Végrehajtói és az Istenkirályi státusz meglehetősen magasztos pozícióknak tűnnek, de nem olyan feladatok, amelyeket mindenki hajlandó vállalni! A Douluo kontinens egyértelműen kissé kaotikussá vált az elmúlt tízezer évben bekövetkezett változások – különösen a négyezer évvel ezelőtti földkéreg eltolódás miatt bekövetkezett – kontinensütközés miatt. Nemcsak a Douluo ezért mert kontinens több mint kétszeresére nőtt, hanem sok változást is okozott a Douluo kontinensen. – mondta Tang San.

-A Tang szekta is ekkor kezdett hanyatlásnak indulni! Harmadik testvér, nem szabad túl sokat gondolkodnod ezen. A Tang Szekta hanyatlása bizonyos értelemben az idő és magának a világ fejlődésének is betudható. – mondta Xiao Wu.

-Igazad van, de végül is a Tang Szektát én hoztam létre. Nagyon utálnám, ha emiatt elpusztulna, de sajnos nem avatkozhatok bele egy világ változásaiba, hiszen én vagyok az istenbirodalom végrehajtója. Úgy tűnik azonban, hogy hamarosan egy új csillag emelkedik a Douluo kontinensen belül, és rendkívül szorosan kötődik az én Tang Szektámhoz. Megpróbálok tisztábban látni a sorsát, de egyelőre erősen felhős. Remélem, minden jó irányba fog haladni. – bólintott Tang San.

– Biztosan jó jelölt lesz, hiszen még te is azt mondod, hogy új csillag. Ha a jövőben még át is vehetné az isteni pozíciódat, akkor nem lenne időnk játszani? – Xiao Wu szeme felragyogott, amikor ezt mondta.

Tang San felemelte a kezét, és szeretettel megfogta az orrát.

– Te! Csak te tudod, hogyan kell játszani.

Beszélgetésük során egy kis fej bukkant elő néhány közeli felhőből. Körülbelül tizenegy -tizenkettőnek látszott, és gyönyörű, kerek szeme villogott. Külseje rendkívül hasonlított Tang San-éhoz, de a teste sokkal lágyabb volt, és a szeme közelebb állt Xiao Wu-éhoz.

– Mindig hallom apát és anyát a Douluo kontinensről beszélni! Nagyon szórakoztatónak tűnik! He he.

Apró teste csendesen eltűnt a felhők között, miközben beszélt.

Tartalomjegyzék Következő fejezet