Fordítói helyzetjelentés: Visszatértem! 🎊🎊🎉🎉 Fogadjátok szeretettel a kövi randis fejezetet. Ezután beindulnak az események uh mindenki kapaszkodjon 😀

A műtárgy nagyon lassan haladt előre, mint egy igazi gyaloghintó, amelyet emberek vittek.

Ahogy fokozatosan elhagyták azokat a területeket, ahol a tömeg gyűlt össze, végre szebbnél szebb tájat láthattak.

A narancssárga lámpások és a vörös selyem díszítés tíz mérföld hosszan elhúzódott. Felnézve látni lehetett néhány óriási fenevad faragványt üvöltve és vicsorogva. Mindegyik izmos és fenséges volt.

A Démoni szekták területe nagyrészt sziklákból állt, így a szirtekre épített épületek gyakori látványt nyújtottak.

Felnézve homályosan ki lehetett venni a hosszú lépcsőt, amelyet a sziklafalból véstek ki. Minden épület tökéletesen illeszkedett a hegybe. A belső terek ki voltak világítva. Lámpások lógtak minden házban, kísérteties szépség volt ez az éjszakában.

A hegy területébe belevésték a nyolc halhatatlan műtárgy szimbólumait.

A legendákban említett nyolc halhatatlan műtárgy: a fuvola, a felhőtábla, a lótuszvirág, a legyező, a haldob, a virág kosár, a tök és a kard.

A hegyen található faragványok kitűnő részletességgel mutatták meg ezeket a műtárgyakat egy általános kör alakú elrendezésben. Chi Muyao nem tehetett róla, de újra és újra odanézett. Szeretett ilyeneket látni..

Talán azért, mert nem volt több bámészkodó, Chi Muyao végre megnyugodott egy kicsit. Egy irányba mutatott és kérdezte Xi Huai:

– Nézz oda. Ez a Huit ábrázolja?

– Látnod kellett korábban a Huit.

– … – Chi Muyao a Mitian Tongyin tömbben látta… Csak úgy tett, mintha nem tudná Xi Huai miről beszél. – Tehát egy Hui így néz ki?

Xi Huai is odanézett. Alapos megfontolás után azt válaszolta:

– Ez a faragás túl kicsi. Ezenkívül a tényleges Hui sokkal féktelenebb ennél.

– Ó…

– Miért jöttél el az Ezer Szekta Konferenciára? Nem kellene elkerülnöd ezeket az eseményeket, mivel nem szívesen látsz engem?

– Van valamit, amit meg akarok venni. Mivel valaki elárverezi ezen az Ezer Szekta Konferencián, úgy döntöttem, hogy eljövök és próbálom megszerezni.

– Óh? Melyik napon van az aukció?

– Két nap múlva lesz.

– Tsk…

Chi Muvao nem tudta, mit jelent ez a „tsk” Xi Huaitól. Úgy értelmezte, hogy Xi Huai nem akart vele beszélni, ezért gyorsan becsukta a száját, és egyedül nézegette a környező tájat.

Xi Huai eléggé bosszús volt. Egyből vissza akarta vinni Chi Muyaót a Qing Ze szektába, de úgy tűnt még két napot várnia kell.

Egy idő után Xi Huai megkérdezte:

– Mit szeretnél vásárolni? Megkérem, hogy Zong Sichen és a többiek, hogy vegyék meg.

– Nem hiszem, hogy ez működni fog. A dolog, amit keresek, könnyen meghamisítható. Személyesen kell látnom, különben átverhetnek.

– Milyen zavaró.

– El tudsz engedni egy időre? – Chi Muyao meglendítette összefont kezüket. – Túl forró a kezed. Izzad a tenyerem.

– … – Xi Huai nem akarta. Chi Muyao-nak nem volt más választása, mint elővenni kerek legyezőjét, és felemelni az egymásba fonódót kezüket. Legalább a verejtéket el tudta párologtatni a kezük legyezésével.

Xi Huai:

– …

Xi Huai a kerek legyezőre pillantott Chi Muyao kezében, majd a szekta egyenruhájára, amit viselt. Meglepő módon nem tudott belefáradni abba, hogy nézze.

Annak ellenére, hogy korábban a rózsaszín volt a legkevésbé kedvelt színe, most már tudta értékelni.

Chi Muvao továbbra is nyugodt tempóban legyezte magát, szeme még mindig körbe-körbe járt. Xi Huai csak az oldalát látta finom arcának. A barackvirágmaszk nem rejtette el az állkapcsa tökéletes, sima ívét.

Az Ezer Szekta Éjszakája Fesztivál kb. két óráig tart.

Chi Muyao fáradtnak tűnt a második órában. Elringatta a műtárgy, szemhéja pedig harcolt a lecsukódás ellen.

Mivel azért halt meg mert túl sokat tanult, Chi Muyao elkezdett vigyázni az egészségére és minden este ugyanabban az időben aludt el.

Elérkezett az óra, és a nap folyamán végzett összes fáradtság utolérte. Eléggé kimerült volt.

Megijedt, amikor először elkapta Xi Huai, de ez a félelem tompult, miután megtudta, hogy Xi Huai nem haragszik rá. Ráadásul az a három év, amit Xi Huai-jal töltött a barlangban, hozzászoktatta a másik jelenlétéhez. Nem sokkal később tényleg elaludt.

Xi Huai odanyúlt, hogy Chi Muyao a fejét a vállára támasztja álmában.

Ezután határt szabott. A műtárgy négy gerendáján a fehér tüll azonnal leereszkedett, a szél ezekután nem fújhat be.

Ezután Xi Huai felemelte a kezét, és finoman megcsókolta Chi Muyao ujjbegyeit. Kivette Chi Muyao másik kezéből a kerek legyezőt, és legyezni kezdte.

Odakint túl vad szél fújt. Chi Muyao megfázhat.

A függöny leengedése után azonban túl fülledt lett bent a levegő, így Xi Huai csak legyezgethetett, nehogy Chi Muyaonak melege legyen, és ne akarjon tovább neki dőlni.

Amikor a műtárgyak célba értek, a műtárgyakon lévő többi művelő mind elment. Csak Xi Huai és Chi Muyao maradt sokáig ott, ahol voltak.

A Yue Mu palotamester a műtárgy mellett állt. Csendben maradt, és a szemével mozgatta azt a műtárgyat, amelyben Xi Huai volt.

A Zun Yue palotamester felsóhajtott. Nem akart belekeveredni, mert már fájt a feje a Szektamester reakciója miatt. Be kell majd avatkoznia, amikor a szektamester dühében meg akarja verni a fiát?

A két Születendő lélek színtű Mennyei Tiszteletreméltóság már több mint száz éves volt, de valójában fájt a fejük, amikor az ifjú szektamester első szerelmére gondoltak.

Az összes ember közül, akiket választhatott volna, egy He Huan szekta tanítványt választott. Egy férfit. Végülis ők voltak a Qing Ze szekta. Udvariasan fogalmazva, ők a Qing Ze szekta, más néven a Qingqing Prairie szekta.¹

Ekkor a Xi Huai műtárgya végül a barlangi rezidencia irányába indult, ahol Xi Huai átmenetileg tartózkodott. Nyilvánvaló volt, hogy a másik személyt is oda fogja vinni.

Összenéztek és hagyták, hogy Xi Huai azt tegye, amit akar.

A Xi Huai és a többiek ideiglenes barlanglakásai voltak a legjobbak, amit a környék kínált.

Elég csendes volt.

Úgy irányította a műtárgyat, hogy megálljon a barlangi rezidencia előtt. Aztán bevitte Chi Muyaót és aktiválta a védőformációt.

Ezzel a védelemmel még a Születendő lélek színtű Mennyei Tiszteletreméltók is nehezen tudnák megfigyelni mi történik bent.

Miután Chi Muyaót a kőágyra helyezte, egy ideig habozott elővenni egy világító műtárgyat, ehelyett csendesen átrendezte a dolgokat a barlanglakás belsejében. Aztán levette varázslatos ruhái külső rétegeit, majd félretette őket..

Aztán visszasétált a kőágyhoz, és keresztbe tett lábbal Chi Muyao közelében leült meditálni.

Tisztán hallotta a suhogást, amikor Chi Muyao megfordult. Chi Muyao látszólag fojtogatónak találta a maszkot az arcán, és igyekezett leszedni a barackvirágmaszkot.

Kis idő múlva Chi Muyao ismét megfordult, és a lábai elkezdtek bebújni az ő lábai alá.

Xi Huai kinyitotta a szemét, és Chi Muyaóra pillantott. A Tárgymozgatási technikát használta az elvarázsolt ruhák mozgatására, hogy betakarja vele Chi Muyaot.

Elmúlt az éjszaka. Kora reggel Chi Muyao végre nyugodtan felébredt.

Nem kelt fel azonnal az ágyból, ehelyett kábultan nézett körül a barlanglakásban. Utána hirtelen felült magához tért, és Xi Huaira nézett.

Xi Huai megfordult, hogy a szemébe nézzen.

Az első dolga az volt, hogy felemelte Xi Huai elvarázsolt ruháját, és megnézte magát. Utána megkönnyebbülten felsóhajtott, a ruhája még mindig rajta volt. Úgy tűnt, Xi Huai mégsem olyan nagy vadállat.

Megkönnyebbülten felállt, és az egyszerű mosási technikával megtisztította magát. Pontosabban, gondoskodott arról, hogy azt használja, amelyet Xi Huai tanított neki.

Xi Huai hirtelen kinyitotta a száját:

– Mi van velem?

Visszafordult, hogy Xi Huaira nézzen. Aztán az egyszerű mosási technikát használta az ő tisztítására is.

Ez a srác tényleg nem volt semmi. Segített a barlangba, mert Xi Huai maga nem tudta megcsinálni, de Xi Huai most szabad, akkor mi volt a kifogás?! Nyilvánvalóan játszott Chi Muyaoval.

Xi Huai felállt, és Chi Muyao hajtókájára tette az ujját. – lehajtotta a fejét és azt mondta:

– Rendben, most már kinyithatod a hajtókáidat.

– Így nem jó?

– Hm. – Nem akarta, hogy bárki más lássa, amíg sétáltak, de mivel most a bent vannak, ő meg akarta nézni.

Chi Muyao még mindig a tanítványtársaira gondolt.

– Még mindig biztonságban vannak?

– Valószínűleg.

– A-akkor ha ezt megteszem, elengeded őket?

– Hm.

Chi Muyao felnézett Xi Huaira, ajkait vékony vonallá préselte. A végén a fogát csikorgatta, és elfordult kioldani az övét.

A köntösét mindig is megfelelően viselte, így némi erőfeszítésbe telt a hajtóka kinyitása. Kis küzdelem után feladta és megfordult, hogy megmutassa Xi Huainak.

-Nyitva vannak.

– Mi haszna egy külső réteget nyitva hagyni, ha a középső ing megfelelően van felvéve.

Csak a külső réteget bontotta tovább, hajtókáit csak egy kicsit jobban kinyitva. Lenézve saját kis testére, ő úgy érezte, a látvány nem olyan jó.

– Ez elég, igaz? – Megfordult, hogy sértett arckifejezéssel megmutassa Xi Huainak.

Xi Huai ajka megrándult.

– Ez minden?

– Igen! – Ezután elkezdte rendbe szedni a ruháit.

De Xi Huai nem engedte. Nagy léptekkel haladt Chi Muyao felé, és hirtelen lehajtotta a fejét, hogy megcsókolja. Chi Muyao megdöbbent. Öntudatlanul hátrahajolt, de Xi Huai visszahúzta a karjába.

Nem volt más választása, mint felemelni a fejét. A barackvirágmaszk gyöngyfüggönyét az orra szétválasztotta, hogy Xi Huai könnyebben megcsókolja.

Xi Huai, mintha fárasztónak találta a fejének állandó lehajtását, felemlete és az asztalra tette, szorosan átölelve.

Xi Huai egyedi illata és dominanciája hatalmas erővel áradt szét benne.

Chi Muyao nem tehetett mást, mint megrángatta Xi Huai hajtókáit.

Chi Muyao tudat alatt megpróbálta közéjük szorítani a térdét, hogy elrúgja Xi Huait, de Xi Huaia előrébb húzta hogy nehezebben menekülhessen el.

Csak ellökni tudta Xi Huai arcát, és könyörgően azt mondta:

– Xi Huai, ne…

– Tudnod kell, hogy nem hallgatok rá.

– Dühös leszek.

– A-Jiu. – Xi Huai oldalra fordította a fejét, és lehalkította a hangját: – A barlangban annyira sírtál, és arra kértél, hogy ne tegyem, de csak annyit kellett volna tenned, hogy abbahagyod, ha nem akarod. De soha nem mentél el.

Ezektől a szavaktól a teste megmerevedett, a füle és az orcája pedig kipirult, mintha mindjárt meggyulladt volna.

Mindig is jó kedélyű volt.

A rendkívüli zavar azonban rövid dühhöz vezetett.

Természetesen mérges lett, amikor méltóságának egy részét megkérdőjelezik.

Chi Muyao most dühös volt. Majdnem az asztalra csapott.

– Kinek a kedvéért csináltam ezeket a dolgokat a barlangban?

Hirtelen felemelt, üvöltő hangja megdöbbentette a huligánként viselkedő Xi Huai-t, és meglepetten nézett rá.

Chi Muyao tovább veszekedett Xi Huaival:

– Keményen dolgoztam, hogy az alapépítési szakaszáig műveljek miattad. Folyamatosan gyakoroltam, mert nem voltam jártas benne. Sokat szenvedtem, sőt el is ájultam! Volt olyan, amikor nem sírtam a fájdalomtól? De nem hagytam abba, mert nem akartam megszakítani az erőfeszítéseinket? Felháborító dolog másokon nevetni, olyan rossz ember vagy!

Xi Huai:

– …

Meglepetten pislogott.

Chi Muyao utoljára akkor volt ennyire dühös, amikor Xi Huai azt mondta, hogy Chi Muyao technikái hiányosak.

Xi Huai enyhén köhögött, meg akarta szakítani. De Chi Muyao hozzátette:

– Xi Huai, nincs szégyenérzeted?!

Xi Huai, aki általában szótlanul hagyta az embereket, nem találta a szavakat.

– Én…

– Te nem! Már induláskor is rád gondoltam, féltem, hogy mások kiröhögnek majd, mert kemence vagy. Még segítettem is elrejteni. Most nézd meg, mit csináltál. Akkora csinnadrattával ragadtál meg, sőt bebörtönözted a szekta társaimat. Azt akarod, hogy mások megtudják, mi történt közöttünk?!

– Így van.

– Ööö… mi? – Chi Muyao a dühöngés közepén megakadt.

– Hagyni akarom, hogy mások megtudják, mi történt közöttünk.

– Te… nem gondolhatod komolyan…?

– Nem. Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy te vagy a megmentőm. Mi baj van vele? – Chi Muyao ettől azonnal lehiggadt.

Nem tudod, hogyan mentettelek meg?

Nem érted a kilétemet?

Tudja apád, hogy büszke vagy arra, hogy kemence vagy?

Chi Muyaonak elege lett. Ellökte Xi Huait, és leszállt az asztalról, hátat fordítva a másik személynek, miközben rendbe szedte a ruháit.

Xi Huai mögötte állt, és végig őt figyelte. Ahelyett, hogy feldühödött volna, fékezhetetlen késztetése támadt mosolyogni. Nagyon aranyosnak találta Chi Muyaonak ezt a feszengő oldalát.

Amint Chi Muyao végzett a ruhák elrendezésével, felugrott, mint egy nyúl, és ismét hevesen így szólt Xi Huaihoz.

– Most már elengeded őket, igaz?

– Ó, tegnap elengedtem őket.

– …

– Nincs értelme rabságban tartani őket, ezért tegnap elengedtem őket. Csak azt kérdezted tőlem korábban, hogy biztonságban vannak-e.

– …

– Szerintem igen.

Chi Muyao annyira dühös volt, hogy ökölbe szorult a keze. Az amúgy is vörös arca még jobban kipirult. A végén odament Xi Huaihoz és megrúgta.

Félt, hogy Xi Huai megtorolja, ezért a He Huan Szekta mozgástechnikáját használta, hogy jó messzire visszavonuljon.

Végül Xi Huai figyelmen kívül hagyta őt. Megkérdezte Chi Muyaót, miután felvette az elvarázsolt ruháit:

– Akarsz sétálni menni ma?

– Nem! – Nem akart Xi Huaival menni csak azért, hogy újra mutogassa. Már a gondolattól, hogy mindenki őt fogja nézni felállt a szőr a hátán.

– Akkor maradjunk a barlangi rezidenciában. Mit is csinálhatnánk kettesben?

– Menjünk! – Azonnal meggondolta magát.

Xi Huai kivitte Chi Muyaót a barlangból. Ezúttal nagyon visszafogta magát, csak egy Yuanyang ujjat használt, hogy megtalálják egymást.

Miközben Chi Muyao az utcákon sétált, hátranézett, és véletlenül látta, hogy a művelők hirtelen verekedni kezdtek.

Mások tolongtak, néhányan még szellemkövekkel is dobálták a harcosoknak, és szurkoltak nekik.

Átlósan előre nézve úgy tűnt, mintha egy férfi művelő bámulta volna egy nő alakját. Végül a női művelő addig verte, amíg nyilvánosan elsírta magát, és letérdelt, kegyelemért könyörögve.

– Hiss.. -Az utcák, ahol ezek a Démoni Frakció művelői összegyűltek, valóban mások voltak. Még azon város utcái sem voltak annyira kaotikusak, ahol elbújt, miután elhagyta a barlangot.

Nem kevesebb, mint két civakodásba futottak bele néhány lépés után. A kereskedők azonban a felfordulás ellenére folytatták az üzletet. Az elhaladó kultivátorok sem nagyon foglalkoztak azzal, ami történik.

Xi Huai és Chi Muyao egymás mellett sétáló látványa azonban így is sok ember figyelmét felkeltette.

Megértő zúgolódás hallatszott a tömegből, miután egy pillantást vetettek kettejükre, majd a ruhaujjaikon lévő Yuanyang ujjra.

Ők ketten már a tegnap esti fesztivál alatt is felfordulást okoztak, és ma megint együtt sétálnak. A kettő kapcsolatának valami rendkívülinek kell lennie.

Chi Muyaonak nem volt több kedve sétálni.

Már az is rossz volt, hogy mindenki őket nézte, de látszólag a két Mennyei Tiszteletreméltó is mögöttük sétált. Komótosan követték őket a távolban.

Az ifjú Qing Ze szektamester valóban arrogáns volt. Még a Születendő lélek színtű véneket is testőrként használta.

Chi Muyao halk hangon kérdezte Xi Huait:

– Tényleg rendben van, hogy így zargatjuk a két Mennyei Tiszteletreméltóságot?

– Túl jó vagy a menekülésben. Valószínűleg nem tudlak elkapni egyedül.

– …

Ez volt az első alkalom, hogy Chi Muyao bűnösnek érezte magát az utcákon sétálva. Úgy érezte, sok embernek okozott bajt.

Xi Huai úgy tűnt, hogy venni akar valamit. Elment egy boltba, és kijelentette:

-Repülő műtárgyakat. Amik alkalmasak neki.

Chi Muyaóra mutatott.

Ez volt az első dolog, amit Chi Muyao hallott, amikor belépett az üzletbe. Azonnal megrázta a fejét.

– Nem kell, nem szükséges.

Xi Huai nyugodtan megszólalt:

– Mi a baj azzal, hogy veszek valamit a megmentőmnek?

– Ez semmi, tényleg…

– Hogy lenne semmi? Olyan keményen műveltél miattam…

– Rendben. Beleegyezem. – Chi Muyao sietve félbeszakította, attól félve, hogy valami hülyeséget mond.

A bolt tulajdonosa élénken elmosolyodott, amikor meglátta Xi Huait.

A művelés világában a Qing Ze szekta a gazdag és hatalmas szóval egyenlő.

Amíg az ifjú Qing Ze szektamester akarta, egy kézlegyintéssel megvásárolhatta az egész boltot.

Xi Huai egy oldalsó széken ült, állát lustán támasztotta, és Chi Muyao felé intett.

– Mondd meg neki, mit szeretnél!

Chi Muyaonak csak egy pillanatra volt szüksége, hogy gondolkodjon.

– Tudsz bukfencfelhőt csinálni?

– Mint a Nagy Bölcsé?

– Hm. Valami olyasmit.

– Persze, persze. Nem lesz olyan gyors, de elérheti a Föld fokozatot.

– A sötét fokozat is rendben van… – Chi Muyao hangja kissé gyenge volt. Nem engedhetett meg magának egy föld minőségű műtárgyat.

Ekkor Xi Huai hirtelen undorodva azt mondta:

– Én mennyei szintű műtárgyat akarok. Mondd meg, milyen anyagokra van szükséged, és a Qing Ze szekta megszerzi őket neked.

Chi Muyao gyorsan intett a kezével.

– A túl nagy sebesség nagyobb valószínűséggel okoz légi közlekedési baleseteket. Minél gyorsabb a sebesség, annál nagyobb az erő. Ez olyan, mint a vezérlőváltozós módszer. Feltételezve, hogy a tényezők állandóak, azonos feltételek mellett a nagyobb gyorsulás azt jelenti, hogy az erő…

Xi Huai:

– …

Chi Muyao befejezte komoly magyarázatát, és megkérdezte:

– Érted, mire gondolok?

Xi Huai bólintott, és odaszólt a bolt tulajdonosának.

– Mennyei fokozat fokozott védekező tulajdonságokkal.

Chi Muyao:

– …

Bizonyos értelemben megértőnek is nevezhetjük, de a megoldás más volt, mint amire Chi Muyao számított.

Az üzlet tulajdonosa gyorsan leírta kéréseket, mielőtt megkérdezte:

– Van-e más követelmény?

Chi Muyao csak annyit tudott mondani:

– Egy fehér felhő is megteszi.

Xi Huai ismét megszólalt:

– Rózsaszínt akarok.

Chi Muyao azonnal boldogtalan lett.

– Mire van szüksége egy olyan nagy embernek, mint én, egy rózsaszín repülő műtárgy?

– Ez passzol a szekta ruhádhoz.

– De lehet, hogy átöltözöm más ruhába. Akkor egy rózsaszín felhőn furcsán néznék ki. Fehéret akarok!

Xi Huai nem erősködött tovább. Azt mondta az üzlet tulajdonosának:

– Akkor csinálj kettőt, egy rózsaszínt és egy fehéret.

Chi Muyao még jobban összerándult.

– Minek kell ennyi?

– Egyet neked, egyet nekem. Enyém lesz a rózsaszín, jó?

– Nincs már sok repülő műtárgyad?

– Nem rózsaszín.

– …

A bolt tulajdonosa még jobban örült. Végzett néhány számítást az ujjain, és újra Xi Huaira lesett, mielőtt megszólalt.

– Ez négyszázezer szellemkő lesz. Hogyan fog fizetni?

– Négyszáz-ezer?! – Chi Muyao azonnal feszült lett.

Azt mondta az üzlet tulajdonosának:

– Adj egy tétellistát mindenről, amire szükséged van.

Az üzlet tulajdonosa meglepődött, de odaadta a kért listát.

Chi Muyao megnézte a megnevezett árakat.

– Még ha a finomítási és feldolgozási költségeket is beleszámítjuk, az Ön ára túl magas.”

Muyao ránézett a listára, és azt mondta:

– Ismerem ezeknek az anyagoknak az árait, és kevesebb mint 20%-ot tesznek csak ki a feltüntetett árból.

– Ez… Ki gondolta volna, hogy az ifjú Qing Ze mestert érdekelni fogja az ár?

Chi Muyao alkudozott és saját árra tett ajánlatot.

– Százötvenezerért meg tudod csinálni? Ha nem, átmegyünk egy másik boltba.

Az üzlet tulajdonosa ismét Xi Huaira nézett, azt látta, hogy Xi Huai csak ül és nézi, ahogy Chi Muyao intézkedik. Így az üzlet tulajdonosa csak megharaphatta a golyót² és bólogathatott.

– Igen, megteszem.

Xi Huai kivett egy darab Szellemjádét az ezer kincses haragjából.

– Ez elég?

Bár a művelési világban általában szellemköveket használtak pénzként, ez kényelmetlenné vált a nagyobb tarzakcióknál. Ezért ezekben az esetekben egyenértékű terméket kínálnak.

Az üzlet tulajdonosának felcsillant a szeme, amikor meglátott egy ekkora darab Szellemjádét. Épp amikor kinyújtotta a kezét, hogy átvegye, Chi Muyao ismét közbelépett.

– Csak kauciót fizetünk. Majd megkapod a többit, ha a végtermék kielégítő.

– A mi Qing Ze szektánk másképp kezeli ezeket a beszélgetéseket, mint a te He-Huan szektád. – Xi Huai könnyedén fogalmazott, de itt mindenki megértette. Ha a Qing Ze szekta magyarázatot kérne, a dolgok nem csak azzal végződnének, hogy nem fizetik ki a kereskedőt. Ha szerencsés lenne, a bolt csak csődbe menne. Ha nem lenne szerencséje, az életével fizetne.

Ezen mondattól megborzongott az üzlet tulajdonosa, és titokban letörölte a verejtéket a homlokáról.

Chi Muyao nem törődött vele. Odament Xi Huaihoz, és isteni érzékével ellenőrizte az Ezer Kincses Harangot. Utána megkérdezte:

– Használhatom azt a darab obszidiánt?

– Hm. Vedd ki.

Chi Muyao kivette azt a darab obszidiánt, és odaadta a bolt tulajdonosának.

– Ez lesz a kaució. A többit a műtárgyak elkészítésekor fizetik ki.

– Rendben.

Chi Muyao még mindig a listát tanulmányozta, miután elhagyták a boltot.

Xi Huai kuncogott, és megkérdezte tőle:

– Te voltál felelős az ilyesmiért, amikor a He Huan szektában voltál?

Bólintott.

– Hm. Néha én voltam a felelős a beszerzésért, és gyakran találkoztam gátlástalan kereskedőkkel. Alkudozni kell velük.

– És most még engem is te irányítasz?

– Nem is tudod, hány szellemkövet loptak el tőled mások. Bár okosnak nézel ki, simán kiraboltak.

– Ó… istenem.

Chi Muyao végre megnyugodott.

E nap után a Démoni Frakció ezer szektája hallott néhány dologról.

A hír futótűzként terjedt, és az Ezer Szekta Konferencia minden szegletébe eljutott egészen addig amig mindenki nem tudott róla.

Az a személy, aki elkísérte a Fiatal Qing Ze Szekta Mestert a fesztivál alatt, valóban He Huan szekta tanítványa volt. Egy férfi! Aki ráadásul agyafúrt és számító!

A legfontosabb dolog az egészben, hogy kinyithatta Xi Huait elismerő Ezer Kincses Harangot!

Nem csak egy művelő partner tehette meg?

Ami azt jelentette, hogy a Fiatal Szektamester valószínűleg…

Aiyo. Nem is mertek túl sokat gondolkodni ezen a témán.

Azonban álltalában minél inkább próbálta valaki figyelmen kívül hagyni az elefántot a szobában, annál nehezebb volt nem gondolni rá.

Nem sok idő telt el, míg a kettősről szóló hír eljut a világ többi részéhez.

(A fiatal szektamester és a férfi He Huan szektatanítvány magánügyei)

(A rózsaszín ruhás férfi, aki megcsókolta a gonosz ifjú mester sárkányszarvát)…stb.

¹ Ez még nekem se teljesen értelmes, de az eredetiben is így van úgyhogy marad. Ez a regény mindig tud meglepetéseket okozni (főleg érthetőség terén….😣😣)
Qingqing Prairie: Zöld füves legelőket jelent

² Újabb kínai szóvirág hölgyeim és uraim… a szövegkörnyezetből úgy tűnik, hogy valami olyasmit jelenthet, mint a magyar “lenyelni a békát” kifejezés.

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet