Chi Muyao azóta ébren volt, mióta belépett a képződménybe. Míg Xi Huai felébredésére várt, azon töprengett, hogyan fejthetné meg az ősi égi képződmény titkát, hogy megtalálja a kiutat, amin keresztül Xi Huai élve távozhat.

Azonban Xi Huai a felébredése után teljesen másképp közelítette meg ezt a helyzetet. Mindenkit le akart mészárolni, hogy biztosítsa Chi Muyao túlélését. Chi Muyao a sorsra bízta volna a dolgokat, Xi Huai viszont saját kezébe vette az irányítást, és kegyetlenséggel élt tovább.

Ez ellentétes volt Chi Muyao elveivel. Ő inkább a gyilkos képződményben rekedt volna, mint hogy másokat sodorjon veszélybe. Xi Huai azonban más volt – ő csak túl akart élni. Lényegében nem különbözött Su Youtól.

Ekkor döbbent rá Chi Muyao, hogy Xi Huai még mindig a főgonosz, aki ha kell, könyörtelen tud lenni.

Chi Muyao nem engedte el Xi Huai karját, jelezve, hogy csak rajta keresztül juthat tovább.

– Ne avatkozz közbe, a képződmény hamarosan megnyílik – nézett rá értetlenül Xi Huai.

Ha a formáció működésbe lép, az emberek szétszóródnak a különböző helyiségekben. Senki sem tudhatja, milyen körülmények között találkoznak újra.

– Nem, nem engedlek – tiltakozott Chi Muyao. – Xi Huai, gondold át alaposan. Su You azért állította ezt a csapdát, hogy megmentse a koporsóban lévő embert. Ez azt jelenti, hogy tudja, hogyan távozhat innen két ember. Ha kettő is kijuthat miért nem juthatnánk ki mind? Erre nincs szükség!

– Még mindig nem érted? Su Younak számos régi, maradandó sérülése van, mert megpróbált behatolni a félisteni szintre. A teste már romokban hever, ezért használ mindig bábukat a megjelenéshez. Neki és a koporsóban lévő embernek holttestre van szüksége – az én testemet a koporsóban lévő embernek akarja megszerezni.

Chi Muyao döbbenten meredt Xi Huaira. Ez teljesen más volt, mint amire számított.

– Ezután óvatosnak kell lennünk Su Youval és a többiekkel a képződményben – folytatta Xi Huai. – Ez nem lesz könnyű. És mint az imént láthattad, ha mi nem is öljük meg őket, ők akkor is végezni akarnak majd velünk, hogy kiessünk a versenyből. Azon törik a fejüket, hogyan öljék meg a legerősebbeket a létszámfölényükkel.

– Ha rosszindulatúan támadnak ránk, nincs kifogásom az ellen, hogy megöld őket, de ártatlan embereket nem gyilkolhatsz meg válogatás nélkül! – Chi Muyao továbbra sem engedte el Xi Huai karját.

Xi Huai összeráncolta homlokát. Türelmetlennek tűnt. Le akarta pecsételni Chi Muyaót, hogy ne zavarhassa, majd indulhasson ölni.

A képződmény véletlenül pont ekkor nyílt meg. Hangos robajjal hasadt ketté a szikla, kilenc rést tárva fel.

A kamrának tehát volt egy szerkezete, ami lehetővé tette ezt a nyitást. Kilenc folyosó jelent meg, akár egy kilencfejű óriási szörnyeteg, amely kitátja száját, és várja, hogy zsákmánya magától besétáljon.

A réseken túli sötétség félelmet keltett bennük. Eljött a döntés ideje.

Senki sem mert könnyedén mozdulni. A repedéseket figyelték, és nem akarták elhagyni a kamrát, ahol összegyűltek. Itt még élhettek. Ha belépnek, tízből csak egy maradhat életben.

Ki garantálná, hogy ők lesznek az utolsók? Jobb volt tovább élni ebben a kamrában.

Sajnos a képződmény nem hagyott nekik választást. Hirtelen miazma jelent meg a kamrában, amit Chi Muyao és a többiek felismertek – az emberek elveszítik tőle az öntudatukat.

Chi Muyao egyik kezével Xi Huai karját fogta, míg a másikkal számításokat végzett. Tekintete végigsöpört a kilenc résen.

A Nuan Yan pavilonból néhányan látták már Chi Muyaot számításokat végezni. Tudták, hogy jártas ebben, és öntudatlanul is ugyanezt akarták tenni.

Chi Muyao nem adott nekik lehetőséget. Kiválasztott egy rést, és gyorsan berántotta Xi Huait, majd az aranyórát használta, hogy megakadályozza a többiek betörését.

Ez volt elhamarkodott számításainak eredménye. Chi Muyao csak hetven százalékig volt biztos benne, de ez is elég volt.

A résbe lépve biztonságos tér fogadta őket, amitől Chi Muyao megkönnyebbülten felsóhajtott. Az első csomópontból öt út vezetett tovább, ezek közül választottak egyet. Belépés után Chi Muyao lezárta az utat, mivel tudta, hogy Xi Huai megölne bárkit, aki követi őket. Ez olyan volt, mintha csapdába estek volna.

Xi Huai hátranézett, majd Chi Muyaóra pillantott. Annyira dühös volt, hogy lerázta Chi Muyao kezét, és felemelte a karját.

– Elégedett vagy? – kérdezte indulatosan.

– Hogy érted ezt? Rossz vagyok, mert nem akarom, hogy ártatlan embereket ölj meg?

– Ezt az egészet azért csinálom, hogy megmentsem az életedet, de te folyton közbeavatkozol. Ostoba vagy?!

– Ezt inkább én kérdezhetném tőled – Chi Muyao végre kimutatta haragját. – Csak az jut eszedbe, hogy ártatlan embereket gyilkolj válogatás nélkül? Te féleszű! Ahogy mondtam, találhatunk másik utat. Rájöhetünk Su You módszerére, hogy mindketten kijuthassunk!

– Tényleg nem értelek… – Xi Huai dühösen felnevetett. – Mondhatod, hogy kedvelsz, hogy kezeld a rókát, sőt kezdeményezhetsz is, csak hogy fel tudd szívni a lelki erőmet. Ha mindent a túlélésért csinálunk, miért nem ölhetem meg őket?

Chi Muyao végre meghallott valamit, ami nem stimmelt. Kikerekedett szemekkel nézett Xi Huaira, orra megremegett.

– Ezt gondolod rólam?

– Igen! Lealacsonyítod magad a művelök kedvéért, minek tetteted hát magad fennköltnek? Csak használj ki továbbra is. Használd ki azt, hogy kedvellek. Kockáztathatom az életemet, hogy életben tartsalak, de te túlságosan elfoglalt vagy azzal, hogy kedvesnek tűnj. Korábban elszalasztottad a lehetőséget, hogy megöld őket, most hogyan fogjunk össze!

– Igen, ez a véleményem! Tehetsz úgy mint aki feláldozza magát a kettős művelésben, de miért teszel most úgy, mintha nemes lennél? Csak kihasználsz engem, kihasználod, hogy szeretlek, olyan szintig, hogy feláldoznám akár az életemet is, hogy életben maradj. De te még mindig úgy teszel, mintha kedves lennél. Korábban elszalasztottuk a lehetőséget, hogy megöljem őket, így nehéz lesz újra lehetőséget szerezni!

Chi Muyao csak nézte Xi Huait. Ajka megmozdult, de hang nem jött ki rajta.

Testében most rendkívül labilis volt a lelki energia. Korábban a kényszerkezelés túl sokat emésztett fel a lelkéből. Már gyenge volt, és most újabb tűz égett a szívében, ami végigperzselte izmait és csontjait.

A küzdelem közben a teste sérült meg. Most a támadások a szívét ostromolták, ami valami hevességgel töltötte el.

– Végig azt hitted hogy csak megjátszom magam? – Chi Muyao könnyei potyogtak. Végigfolytak arcán és gallérjára hullottak.

Xi Huai szíve egy pillanatra meglágyult a látványtól, de haragja nem oszlott el.

– Hát nem a te He Huan szektád a legjobb a színlelésben? – mondta keserűen. – Tisztának mutatkozni a zsákmány előtt, ebben vagytok a legjobbak.

– Meg akartam menteni a zöld rókát, hogy eloszlassam a miazmát és mindenkit megmentsek. Szerinted a művelésre való hajlandóságom is csak színjáték része volt?

– Mindig is jobban szeretted a szellemvadakat, mint az embereket. Annyit vagy velük, hogy nem meglepő, hogy így teszel.

“Azt hittem, lemoshatom a szégyenem, félredobhatom a halandó ügyeket, és halhatatlanná válhatok. Végül az, akit szerettem, azt mondta nekem, hogy csak egy He Huan szekta művelő vagyok, méltatlan…”

Talán az fájt a legjobban, hogy épp ő mondta ezt…

Chi Muyao eltakarta mellkasát, amely majd szétszakadt, és kényszerítette magát, hogy megszólaljon:

– Így látod, hogy szeretem a szellemi állatokat, de azt nem látod, hogy a szívem hozzád tartozik?

– Természetesen látom, hogy kedvelsz-e vagy sem – nevetett Xi Huai.

Chi Muyao nem tudta, hogy veszekedésük közben Xi Huai a köztük lévő művelési partner csomót figyelte. Chi Muyao oldala tiszta fehér maradt, színtelen. Ebből tudta, hogy Chi Muyao nem kedveli őt, egyáltalán nem. Kiért sírt és hazudott hát?

Chi Muyao többé nem szólt Xi Huaihoz, mintha egyetlen hang is összetörhetné. A kis szoba sarkába vánszorgott, megpróbált leülni és keresztbe tenni a lábát, de teste a földre zuhant.

Xi Huai ösztönösen előrelépett, de nem ment oda hozzá. Chi Muyao sem akarta, hogy Xi Huai odamenjen és segítsen neki. Feltolta magát ülő helyzetbe, kezeit a térdére támasztotta, és lótuszvirág kézjelét formálta.

Xi Huai nem vitatkozott tovább Chi Muyaóval. Csak dühös volt, mert úgy érezte, Chi Muyao határozatlansága miatt elszalasztották a legjobb lehetőséget. Még mindig azon töprengett, mit kellene tennie, hogy Chi Muyao túlélje.

Egyedül ült le a másik fal mellé. Ahogy elhelyezkedett, észrevette, hogy sérülései már majdnem begyógyultak. Csak meg kellett nyugodnia és stabilizálnia kellett állapotát.

Ez arra késztette, hogy Chi Muyaóra pillantson. Chi Muyao még mindig csukott szemmel pihent. Talán tényleg kimerült volt, de a könnyek megállíthatatlanul folytak végig arcán. Ajkai szorosan összeszorultak, mégsem tudta visszatartani remegésüket.

Xi Huainak fájt ezt látni, de úgy érezte, igaza van. A művelési partner csomó nyilvánvalóan fehér volt, tehát Chi Muyao csak hazudott. Neki kellene sírnia, nem Chi Muyaónak, aki mindig is ilyen volt.

Mindketten magukba zárkóztak, nem tudtak mit mondani a másiknak. Épp úgy, mint amikor először találkoztak. Ebben a szűk kis térben az idő múlásával csak egymás társaságára számíthattak.

Chi Muyao csendben ült a sarokban, és meg sem mozdult. Félt, hogy bármilyen mozdulattal megzavarhatja a másikat.

Xi Huai túl makacs volt ahhoz, hogy megmozduljon vagy megszólaljon. Ha így kell lennie, hát legyen.

Ki tudja, mennyi idő telt el, mikor a kis szoba fala kinyílt, és ismét három rés jelent meg.

Chi Muyao kinyitotta szemét, felállt, dél felé fordult, és számításokat végzett. Xi Huai is felemelkedett, és elővett egy védekező műtárgyat a Ezer Kincses Harangjából. Még ha zsákutcába kerülnek is és megtámadják őket, egy-két ütést ki tud majd állni.

Chi Muyao az egyik rés felé indult. Bár nem fordult hátra, addig nem mozdult, míg meg nem bizonyosodott róla, hogy Xi Huai követi.

Mielőtt Xi Huai bármit észlelt volna, Chi Muyao megérezte, hogy valami nincs rendben. Az aranyóra már elismerte gazdájának – ha valami ellenállhatatlan erő erőszakkal behatolna a hatókörébe, riasztaná Chi Muyaót.

Hátranézett, de nem látott semmit.

Xi Huai Chi Muyao előtt haladt, kezében a műtárggyal. Ha a belépés után veszély fenyegetne, védekezhet és megvédheti Chi Muyaót.

Miközben a rés előtt készülődött, hirtelen észrevette, hogy Chi Muyao kiveszi a kincsét a qiankun táskájából, és eldobja egy irányba. Xi Huai megfordult, és látta, hogy egy madárijesztő bukkan fel váratlanul, és Chi Muyao felé ugrik.

Chi Muyao betaszította Xi Huait a résbe, még mielőtt a madárijesztő odaért volna.

Xi Huai természetesen nem akart egyedül menni. Vissza akart menni, de az aranyóra megakadályozta. Végig kellett néznie, ahogy az előző szoba eltűnik, miközben Chi Muyao a mélységbe rántja a madárijesztőt.

Az aranyóra meg tudta védeni gazdáját, de ha kellett, a legjobb ketrecként is szolgált. Chi Muyao a döntő pillanatban úgy határozott, hogy eltaszítja Xi Huait, és bezárja magát a madárijesztővel együtt, hogy Xi Huai biztonságban legyen.

A rés bezárult.

A Xi Huai előtti nyílás ismét fallá vált. Egyedül állt egy üres kis szobában. Körülnézett, és tudta, hogy Chi Muyao megint a helyes utat választotta.

De… Chi Muyao nem jött vele.

– Chi Muyao! – Amikor Xi Huai megszólalt, rájött, hogy remeg a hangja. Hirtelen megértette, hogy az, akit azzal vádolt, hogy tisztának tetteti magát, és csak színleli, hogy szereti őt, most feláldozta magát érte.

Hányszor mentette meg Chi Muyao? Miért felejtette el mindezt?

– Chi Muyao! – Xi Huai vadul üvöltött, és Shukuanggal támadta az előtte álló falat.

A képződmény kőfalai azonban rendkívül erősek voltak. Bármennyire támadta is, még csak megkarcolni sem tudta őket.

Öklével próbálkozott tovább, hiába.

– Chi Muyao… A-Jun… – kiáltotta hisztérikusan, szeme kivörösödött.

Sok idő telt el azóta, hogy utoljára így elvesztette az önuralmát…

SZERZŐI MEGJEGYZÉS

Tegnap délután ismét frissítettem, ne hagyj ki egyetlen fejezetet sem.

A hozzászólások között véletlenszerűen kisorsolunk száz piros borítékot.

Attól féltem, hogy megharagudtok, ezért úgy döntöttem, délután újra frissítek, hogy gyorsan túljussunk ezen a részen.

Minden alkalommal, amikor a gong és a shou összevesznek, háború tör ki a hozzászólásokban. Ne veszekedjetek, kedveseim. Lehet, hogy még akkor sem békülnek ki, ha a főszereplők húsz évre elvonulnak.

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet