Mindenki tudta, hogy Su You őrzi a koporsót, de senki sem tudta pontosan, ki fekszik benne. Xi Huai sem volt kivétel.

De Su You beszéde szerint a koporsóban lévő férfinak van valami kapcsolata vele?

Apja Xi Lin volt, anyját a Qing Ze Szekta Zhong Qing csúcsán temették el. E kettőn kívül a világon senki más nem érdemelte meg, hogy letérdeljen. Így a koporsóban fekvő személy kiléte nagy kérdés volt.

A többiek egymás után távoztak, egyedül hagyva Xi Huait az óratoronyban.

Éjjel-nappal sétált, majd leguggolt, hogy megnézze a gyöngyöt a falban. Nem állt készen arra, hogy feladja, mert úgy érezte, ez a tárgy nagyon alkalmas Chi Muyao védelmére. Hogyan adhatná fel így?

Xi Huai az órára tette a kezét, és hirtelen észrevett valamit. Ujjaival megérintette az órát. Felnevetett.

Ezt követően félrehúzódott, és nézte, ahogy Chi Muyao odahívja Yi Qianzit. Eltűnt korábbi vonakodása, hogy másokat engedjen próbálkozni.

Yi Qianzi sem tudta megszerezni a kincset.

Chi Muyao más embereket keresett. Ezúttal Yu Yanshut és Xi Zihét hívta.

Meglepő módon a gyöngy Yu Yanshut sem választotta, amitől Chi Muyao különösnek találta a helyzetet. Xi Huaira nézett.

– Yu Yanshunak tiszta lelkűnek és jó jellemű embernek kell lennie. Még őt sem választották ki? – Akkor ez a tárgy egy különleges sorsra várt?

Xi Huai nem tűnt meglepettnek. Sosem tartotta sokra Yu Yanshut, és még kevésbé gondolta erkölcsösnek. Ez jó alkalom volt arra, hogy tudassa Chi Muyannal: Yu Yanshu nem fedhetetlen ember.

Chi Muyao csak akkor jött rá amikor Xi Zihe könnyebén kivette a gyöngyöt, hogy ez a főszereplő arany glóriája. Ezt csak a férfi főszereplő kaphatta meg.

Ezek után abbahagyta a töprengést. Valamiért nagyon boldog volt. Először a férfi és női főszereplő csókjának volt szemtanúja, most pedig annak, hogy a férfi főszereplő különleges képességre tett szert. Az eredeti regény bármely rajongója örülne ennek.

Szerencséje volt, hogy az érkezése után annyi évet életben maradt, így nem kellett törődnie azzal, hogy a főszerelő megkapja-e a kincset vagy sem.

Xi Huai félreállt, és ingerült szemekkel figyelte Yu Yanshut. Szája sarkában értelmes mosoly bujkált.

Yu Yanshu kissé félrehajtotta a fejét, észrevette Huai tekintetét. Hidegen biccentett, majd a továbbiakban figyelmen kívül hagyta.

– Miféle gyöngy ez? – kérdezte Yi Qianzi és odahajolt.

Chi Muyao is közelebb lépett, hogy megnézze, majd így szólt:

– Valószínűleg ennek a kincsnek köszönhető, hogy itt ilyen erős a tisztító képesség. Gondolom, van vágó és tisztító funkciója, sőt megjósolhat dolgokat.

A vágással a kincs azon képességére utalt, hogy tiszta határt tud húzni a miazma erdő és az emberek között.

A megtisztítással arra célzott, hogyan tisztította meg a művelést és a szellemi energiatámadásokat. Még a Születő Lélek szintű idősebbek felé irányuló támadások is megtisztulnak, ha elérik a védelmi sugarat.

Az előrejelzés arra utalt, hogy a falon lévő árnyékok elmesélték, mi fog történni néhány nap múlva. Megfelelően kihasználva talán még az ellenfél mozdulatait is meg lehetne jósolni a csatában.

Ez határozottan nem közönséges kincs volt, hanem isteni tárgy.

– Ezzel valaki legyőzhetetlen lehet – tette hozzá Yu Yanshu. – Ha elmozdítjuk ezt a gyöngyöt, a tisztás is vele mozdul. Most már bárhová mehetünk.

Yi Qianzi el volt ragadtatva.

– Akkor most már biztonságban kijuthatunk vele a miazma erdőből?

Egy pillanatnyi csend után Chi Muyao megszólalt:

– Xi bátyám, el tudnál vinni engem és kis húgomat a Xiang Huang pavilon földalatti áldozati oltárához? Még ha távozunk is, a miazma megmarad. Alapvetően meg kell szüntetni a forrást, különben nehéz lesz elhagynunk ezt a miazma erdőt.

A legrosszabb esetben az idősebbek nem lesznek hajlandók kinyitni a hegyet lezáró formációt, még akkor sem, ha elérik a határt.

Xi Zihe ezen a ponton csendesen megdöbbent. Nem számított rá, hogy hirtelen egy ilyen kiváló kincs tulajdonosaként ismerik el. Nehezen vette fel a beszélgetés fonalát is.

Ennek ellenére gyorsan válaszolt:

– Igen, tényleg el kellene mennünk a Xiang Huang pavilonba, és megpróbálnunk. Ha nem sikerül, még nem lesz késő elhagyni az erdőt.

A megegyezés után értesítették a többieket. A hír egyeseket örömmel, másokat irigységgel töltött el. Néhányan még megpróbálták megérinteni a gyöngyöt Xi Zihe kezében, szerencsét próbálva hátha elnyerik a gyöngy elismerését.

Sajnos a gyöngy csak Xi Zihét ismerte el. Mivel a tisztító gyöngy meghozta döntését, csak követhették Xi Zihét, hiszen most már az övé volt. Különben magukra maradtak volna az erdőben.

Néhányan azonban még mindig megsérültek a tiszta földön. Ők is csak lassan tudtak haladni. Még élelmet is magukkal kellett vinniük. A készételek voltak a legjobbak, különben kényelmetlen lett volna tábort verni és tüzet rakni a főzéshez.

Ezért még két-három napot kellett a templomromban maradniuk, mielőtt elindulhattak.

Chi Muyao visszatért a szobájába, hogy összepakolja holmiját. Csomagolás közben észrevette az árnyékokat a falon, ami megerősítette, hogy néhány nap múlva már nem lesznek itt. Megkönnyebbülten felsóhajtott. Öröm töltötte el, hogy végre szabadok lesznek.

Az ablakpárkányon ücsörögve a zöld róka isteni érzékén keresztül dühöngött:

– Megígértem, hogy nem bántalak titeket az illúziós miazmával, akkor miért kéritek még mindig azt a tanítványt, hogy elvigyen benneteket a Xiang Huang pavilonba? – Nem akarom, hogy bárki is megtudja, hogy van egy zöld róka, akinek sikerült emberi formát öltenie a Ling Que hegységben. Nem lehetne, hogy ne foglalkozz a helyzetemmel?

A zöld róka karmával megvakarta fülét, miközben folytatta:

– Amikor feláldoztak, csak egy mennyei szellemi vadállat voltam. Csak a fajomhoz tartozók készséges feláldozásával és bosszúvágyával tudtam emberi formát ölteni. A jelenlegi erőmmel egyetlen őrült művelő sem tudna elfogni.

Ezután valami megzavarta meg a nyugalmat.

A zöld róka már nem akart csevegni, ráadásul észrevette, hogy jön valaki. Elkezdett szunyókálni a napon.

Xi Huai kinyitotta a szoba két ajtaját.

– Az indulás napján először a Xiang Huang pavilonba kell menned. Addig itt maradok, és elintézek néhány dolgot.

Chi Muyao összecsomagolta holmiját, és megkérdezte:

– Miért maradsz hátra? Újra használni fogod a Lélekmegújító Lámpát? Micsoda pazarlás.

– Van néhány dolog, amit ellenőrizni szeretnék. Ne aggódj, hamarosan követlek.

– Óh…

Xi Huaira gondolva, amikor ismét a Lélekmegújító Lámpát használja, Chi Muyao szíve fájt.

Xi Huai lesz a művelési partnere a jövőben. Nem hagyhatta, hogy partnere elpazarolja a Qing Ze Szekta pénzét ebben a miazma erdőben.

Megpróbált hát kommunikálni az isteni lénnyel, a zöld rókával.

A zöld róka figyelmen kívül hagyta.

– Nem rosszlelkű, csak a felszínen durva – könyörgött ismét Chi Muyao.

A zöld róka ezúttal megmozdult. Felnézett Xi Huaira, majd felsóhajtott.

– Milyen nagy rózsaszín szemüveged van.

Hogyan lehetett volna Xi Huai durva csak a felszínen? A normális emberek még csak nem is mertek túl hangosan levegőt venni körülötte.

Chi Muyao továbbra is könyörgött:

– Kérlek?!

A zöld rókának végre elege lett.

– Rendben.

Chi Muyao sietve szólt Xi Huainak:

– Xi Huai, vidd magaddal ezt a zöld rókát. Vele egy ideig ellenállhatsz az illúziós miazmának. Aztán csak gyere utánunk. Nem kell használnod a Lélekmegújító Lámpát.

Xi Huai kétkedve nézett a zöld rókára, és bólintott.

– Rendben.

Xi Huai elindult kifelé Chi Muyao szobájából, de nem ment messzire. Az ablak közelében megállt, és az ablakpárkányon ülő zöld rókát nézte.

A zöld róka ügyet sem vetett rá.

Chi Muyao az ablakhoz lépett.

– Mi a baj?

Xi Huai nem válaszolt. Odanyúlt, megrántotta Chi Muyao gallérját, és magához rántva megcsókolta, mielőtt elment.

Chi Muyao eltakarta száját, és elvörösödve nézett a zöld rókára.

– …..

– Nem számítottam erre… – magyarázta gyorsan. A zöld róka előtti csókolózás kissé sértő volt.

Chi Muyao az ablakra mutatott.

– Be kell zárnom az ablakot?

– Szükségem van a csendre. – mondta a zöld róka.

Chi Muyao bólintott, és engedelmesen becsukta.

—–

Az indulás napján Chi Muyao összepakolta holmiját, és összegyűlt a többiekkel. Úgy tűnt, számolják az embereket.

– Hol van Xi Huai? – kérdeze Yi Qianzi.

Minden csoport őt nézte. Ő és Xi Huai mostanában elválaszthatatlanok voltak. A többiek megszokták, hogy együtt vannak.

Most, hogy Chi Muyao egyedül volt, felmerült a kérdés, veszekedtek-e.

Chi Muyao erőltetett nyugalommal válaszolt:

– Maradni akar egy darabig. Azt mondja, el akarja temetni az órát, és el akarja rejteni a szellemi energiát egy műalkotással, hogy Su You ne találja meg.

A művelők csoportjából senki sem mert beszélni Xi Huaival, így természetesen nem kérdeztek rá nála. Chi Muyao magyarázatát készpénznek vették.

Yi Qianzi jobban aggódott a zöld róka miatt.

– Miért nincs itt a zöld róka sem?

– Ne aggódj, Xi Huaival van.

– Óh…

Xi Zihe és a többiek nem vártak tovább Xi Huaira. Hiszen egyedül is bejuthatott az erdőbe.

Xi Zihe fogta a gyöngyöt és megpróbált mozogni. A megtisztított terület vele együtt mozdult. Kellemesen meglepődve indult el mindenkivel a Xiang Huang pavilon felé.

Tang Ming annyira féltékeny volt, hogy egész úton hallgatott. Hogyan lehetne nyugodt, ha valakinek ilyen jó kincse van a közelében?

A Ling Que hegység hatalmas volt. Korábban a hegy lábánál jártak, és a feljutás fárasztónak bizonyult. Útközben tartottak néhány pihenőt.

A harmadik pihenőnél végre megérkezett Xi Huai. A zöld róka a vállán ült. Úgy tűnt, egész jól kijönnek egymással.

Miután utolérte őket, Chi Muyao mellé lépett, és egy kis arany órát akasztott Chi Muyao derekára.

– Mi ez? – kérdezte Chi Muyao.

– Finoman kimunkáltam az órát abból az óratoronyból, emlékül neked.

– Ezt te csináltad?!

Hirtelen úgy érezte, hogy visszaélt a zöld róka kegyével. Csak egy emlékért könyörgött a zöld rókának?

Ha korábban tudta volna, megkérdezte volna Xi Huait, hogy mit fog ellenőrizni. Ha tudta volna, hogy ez ilyen unalmas dolog, nem kérte volna meg a vént semmire.

Miután a gyöngyök elhagyták a helyet, az a tisztás már nem volt képes megtisztulni. Mindenki azt hitte, hogy a tisztás tisztító képességét a gyöngyök adják.

Az órával már senki sem törődött. Ebben a pillanatban Chi Muyao csak egy közönséges emléktárgynak tekintette az órát, és nem is nagyon foglalkozott vele.

Xi Huai egyelőre nem tudott többet mondani neki, ezért nem is említett többet.

Yi Qianxi odajött hozzájuk, és átölelte a zöld rókát.

Chi Muyao értetlenül nézte, ahogy Yi Qianxi a zöld róka bundáját gyúrja, majd átölelte, és újra és újra megsimogatja. Nyilvánvaló volt, hogy egy kisállattal játszik, és nem tehetett róla, de féltette Yi Qianxit.

Játéknak használod a vént, húgom!

A róka egész idő alatt tehetetlennek tűnt, türelmetlenül lökte el Yi Qianxit a mancsával, de sajnos Yi Qianxi még mindig közel hajolt hozzá, és többször megcsókolta.

Chi Muyao:

– …

Meg kell akadályoznia Yi Qianxit abban, hogy valami megszégyenítőt tegyen a zöld rókával, vagy csak hagyja, hogy a fiatalabb generáció ilyen komolytalanul bánjon a vénnel?

Végül úgy döntött, hogy úgy tesz, mintha nem látná.

Két napig sétáltak, mielőtt elérték a Xianghuang pavilont.

Han Qingyuan és mások már jártak a Xianghuang pavilon oltáránál, így természetesen ők mutatták az utat.

Útközben időnként több holttestet is láthattak, úgy tűnt, hogy néhányan megőrültek és megölték egymást, és voltak, akik furcsa módon haltak meg a maguk magányában.

Yi Qianxi kissé ijedtnek tűnt, de tovább követte Chi Muyaot.

Két lépés megtétele után érezte, hogy valaki megrángatja a ruháját, és elrángatja Chi Muyao-tól.

Amikor felnézett, Xi Huai elégedetlen arckifejezése ijesztőbb volt, mint a földön heverő holttest, így azonnal megnyugodott.

Chi Muyao észrevette, hogy a zöld róka megmozdította a mancsát, mintha Xi Huaival akarna foglalkozni, ezért gyorsan lenyomta a mancsát, majd így szólt Yi Qianxihoz:

– Nővérem, lehet, hogy az oltár félelmetesebb, mit az itteni helyzet.

Yi Qianxi gondolkodott egy darabig, és bólintott:

– Menjünk!

– Oké, akkor lelkileg fel kell készülnöd.

– Hm.

Az áldozati oltár előtt a csoport dermedten állt. Néhányan öklendeztek a látványtól.

Néhány női művelő nem bírt tovább menni. Itt bárki rosszul érezte volna magát.

Az oltár egy hatalmas tölcsérre hasonlított, falain sűrűn egymás mellé szegezett, mumifikálódott zöld rókák tetemei.

A legborzasztóbb a bíbor vértócsa volt az oltár közepén. Bűzlött, és ez volt a miazma forrása.

Chi Muyao testében megingott az oltár láttán, de Xi Huai megtámasztotta.

Yi Qianzi zsibbadt lábbal rogyott a földre. Egy hosszú pillanatig nézte az oltárt, majd sírva fakadt.

A szíve sajgott.

Yu Yanshu összeráncolt homlokkal nézett körbe, végül Chi Muyaóhoz fordult:

– Mit tegyünk?

Chi Muyao kinyitotta száját, de nem jött ki hang a torkán. Kis köhögés után erőtlenül válaszolt:

– Szedjétek le az összes róka tetemet, és válasszátok szét őket olajpapírral. Minden holttestre Lélekelnyomó talizmánt kell tenni, majd tisztelettel eltemetni.

Yu Yanshu bizonytalanul szólt: – A Lélekelnyomó talizmánokat most kell elkészítenünk, de itt nem használhatjuk a szellemi energiát. Hogyan fejezzük be?

Chi Muyao elgondolkodott, majd megkérdezte a zöld rókát:

– Segítesz nekem? Hogy eltemessük a társaidat.

Hosszú idő után hallotta csak a zöld róka halk hangját:

– Igen.

Chi Muyao tudta, hogy a zöld róka számára ez a legfájdalmasabb hely. Most biztosan nagyon szenved.

Itt volt rémálmainak forrása. Sötétség mindenhol, a szakadék mélye fölé szegezve, szívében a legmélyebb fájdalommal.

Ez volt a zöld rókák sírja és gyűlöletük eredete.

Chi Muyao ujjaival mintha számolna valamit, majd talált egy helyet az oltáron. Megharapta ujját, mintát rajzolt vele, és szögeket vert az alsó sarkokba.

Az utolsó szög beverése után a környező miazma varázslatosan szétoszlott. Még a vértócsa sem bocsátott ki többé miazmát.

Chi Muyao így szólt a körülötte állókhoz:

– Ez a formáció egy órára elnyomja az oltárt. Mindenki siessen.

A többiek megdöbbentek, körülnéztek – valóban nem maradt miazma.

Yu Yanshu viszont a mintát figyelte. Valahogy ismerősnek tűnt neki.

Látva, hogy Chi Muyao módszere valóban eloszlatja a miazmát, mindenki fellelkesült. Hallgatva utasításaira, elviselték a bűzt, és nekiláttak a testek elszállításának.

Xi Zibe a tisztító gyöngyökkel távozott, hogy az ne befolyásolja a munkájukat.

A gyöngyöt nagyon kényelmetlen volt használni. Xi Zile nem tudott spirituális energiát létrehozni, mivel halandó volt. A gyöngyöt végül a táskájába tette. Csak így tudta magánál tartani.

Ezt a kincset valóban nem volt könnyű használni. Xi Zihe egyedül sétált messze a gyöngyökkel, és még mindig azon töprengett, hogyan kell használni őket.

Chi Muyao végre visszanyerte lelki energiáját. Testének fájdalma azonnal eltűnt, és öröm töltötte el.

Ekkor Xi Huai odasétált Chi Muyaohoz, és megragadta a csuklóját, hogy megnézze az ujját. Először kétszer ráfújt, mielőtt a szájába vette volna.

– Piszkos! – figyelmeztette gyorsan Chi Muyan.

Xi Huai ügyet sem vetett rá, és továbbra is felnézett rá, miközben az ujja a szájában volt. Egyetlen pillantására Chi Muyao szíve megremegett. Arca akaratlanul is kipirult.

Ha szeretsz valakit, az érzelmeid kicsúsznak az irányításod alól… Xi Huai minden apró mozdulata megérintette a szívét.

Chi Muyan szinte késznek érezte magát. Megtalálta a zöld róka eredeti testét, és gondosan becsomagolta papírba. A többi embert kikerülve, egyedül emelte ki az oltárról.

Miután egy ideig körülnézett, egy kis, rejtett térbe vitte a testet, feltehetően egy olyan helyiségbe, amelyet a Xiang Huang pavilon raktárként használt.

A zöld róka követte, és leült a test mellé. Csak csendesen bámult, és hosszú hallgatásba merült.

– Hamarosan megpróbálom meggyógyítani az eredeti testedet – mondta Chi Muyao a zöld rókának.

Tudta, hogy a zöld róka eredeti teste nem veszítette el életerejét. Csak alacsony energiájú állapotban volt, és halottnak tettette magát, hogy ne vonja magára mások figyelmét.

A zöld róka azomban nem válaszolt. A fiatal róka teste hirtelen észrevétlenül eltűnt.

Chi Muyan felnyitotta az olajpapírt, és látta, hogy az eredeti test fokozatosan magához tért, a zöld szőr újra nő. A karmos láb azonban még mindig sérült volt.

Finoman felemelte a zöld róka lábát, hogy ellenőrizze a sérülés mértékét, és megbecsülje, mennyi gyógyításra és lelki energiára van szüksége.

Ebben a pillanatban Xi Huai jelent meg.

– Mit csinálsz vele? – kérdezte. Úgy tűnik, Xi Huai észrevette, hogy távozik, és követte őt.

Chi Muyan gyorsan visszatakarta a zöld rókát olajpapírral. Felállt, és így válaszolt:

– Az ősi szellemállatok nyomorúságos állapota miatt rosszul éreztem magam.

Xi Huai nem tudta, hogyan vigasztalja meg. Csak annyit tudott mondani:

– A Xiang Huang pavilon tette mindezt. Már megkapták a büntetésüket. Ne légy túl szomorú.

Chi Muyan ismét becsukta a szoba ajtaját, és Xi Huaihoz sétált. Felemelte a fejét, és megkérdezte: – Xi Huai, kaphatok egy kis lelki energiát? – Nem sokkal ezután sok energiát kellett majd felhasználnia. Ha kaphatna egy kis lelki energiát Xi Huaitól, az megkönnyítené a gyógyítást.

Xi Huai meglepetten nézett le rá. Chi Muyao most kért tőle először ilyet.

– Igen, persze – egyezett bele.

Chi Muyao odalépett hozzá, és megfogta a vállát. Lábujjhegyre állt, és óvatosan közeledett. Ajkával megérintette Xi Huai ajkát, és a szemébe nézett.

Látva, hogy nem bánja, újra megcsókolta. Ez volt az első alkalom, hogy Chi Muyao saját kezdeményezésére csókolt. Nem sötétben, nem eltakart szemmel, nem barackvirágmaszkot viselve. Egy szépséges arc, amely kissé óvatos és félénk volt. Ennek ellenére ő kezdeményezett.

A gyengéd érintés szégyenlős elmélyülésbe fordult. Nyilvánvalóan zavarban volt, de még így is bátran kifejezte érzéseit.

Xi Huai szívét gyengéden megérintette ez a félénk közeledés. Lesütötte a szemét, és látta Chi Muyao enyhén remegő szempilláit. Akaratlanul is magához húzta Chi Muyao fejét.

Chi Muyao egy pillanatra tehetetlenné vált. Megingott, és majdnem elvesztette az egyensúlyát. Ennek ellenére kinyújtotta a kezét, és megfogta Xi Huai vállát.

Szerzői sarok:

A zöld róka: Köszönöm szépen.

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet