A lábmosás után, amikor Chi Muyao tétovázott, hogy maradjon-e. Xi Huai felvette a kabátját, és azt mondta:

– Megyek a dobtoronyhoz.

Chi Muyao nagyon meglepődött. Xi Huai temperamentumát ismerve a végsőkig vitatkoznia kellen. Miért akar saját akaratából távozni?

– Én, előbb-utóbb úgyis az enyém leszel, úgyhogy ezentúl nem foglak rávenni semmire, amit nem szeretsz.

Chi Muyao gyorsan tiszta zoknit vett fel, és azt mondta:

– Akkor segítek összepakolni.

– Nem, nem kell, hogy megtedd helyettem ezeket a dolgokat, én magam is meg tudom csinálni.

Xi Huai az ajtó felé sétált, és hátranézett. A végén fogta a kőmedencét, és távozás előtt kiöntötte.

Chi Muyao az ágyon ült, átölelte a térdét, és nézte ezt a megható jelenetet. Nem tudta, mit érezzen. Ki gondolta volna, hogy a mindenható Démonúr segít neki tisztálkodni és kiönteni a fürdővizét?

Arccal előre esett az ágyra, és egy darabig némán feküdt. Aztán megfogta a takaróját, és körbefordult az ágyon.

Ami ma történt, miután elhagyta a Tisztást, az igazán szégyenletes!

Ülő helyzetbe tolta magát, és azon gondolkodott, hogy menjen-e Xi Huai után. Még mindig aggódott, hogy egy olyan elkényeztetett fiatal mester, mint ő, nem tudja, hogyan kell kitakarítani.

Mégis újra lefeküdt, és kényszerítette magát, hogy maradjon. Nem csoda, hogy Xi Huai még nem mondott le róla. Azt mondta, nem törődik vele, de folyton utána mászkál.

Erre gondolva megfordult.

És ő kedveli Xi Huai-t?

Megváltoztak… az érzései?

Kezét a mellkasára tette, és érezte a szívverését. Megmagyarázhatatlan módon elpirult. Szája sarka fékezhetetlenül felemelkedett, ahogy az érzelmek átjárták a szívét.

Rájött, hogy mivel tudja, hogy Xi Huai úgyis megkeresi, ezért alig várja, hogy megtalálja.

Abból, hogy milyen gyakran nézett kifelé a Tisztásról, és milyen örömet érzett Xi Huai érkezése után, meg tudta különböztetni saját érzelmeit.

Ha nem lenne itt csapdába esve, visszatérne a Qing Ze Szektához?

Valószínűleg…

Bár fájna, megégne, és több éjszakán át nem tudna aludni, de… melegséggel lenne ölelve és szeretettel táplálva.

Ezt a tisztás elhagyása utáni tettei is megmutatták.

Leginkább kiscicákat szeretett volna látni, már nagyon rég nem látott cicákat. Aztán meg akarta osztani őket Xi Huaival.

Nem utasította vissza az azt követő csókot.

Ha nagyon mélyen nem kedvelte volna Xi Huait, akkor ez a miazmában is megmutatkozott volna. Eltolta volna és rendkívüli undort mutatott volna, de nem tette, sőt, még vissza is csókolt….

Ez azt jelentette, hogy nem utálja…

Bármilyen fura is, Chi Muyao ráébredt erre.

Éjszaka enyhén hűvös volt az idő, de a tisztás felől fújó szellő enyhe és kétértelmű hőmérsékletű volt.

A közvetítőszobák csendesek voltak, és a szél úgy fújt be a silányan csukott ablakokon, mint egy csipetnyi édes szerelem, ami a szívbe csusszan.

Ez a szerelem uralkodó volt, akárcsak maga Xi Huai. A szíve mélyéből kiáltott neki, és arra késztette, hogy figyeljen magára.

Amitől egykor félt, ami elől egykor elbújt, az most elkezdte érdekelni.

Valaha arra gondolt, hogy az összes adósság visszafizetése után a saját útján jár de most arra gondolt, hogy „a tiéd vagyok.”

Xi Huai lenne a társa?

Művelési partnerek lesznek?

Virágok nyílnak a hátán Xi Huai számára?

Ezek a kérdések megakadályozták, hogy aznap éjjel aludjon.

—–

Másnap reggel Chi Muyao és Yi Qianxi tüzet raktak, és együtt főztek. Nem tudta, hogy Xi Huai szereti-e a halat, de itt sok művelő nem volt hajlandó halat enni a sok szálka miatt. Olyan régóta gyakorolják inediát, hogy először nem is tudták kiköpni őket.

Hirtelen arra gondolt, hogy akik szeretik a halat milyen ügyes a nyelvük… megdermedt.

A fenébe is, a gondolatai annyira megromlottak, miután belépett a He Huan szektába!

– Mire gondolsz ilyen feszülten? – kérdezte Yi Qianxi, aki egy darab nyers húst vágott, és megpróbálta meg etetni a zöld rókával, aki végül nem vette el. Adnia kellett neki egy darab főtt húst.

Micsoda elkényeztetett állat.

Chi Muyao habozott. – Shijie.

– Igen?

– Ha egy nap…

– Siess. Nincs időm hallgatni, ahogy motyogsz.

– Ha később esetleg csatlakozom a Démoni Frakcióhoz…

Yi Qianxi nevetett. Miután körülnézett, odasúgta neki:

– Mi van, döntöttél?

– Mire gondolsz?

– Xi Huai és Yu Yanshu között.

– Nincs semmi köztem és Yu-shixiong között!

– Szóval Xi Huaival van?

– … – Chi Muyao kissé kényelmetlenül érezte magát, és folytatta a halak grillezését. – Csak azt kérdezem tőled, hogy mi van, ha ellentétes oldalra kerülünk…

– Még mindig te lennél a shidim. Shifu és apa sem bánja. A mi szektánk így is a Démoni és az Igaz szekták között helyezkedik el, szóval ez nem nagy ügy.

Amikor meghallotta ezt a választ, Chi Muyao megkönnyebbült.

Az emberek nem fű és fák. Hogyan lehetnének érzelemmentesek?

Chi Muyao egy ideje a Yu Chong szekta tagja volt. Nem érdekelte, hogy mások mit gondolnak róla. Egyedül az érdekelte hogy a szektának mi a véleménye.

Ha nem utálnák ezért, jobban érezné magát mindegy mit választ.

Emlékeztette magát, hogy tegyen félre néhány sült halat Xi Huainak, attól fél, hogy éhes lesz. Talán a magas emberek sokat esznek – Chi Muyao arra is emlékeztette magát, hogy több zsákmányt kell hazahoznia Xi Huai táplálására.

Túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy észrevegye a zöld róka szemét.

Yi Qianxi a hal tisztításával foglalkozott, így ő sem nézett a zöld rókára.

Tekintete sokáig Chi Muyaón időzött. Végül Yi Qianxira nézett, és labdává gömbölyödött az oldalán, és beletemette a fejét a bundájába egy jó kis szunyókálásra.

Chi Muyao fogta a sült halat, és elment Xi Huait megkeresni. Megpillantotta a dobtorony tetején ülő férfit, aki a távolba nézett.

Hátrált néhány lépést, majd felugrott. A He Huan Szektában kiművelt könnyű léptekkel könnyedén feljutott a dobtoronyba.

A dobtorny tetején lévő téglák azonban meglazultak, és elvesztette az egyensúlyát. Szerencsére Xi Huai elkapta a kezét, és biztonságba leültette az oldalára.

Chi Muyao leült mellé, és átnyújtotta a grillezett halat.

– Tudod, hogyan kell halat enni?

– Miért kérdezed?

– Mert szálkák vannak a halakban. Attól tartok, a torkodon fognak akadni, ha nem tudod kiszedni őket.

– Van olyan étel, amivel nincs ennyi munka?

– A többi hús csak maradék, csak a csontok maradnak. Ha nem tudod, hogyan egyél halat, kiszedegetem én a szálkákat és megetetlek. Hadd mossam meg a kezem. – Chi Muyao fogta a grillezett halat, lehúzott egy darab húst, és óvatosan kiszedte a benne lévő szálkákat. Aztán odanyújtotta Xi Huainak.

– Nyisd ki!

Xi Huai nem volt ilyen kényes, de szerette, ha Chi Muyao gondoskodott róla. Természetesen hagyta, hogy Chi Muyao megetesse.

Chi Muyao mindig nagyon türelmes ember volt. Nagyon aprólékosan csinálta a dolgokat. Darabról darabra úgy etette Xi Huait, mint egy kedves nagypapa, aki az unokáját eteti.

– Nézd meg a madárijesztőt ott. – Xi Huai állával intett, miután evett néhány falatot.

Chi Muyao felnézett, és észrevette, hogy Su You madárijesztője a velük szemben lévő harangtorony előtt van, látszólag a falnak dölve szunyókál és napozik.

– Mit csinál? – Chi Muyao lenézett, és folytatta a hal válogatását.

– Patthelyzetben vagyunk. Azt hiszi, megtalálta a kincset, de én bámultam őt, így nem cselekedhet. Ellenkező esetben van esély arra, hogy megtalálom előtte.

Su You egy öreg róka volt, aki már ezer éve élt. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy huszonéves kis róka visszatartja.

Hogyan fordulnak az asztalok.

Xi Hual tovább figyelte a helyet, és azt mondta:

– Van itt egy műtárgy. Hogyan kell használni? Lehetséges, hogy megtisztít minden támadást…?

Chi Muyao nyújtotta a következő darabot.

– Nyisd ki a szád!

– Ó. – Xi Hui engedelmesen leállította az elemzést, és megette a halat.

– Su You egy Születő lélek színtű, Mennyei Tiszteletreméltó, csúcs Születő lélek színtű műveltséggel. Miért tartod őt ennyire szemmel? Mi van, ha dühös lesz, és tényleg meg akar ölni? – mondta Chi Muyao, miközben válogatta a szálkákat.

– Su You szeme rajtad van. Túl alacsony a művelésed, és nincs harci képességed. Ha meg tudod szerezni ezt a fajta műtárgyat, és felhasználhatod a támadások érvénytelenítésére, még akkor is, ha nem tudod legyőzni Su You-t, legalább nem bánthat téged.

Chi Muyao kissé meglepődött.

– Szeretnéd a kincset?

– Szerinted hiányoznak a kincseim?

– Ó… – Chỉ Muyao felvett egy másik darab halhúst, és Xi Huai szájához tartotta. Hirtelen elmosolyodott. – Köszönöm, Fiatal Szektamester.

Xi Huai Su Yout bámulta, de ebben a pillanatban akaratlanul is Chi Muyao vonzotta a tekintetét. Sokáig nem tudott félrenézni. Mosolygó arcának látványa megérte ezt az egész utazást.

A velük szemben lévő harangtorony madárijesztője arrafelé pillantott. Úgy tűnt, megveti a szerelmes-gerle párt, megfordult, így nem kellett rájuk néznie.

Ez a dobtoronynál tartózkodó párost nem érdekelte. Tovább ültek egymás mellett. Xi Huai megette az egész grillezett halat.

Miután Xi Huai jól lakott, tovább kellett figyelnie Su You-t, így Chi Muyao egyedül ereszkedett le a dobtoronyból. Neki is sok mindennel kellett még foglalkoznia.

Miközben úton volt, hogy megkeresse Yi Qianxit Yu Yanshu odament hozzá, és megkérdezte:

– Zaklattott az ifjú szektamester?

– Hm? Nem!

– Messziről is láttam, hogy meg kellett etetned. Ha bármi gondot okoz, szólj nekem. Figyelmeztetni fogom a nevedben.

Chi Muyao megértette, és elmosolyodott:

– Yu-shixiong, köszönöm az aggodalmat. Én akartam, és nem hiszem, hogy baj lenne vele.

Aztán hozzátette:

– Emellett tudja, ki vagyok, és jobb a kapcsolatom vele, mint gondolnád. Nem fog zaklatni, és tudom, hogy jó ember, így nem kell többé aggódnod.

Mivel Chi Muyao gyanakodott, finom utalást kellett adnia Yu Yanshunak.

Ha a sejtése helyes, Yu Yanshu érzékeny ember, aki azonnal megérti, és ezentúl abbahagyja a vele kapcsolatos gondolatokat.

Ha a sejtése téves, Yu Yanshu most nem hallana semmi furcsát. Valószínűleg azt gondolná, hogy Chi Muyao azt fejezi ki, hogy Xi Huaival nem volt rossz a kapcsolata, de nem gondolna bele túl sokat.

Mivel Chi Muyao gyanakodott, megerősítést vagy cáfolatot kellett szereznie.

Yu Yanshu egy pillanatra meglepődött. Néhány összetett érzelem villant a szemében.

Egy kis sérelem, vonakodás és végül elfogadás.

Yu Yanshu azonban mindig is úriember volt. Azonnal egyetértett:

– Rendben, értem. Úgy tűnik, túlságosan aggódtam.

Ezt követően csak távozott, nem maradt túl sokáig.

Chi Muyao elgondolkodva ismét Yi Qianxi mellé érkezett. Csak ezután kapott lehetőséget, hogy megnézze a zöld rókát.

Ebben a két napban figyelme Xi Huaira összpontosult.

Chi Muyao a zöld róka mellé guggolt, és kinyújtotta a kezét. Aztán megállt. Ekkor a zöld róka is felnézett rá.

Mindketten hallgattak, de úgy tűnt, érezték a másik személy auráját.

Döbbenten elkerekedett a szeme, majd gyorsan magához tért, és visszahúzta a kezét. Megfordult, és így szólt Yi Qianxihoz:

,– Shijie, beviszem a zöld rókát, hogy ellenőrizzem.

– Már megtettem. Nem bántott, csak egy kicsit sovány – válaszolt Yi Qianxi lazán.

– Én is szeretnék vele játszani egy kicsit.

– Rendben, menj csak.

Yi Qianxi nem sokat törődött vele, még mindig a munkájával volt elfoglalva.

Ahelyett, hogy vitte volna a zöld rókát, mint Yi Qianxi, Chi Muyao felállt, és egyenesen a közvetítő szoba felé sétált. A zöld róka felállt, és némán követte őt.

Beléptek Chi Muyao szobájába. Chi Muyao becsukta az ajtót.

A földön ülő zöld rókára nézett, és tiszteletteljesen megkérdezte:

– Megsérültél?

A zöld róka nem mozdult.

– Hajlandó voltál velem jönni, mert érzed rajtam a Színtelen Felhő Szarvas auráját, igaz? Egyetértesz azzal, hogy a Színtelen Felhő Szarvas által kiválasztott személynek nem lehet rossz szándéka?

A Színtelen Felhő Szarvas kivételes jellembíró volt. Hogy lehet valakinek olyan jelleme, hogy kiválassza?

A zöld róka félrehajtott fejjel nézett rá. Még mindig nyugodtnak és csendesnek tűnt, mintha egy szót sem értene.

Chi Muyao nem sietett. Kezeit a térdére tette, gyengéden ránézett, és ismét megkérdezte:

– Segíteni akarok neked. Hajlandó vagy bennem megbízni?

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet