Dühös iskolai zaklató x Lágy és aranyos akadémiai isten (3. rész)

Xi Huai, aki elhatározta, hogy többé nem törődik Chi Muyaóval, de két nappal azután, hogy nem beszélt vele, meg is ingott.

Xi Huai nem volt bolond. Észrevette, hogy valami nincs rendben vele. Tudta, hogy ha újra kapcsolatba lép Chi Muyaóval, valószínűleg két napon belül meleg lesz.

Rájött, hiába volt sok éven át heteroszexuális férfi úgy tűnt, nem utasítja el vagy fél a meleggé válás gondolatától, ami még jobban zavarba hozta.

Egyáltalán nem akarta bevallani…de nagyon vonzódott Chi Muyaohoz.

Nem akarta bevallani, hogy Chi Muyao nem is nagyon próbálkozott, de ő már meleg lett.

Xi Huai változásának oka az volt, ami az edzőteremben történt.

Xi Huai és csapattársai az edzőteremben edzettek, és találkoztak a Kiemelt Osztály diákjaival, aki testnevelésórára jöttek az edzőterembe.

Ha Lu Tao nem látta volna a lányt, akit üldözött, Xi Huai nem vette volna észre, hogy Chi Muyao is köztük van, hiszen ritkán nézett a tömegbe.

Amikor a Kiemelt Osztály diákjai bejöttek, éppen befejezték az edzés egyik szakaszát, és összegyűltek a második emeleti leláton pihenni.

Xi Huai a kerítésnél ült. Miután Lu Tao üdvözölte a lányt, ő is végignézett a tömegen, és egy pillantással megtalálta Chi Muyaót a tömegben.

Kétségtelen, hogy Chi Muyao káprázatos látvány volt, már csak lazán állva is a tömegben. Világos bőrű és kiváló megjelenésű volt, és az iskolai sportruhát viselte, de másképp, mint mások.

Aztán meglátta Chi Muyaót, amint Yu Yanshuval kosárlabdázik!

Nem azt mondta, hogy szereti őt, de most más jóképű srácokkal foglalkozik?

Tényleg alábecsülte ezt az embert. Mestere volt annak, hogy egyszerre több fiút is elcsábítson.

A Xi Huai körüli csapattársak még mindig beszélgettek. Valaki kétszer is hívta Xi Huait, de Xi Huai ezt egyáltalán nem vette észre. Továbbra is dühösen nézte a kosárlabdapályát.

Egy „川” karakter jelent meg a szemöldökei között és legszívesebben minden boldogtalanságát kisugározta volna.

A kosárlabdapályán Yu Yanshu kosárlabdázni tanította Chi Muyaót, az alapoktól, a labdavezetéstől kezdve.

Amikor Xi Huai látta, hogy Chi Muyao egy sikeres lövés után Yu Yanshura mosolyog, annyira dühös lett, hogy összetörte a kezében lévő ásványvizes üveget. A csavaros üvegkupak úgy lepattant, mint egy golyó, a falnak csapódott, és egyedül esett le, egy sor hangot kiadva, ami sok embert megijesztett.

Ez a zaj felkeltette Chi Muyao figyelmét. A lelátóra nézett, és észrevette, hogy Xi Huai ott van. Azonnal integetett neki egy ragyogó mosollyal, és kétszer is felugrott, mintha attól félne, hogy Xi Huai nem látja.

Eleinte puhánynak tűnt, de amikor felugrott, inkább egy kis nyúlra hasonlított.

Xi Huai elfordította a tekintetét, és nem törődött vele. Lehangoltnak érezte magát. A másik srác telejesn nyugodt volt, amikor kiderült, hogy más fiúkkal is ismerkedik. Biztosan tapasztalt.

Igen, biztosan nagyon tapasztalt, különben hogy lehetne ennyire nyugtalan, miután csak néhány napja ismeri?

Yu Yanshu is Xi Huaira nézett, de úgy tűnt, nem törődik vele. Megpaskolta a kezében lévő kosárlabdát, és egy gyönyörű hárompontost dobott.

Őszintén szólva, egy olyan gyengéd és finom fiú, mint Yu Yanshu, volt inkább „tanulási isten”. A róla és Chi Muyaoról készült közös képek olyanok, mint a filmplakátok.

Xi Huai jóképű, de sok ellenségesség van a szemöldöke és a szemei között. Nem könnyű jól kijönni vele. Neki már az is elég, ahhoz hogy igazoltassák, ha csak a tömegben áll semmit sem csinálva.

Ha Chi Muyao randipartnert választasz, Yu Yanshu valószínűleg az első számú választás.

Xi Huai csak egy pillantást vetett rá, és úgy érezte, hogy máris veszített.

Várjunk csak…

Hogy is van az, hogy veszett?!

Chi Muyao üldözte őt! Nem ő és Yu Yanshu üldözték Chi Muyaót!

Xi Huai annyira dühös volt, hogy teljesen összezavarodott.

Éjszaka Xi Huai fel-alá járkált a hálótermében.

Zong Sichen egy lánnyal üzengetett, szándékosan a bugyogó hangot nyomogatva, hogy hangüzenetet küldjön. Song Weiyue vitatkozni kezdett valakivel egy ismeretlen hálóteremből, majd egy ajtónál történt verekedésről vitatkoztak.

Xi Huai már eleve bosszús volt, és még bosszúsabb lett, amikor meghallotta a hangjukat. Végül egyszerűen elhagyta a hálótermet, és Chi Muyao hálóterme felé indult.

Mielőtt bekopogott volna Chi Muyao hálótermének ajtaján, látta, hogy Chi Muyao kinyitja az ajtót, és kidugja a fejét, és ketten véletlenül egymásra néztek.

Chi Muyao különösen boldog volt, amikor meglátta:

– Kijöttem megnézni, hogy itt vagy-e, de pont az ajtóban álltál. Annyira össze vagyunk hangolva!

– Biztos vagy benne, hogy rám vársz, nem valaki másra?

– Ki másra várhattam volna?

– Arra, akivel kosárlabdáztál.

– Nincs szüksége rám, hogy plusz órákat adjak neki. Második az évfolyamon.

– … Rendben, az ok jogos.

Amikor Xi Huai esetlenül állt az ajtóban, negatív hullámokat eregetve, Chi Muyao egyszerüen berángatta a hálótermébe, megkérte, hogy üljön le, és azt mondta:

– Á! Féltékeny vagy!

– Baromság, nem vagyok féltékeny!

– Oké, nézd meg, mióta találkoztunk, küldtem üzenetet másnak? De amikor nem együtt vagyunk, mindig neked küldtem üzeneteket.

– … Ez igaz.

Épp amikor Xi Huai elmerült a gondolataiban, és azon tűnődött, hogy vajon Chi Muyao tapasztalt csábító-e, Chi Muyao hirtelen ismét odahajolt, és megkérdezte:

– Xi Huai, ma is hetero vagy?

– Öhm… igen. – Xi Huai egy pillanatra habozott.

– Értem… na mindegy, örülök, hogy féltékeny vagy.

Xi Huai ismét tagadott:

– Nem vagyok féltékeny!

Xi Huai mindig is nagyon sokféle emberre volt féltékeny. Néha egy emberre, néha pedig virágokra és növényekre, sőt még a halakra és a császárhálós macskákra is.

Chi Muyao egykor azt gondolta, hogy Xi Huai az édes-savanyú sertésbordák megtestesülése.

De ebben a pillanatban Xi Huai nem volt hajlandó beismerni semmit. Ő úgy gondolta, hogy nem féltékeny, csak egy kicsit kedvetlen lett.

Xi Huai makacsul tagadott, és a kollégiumi lámpa fényében az előtte lévő arcra nézett, arra fehér arcra, a szeretetteljes barackvirágos szemekre, az enyhén piros ajkakra. Olyan simának nézett ki, mint az eperpuding.

Ádámcsutkája tudattalanul mozdult, teste hátradőlt, hátát a szék támlájának támasztva.

Chi Muyao ránézett, fokozatosan közeledett, és látta, hogy nem tér ki vagy nem menekül, hanem kissé össze van zavarodva, ezért gyorsan megpuszilta az ajkait.

Nagyon könnyű, gyors és múlékony.

Xi Huai légzése remegett, majd egész légzése szabálytalanná vált, egy kicsit… kissé pánikba esett, de még mindig nem tért ki, csak nézte őt tovább.

Chi Muyao nagyon örült, hogy ezt látja. Felhúzta a szája sarkát, és elmosolyodott.

Mosolya még jobban zavarba hozta Xi Huait, füle hegye pedig elvörösödött.

Chi Muyao ismét odahajolt, és megdörzsölte az orrát az övével. Látva, hogy még mindig nem tér ki, megcsókolta vékony ajkait.

Megfordult, és kitapogatta, fokozatosan kiszívva a másik lélegzetét, így magába vezetve azt.

A csendes hálóteremben az asztalon lévő óra ketyegése különösen hangos volt, és csak néha hallatszott ruhák zizegése.

Xi Huait zavarba hozta a csók. Teste végig merev volt, háta szorosan a szék támlájának nyomódott, egyáltalán nem mozdult.

De nem tért ki.

Ha Xi Huai ki akart térni, vissza akart utasítani, hogyan sikerülhetett volna ez Chi Muyaonak?

Nyilvánvalóan Xi Huai nem akarta visszautasítani.

Nos, még nem hajolt meg, de az övé… A teste nem utasította vissza.

Amikor Chi Muyao visszahúzódott, Xi Huai egy ideig üldözte, és amikor látta, hogy Chi Muyao nem akarja folytatni a csókot, hirtelen magához tért.

Chi Muyao felemelte a kezét, hogy letörölje a nedvességet az ajkáról, és megkérdezte tőle:

– Eljössz holnap?

– Beszéljünk róla később. – Xi Huai nyugodtnak tettette magát, felállt és kiment. Mielőtt kisétált volna a szobából, visszafordult és elvette a jegyzetfüzetet.

Chi Muyao elbúcsúzott tőle:

– Viszlát.

– Ó. – Xi Huai nyugodtnak tettette magát, és elhagyta Chi Muyao kollégiumi szobáját. Gyorsan távozott. Amikor elérte a lépcsőt, visszanézett Chi Muyao kollégiumi szobájának ajtajára. Látva, hogy Chi Muyao még mindig az ajtónak támaszkodik, és figyeli, ahogy elmegy, újra megdobbant a szíve.

Amikor elérte azt a helyet, ahol Chi Muyao nem láthatta, felemelte a kezét, és megérintette az ajkát.

Ritka volt, hogy egy vad ember ártatlan legyen. Zavarban volt a lépcsőfordulón, és nem tudta, melyik lábát tegye előre, hogy simán lemenjen a lépcsőn.

A szíve úgy vert, mint egy dob, dübörgött a dobhártyáján, a halántékán pedig szabályosan látszott.

Első csók…

Chi Muyao első csókja is?

Miért érzem úgy, hogy jó benne?

A francba, újra kezdett keserűséget érezni a szívében.

Xi Huaival mostanában furcsa dolgok történtek.

Mindig látta ezt a személyt az iskolában, a menzán, a játszótéren és a folyosón.

Talán azért, mert ez a személy nem probálkozott felvenni ele a kapcsolatot. Talán attól félt, hogy ha nem keresi, amikor… Látta, hogy mosolyog, de nem láthatta mit csinál, ezért neki kellett megkeresnie őt.

Röviden, Xi Huai szokásává vált, hogy akkor találkozott Chi Muyaoval, amikor olyan helyzetben volt, hogy találkozhat vele.

Vacsoraidő volt, és a tornaterem közel volt a menzához, így Xi Huai mindig korán étkezhetett.

Chi Muyao odasietett, és hamarosan meglátta Xi Huait a sorban, majd odament, hogy Xi Huai mögé álljon.

Miután megérkezett, Song Weiyue, aki segített elfoglalni a helyet, a csapat végére állt. Meg akarta nézni a műsort.

Chi Muyao halkan megköszönte Song Weiyue-nak, majd rágcsálnivalókat vett elő az iskolai egyenruhája zsebéből, és egyenként Xi Huai zsebébe gyömöszölte őket.

Xi Huai lenézett, és azt mondta:

– Az edző meg fog minket szidni, ha meglátja ezt nálam.

– Akkor egyétek meg titokban. – Chi Muyao olyan volt, mint egy cukros bácsi, cukorkákkal, rákkal és uborkamagokkal és egyéb rágcsálnivalókkal a zsebében, és hamarosan megtöltötte Xi Huai zsebeit.

Song Weiyue, aki mögöttük állt, bedugta a fejét közéjük, és egyenesen felkiáltott:

– Én is akarom.

Xi Huai megfordult, és kedvesen válaszolt:

– Tűnj el!

– Humph!

Evés után Chi Muyao követte Xi Huait a tányérral a sarokba, leült, és meghúzta Xi Huai ujját, hogy elmagyarázza:

– Nem arról van szó, hogy nem válaszolok az üzenetedre, a telefonomat elvette az igazgató.

– Az évfolyamod igazgatója? Úgy tűnik, nagyon nehéz vele boldogulni.

– Így van, Liu igazgató ő…

– Huh?

– Felejtsd el, nem ismered ezt a becenevet, azaz Liu igazgatót. Sajnos, be kell hívnom a szüleimet.

– Hogy hogy nem kaptad még vissza a telefonodat?

– Nem vagyok jó a telefon dugdosásában, és túl gyakran is nézegetem. – Xi Huai tudta, hogy Chi Muyao azért nézegeti a telefonját, mert a válaszára vár, ezért megkérdezte:

– A családod nem fog szólni semmit, ugye? Ha nem, veszek neked egy másik telefont, és kaphatsz egy új telefonkártyát.

– Nem, ha tudnák, hogy órán játszom a telefonommal, talán örülnének, elvégre végre úgy viselkednék, mint egy normális ember.

– … Miért hangzik ez totál furcsán?

Chi Muyao hirtelen odasúgta:

– A szüleim titokban meglátogathatnak. Ne félj, nem fognak semmit sem mondani neked. Csak kíváncsiak, hogy milyen ember tetszik nekem.

Xi Huai döbbenten tágra nyitotta a szemét. Kihallotta, hogy nehéz lesz ezt megúszni Chi Muyaonak, akkor miért tűnik olyan gondtalannak?

– Tudják, hogy tetszenek… a fiúk? És elfogadták?! – Xi Huai annyira megijedt, hogy elfelejtett enni.

– Nos, mondtam nekik, és elfogadták, és nem nehezítették meg a dolgomat. Akár fel is adhatnám a tanulást, így tudnák, mennyire kedvelem őt. – Xi Huai bekapott még néhány falat rizst, hosszan, zavartan nézett Chi Muyaóra, majd újra azon gondolkodott, vajon ez is egy tapasztalt csábító megszokott rutinja?

A család minden tagja segített neki ebben?

Ennyire fevilágosultak?

Vagy… Chi Muyao nem tapasztalt csábító, hanem egy természetes csábító? Túl féktelen a csábításhoz, inkább tünt úgy, hogy Chi Muyao hétköznapi apró cselekedetei simán rutinszerűek?

Chi Muyao evés után sietve visszament a tanterembe, mondván, hogy a felkészítő órája fél órával korábban kezdődik, mint a többi óra.

Xi Huai egyedül ment a szupermarketbe, gyorsan vett valamit, majd várt.

Amíg várt, a sportcsapat eloszlott, Xi Huai visszament a kollégiumba összepakolni, és Chi Muyao kollégiumi szobájába ment.

Song Weiyue, miközben húzódzkodott az ágyon, megkérdezte:

– Miért járkál ennyit Huai testvér?

Zong Sichen mindezt megfigyelte:

– Heh… Vett egy üveg lehelletfrissítőt titokban, de nem használta… legalábbis délután. Viszont percenként nyolcszor fújt belőle, miután visszatért az esti edzésről. Vajon miért kell ezt csinálnia?

– Vajon mit fog csinálni? – Song Weiyue tényleg nem tudta kitalálni.

Zong Sichen hosszan nézett Song Weiyue-ra:

– Te tényleg egy idióta vagy.

– A francba, miért sértegetsz hirtelen?! Verekedni akarsz?

Xi Huai nem sietett, amikor megérkezett Chi Muyao kollégiumi szobájának ajtajához. Várt egy darabig, mielőtt kopogott az ajtón.

Chi Muyao gyorsan kinyitotta az ajtót, és beengedte Xi Huait:

– Ma csináljunk meg egy sor kérdést. Ma szeretnék egy kicsit olvasni.

– Ó, rendben.

Xi Huai, miután belépett a hálóterembe, elkezdte megoldani a kérdéseket. Amikor vissza akart menni a saját hálótermébe, Chi Muyao nem jött oda, hogy megcsókolja.

Többször is Chi Muyaora nézett, aki komolyan olvasott, és úgy tűnt, nincs ideje rá figyelni.

Annyira jó az a könyv?!

Itt ült, de Chi Muyao csak könyvet olvas?

Nem tulzás ez egy kicsit?!

Egy darabig dühös volt Chi Muyao könyvére, majd felállt, és azt mondta:

– Visszamegyek a hálóterembe.

– Rendben. – Xi Huai az ajtóhoz lépett, Chi Muyao még olvasott, Xi Huai csak kinyitotta az ajtót és kiment.

Ekkor Chi Muyao végre megszólította, ami boldoggá tette, de hallotta, hogy Chi Muyao megkérdezi tőle:

– Kérsz még édességet?

Xi Huai kifújta a levegőt, becsukta az ajtót és hátralépett.

Chi Muyao azt hitte, hogy kér, felállt, hogy édességet vegyen ki a szekrényből, de Xi Huai megfogta a karját és az asztalra tette, majd Xi Huai megcsókolta.

A nehéz csók olyan érzést keltett az emberekben, mintha visszakerültek volna a könyvbe, és a forró testű személy bármikor megégethetné őket.

Ezúttal is ugyanígy történt.

Chi Muyao felemelte a kezét és átölelte Xi Huai vállát, akit lélegzetvisszafojtva csókoltak meg.

Xi Huai látszólag annyira visszatartotta magát, amennyire izgatott volt.

Egy idő után szétváltak és Chi Muyao sokáig várt, mire visszanyerte a lélekzetét, és megkérdezte tőle:

– Xi Huai, még mindig hetero vagy?

– Mit gondolsz?

Chi Muyao nevetett, megölelte Xi Huait, és boldogan felsóhajtott:

– Én tényleg korán belédszerettem! Ez teljesen emberi! Még mindig hasonlítok egy emberre.

– Hogy érted ezt?

– A családom mindig azt mondja, hogy a tanulástól meghülyültem, és már nem vagyok ember.

– Te… tényleg soha nem voltál szerelmes?

– Hogy is mondjam… – A könyvekben számít a több száz éves randizás? De a való világban ez nem igazán történt meg.

Ez a mondat boldogtalanná tette Xi Huait, elengedte Chi Muyaót, és ránézett.

Chi Muyao csak így tudta megmagyarázni:

– Hallottál már a randi szimulátor játékokról? Nagyon jó vagyok abban, hogy meghódítsam az olyan embereket, mint te a játékban.

– Mi a fene?

– Mindenesetre, eddig csak beléd voltam szerelmes. – Chi Muyao befejezte a beszédet, és szélesen elmosolyodott.

– … – Xi Huai nem bírta elviselni, hogy mosolyog. Amikor elmosolyodott, nagyon zavarba jött. Egyszerűen megharapta, és lenyelte a mosolyt.

—-

Chi Muyao húga bejött az iskolába, és egy kis feltűnést keltett.

Nem agresszív szépség, de erősebb hatást keltett. Lágy, kifogástalan arcvonásai voltak, elegáns és gyengéd temperamentuma, és teljesen hasonlított Chi Muyaora, de lányosabb finomsággal.

Hosszú, leomló hajjal, világos színű ruhákkal és magas sarkú cipővel, amikor Chi Muyao mellett állt, a kettős szépségtámadás egyszerű vizuális lakoma volt.

A két testvérre nézve másoknak csak az volt a gondolata, hogy… a szüleiknek több gyerekük is lehetne!

Miután segített Chi Muyaonak visszaszerezni a telefonját, Chi Muyan szeretett volna találkozni Xi Huaival. Nagyon kíváncsi volt, hogy milyen ember tetszik a testvérének.

Xi Huai ekkor odalépett hozzá, és így üdvözölte:

– Szia, Xi Huai vagyok. – Chi Muyan kissé meglepődött, amikor meglátta Xi Huai-t, de ettől függetlenül nagyon boldog volt.

Volt már egy öccse, és hirtelen egy ilyen jóképű sógora is lett, ami váratlan előny volt.

– az öcséd szerelmes egy fiúba, a családodat nem érdekli? – kérdezte Xi Huai óvatosan.

Chi Muyan megrázta a fejét:

– Amíg szerelmes nem gond. Nagyon félek, hogy egy napon tudományos kutató lesz, aki soha nem fog megházasodni. Amikor ötvenes lesz, kopasz fejjel fogja közölni velem, hogy végre nem akar tovább tanulni, és szerzetes akar lenni. Nincsenek vágyai és kívánságai ebben az életben, és elfelejti a világot…

Xi Huai nem tudta megállni a nevetését:

– Hát ő ilyen ember?

– Igen, az elmúlt tíz év egyszerűen könyörtelen és zárkózott volt, minden emberi érintkezés nélkül.

Xi Huai kissé meglepődött, és hosszan nézte Chi Muyaót.

Rövid időt töltöttek együtt. Véleménye szerint Chi Muyao nagyon gyengéd volt, hogy lehetne zárkózott?

Nem tudta, hogy ez Chi Muyao megvilágosodása a könyvekben való sok évnyi elmerülés után.

Chi Muyan magához hívta Chi Muyaót, mielőtt távozott volna.

Csevegés, sóhajtás:

— Jaj, te egy nulla vagy…

Xi Huai és Chi Muyao egymás mellett álltak, a nulla és az egy túl egyértelmű volt.

— Szerinted én… vagy az egy?

— A testvéremnek mindig sok téveszmélye volt a testvéréről.

Chi Muyan hosszan nézte Chi Muyaót, majd komolyan emlékeztette:

— Viselkedj szerényebben.

— Rendben…

Chi Muyan is látta, hogy Xi Huai jó fizikai erőnlétű típus, és az alakját nézve tudta, hogy… nem lesz könnyű alkalmazkodni hozzá.

A másik oldalon Zong Sichen sokáig kerintgett a folyosón, végül megvárta, míg Xi Huai visszajön, és odasietett, hogy megkérdezze:

— A nővér egy tündér? Annyira gyönyörű, hogy még csak nem is úgy néz ki, mint egy igazi ember.

— Nem rossz. — Úgy gondolta, hogy Chi Muyao még mindig szebb.

— Mit mondtál a húgának?

— Csak találkoztam a barátom nővérével, és köszöntem neki.

— A… a… barátoddal?! — Zong Sichen megdöbbent, majd csalódott volt. — Huai testvér, az iskolai gazember már tizenhat napja üldöz, tizenhat napja… ha zárkózottabb vagy, akkor rendben lesz egy egész hónap… tizenhat nap alatt el is keltél?!

— Mit érdekel az téged?! — vágott vissza dühösen Xi Huai, akit felbosszantott ez a hozzáállás.

Látva, hogy Chi Muyao kikíséri a nővérét majd visszatér, Xi Huai azonnal eléje sietett.

——

Chi Muyao mindkét kezével megragadta az éjjeliszekrény szélét, és küzdött, hogy kikeljen az ágyból.

Xi Huai szorosan fogta a derekát, hogy ne tudjon felkelni az ágyból.

Xi Huai leszorította, és dühösen megkérdezte:

— Chi Muyao! Nem ilyen voltál, amikor üldöztél. Te kezdeményezted, hogy megcsókolj, mintha nem tudtad volna, mit teszel. Most pedig el akarsz menekülni. Mi a bajod?! Csak négy éve vagyunk együtt, nem? Ilyen gyorsan meggondoltad magad?

Chi Muyao különösen sértődött volt:

— Görcsben vannak a lábaim, és mindjárt összetörsz. Tényleg nem bírom, kimegyek…

— Olyan messze vannak az iskoláink, és csak hetente háromszor tudok eljönni hozzád. Hogy merészeled így bánni velem?!

— Hetente háromszor, és minden alkalommal egész éjjel szeretkezünk! Nézd, mennyi az idő, hajnali három óra van! Hagynál, hogy lezuhanyozzak és aludjak?

— Meggondoltad magad?

— Nem! Nem! Csak pihentetni akarom a lábaimat!

Xi Huai végül elengedte, hagyta, hogy felkeljen és egyedül menjen a fürdőszobába megmosakodni, a falnál kapaszkodva.

Xi Huai méltó arra, hogy Xi Huai legyen. Mindkét világban ugyanazokkal az erényekkel rendelkezik. Tízből kilencszer veszekedtek, mert nem bírta Xi Huai hevességét, és Xi Huai nem tudott megállni, mint egy kismotor.

Egy másik alkalommal azért veszekedtek, mert túl sokat olvasott, túl sokat aludt, és inkább összehajtogatta a ruháit, mintsem hogy figyeljen Xi Huaira.

Mit tett rosszat azzal, hogy összehajtogatta a ruháit? A ruhák gyűröttek lettek volna, ha nem hajtogatta volna össze őket! Még azután is veszekedett vele, hogy kevesebb mint öt percig hajtogatta a ruháit!

Egy idő után Xi Huai követte a fürdőszobába. Látva, hogy a falnak kell támaszkodnia zuhanyozáshoz, odament és megölelte, hogy a karjára támaszkodhasson.

A férfi Xi Huai karjára támaszkodott, és egy ideig lustálkodott, Xi Huai pedig tartotta.

A feje fölötti zuhanyfej meleg vizet fröcskölt, mindkettőjük fejére. Xi Huai magas volt, és a víz a fejére, majd Chi Muyao testére zuhant.

Xi Huai látszólag megnyugodott, és bocsánatot kért:

— Csak hiányzol. Jobb lett volna, ha nem írtam volna alá egyetemi szerződést, amikor találkoztunk.

— Jó, hogy az iskoláink ugyanabban a városban vannak.

— Csak hetente háromszor találkozunk, de én mindig veled akarok lenni.

— Igen, értem.

— Akkor… megcsinálhatnánk újra…

— …

…………

Amikor Xi Huai kivitte a fürdőszobából és letette az ágyra, Chi Muyao még mindig kissé szédült.

A fürdőszobai légkör miatt kissé kevés volt a levegő. Lihegett és sokat sírt, Xi Huai pedig még többet heveskedett.

Kissé gyenge volt, és sokáig gyengélkedett.

Miután Xi Huai rendbe tette a szobát és mellé feküdt, még mindig Xi Huai karjaiba dőlt, átölelte, és hevesen azt mondta:

— Ha ezt még egyszer megteszed, nem veszlek rólad tudomást.

— Igen, tévedtem… — Bár Xi Huai nem mondta ki őszintén, nagyon gyengéden megcsókolta, végül átölelte, és nagyon szeretetteljesen tartotta.

Miután Chi Muyao elaludt, Xi Huai még mindig a hajával játszott a sötétben.

Véleménye szerint túl kevés időt töltöttek együtt, és azt kívánta, bárcsak minden percét és minden másodpercét Chi Muyaóval tölthetné.

Olyan kivételes alkalom volt hogy együtt aludhattak, hogy képtelen volt aludni. Egy ideig még nézni akarta, és minél többet nézte, annál jobban tetszett neki.

—–

Mi a szerelem?

Nem értem, és nem is tudom megfejten.

Csak egy dologban lehetek biztos: mindegy, milyen időben, vagy milyen környezetben, amíg az a személy ott van, könnyen beleszerethetsz.

Ha egyszer beleszerettél, nem hagyod el könnyen. Egész életedben a hajába tartod az ujjaidat, ölelgeted, csókolgatod és dédelgeted őt.

—–

Őszibarackvirágokat használok fel arra, hogy feláldozzam az élethosszig tartó barátságomat. Megkérdezném, hogy akarsz-e inni egy csészével?

Gyengédségemet ajánlom fel neked. Akarsz csatlakozni hozzám?

Részeg akarok lenni, otthon akarok lenni a nehéz időkben, méltó akarok lenni ehhez az élethez, és csak egyetlen ember akarok lenni az életemben.

Megkérdezhetem, hogy hajlandó vagy-e?

Hallottam, hogy azt mondja:

— Hajlandó vagyok.

— Az első extra vége —

Fordítói megjegyzés:
Ezzel vége is az első extrának. Még mindig nem rázodtam vissza teljesen a fordítási rutinomba de igyekszem. Megpróbálok a jövőhéttöl már legalább heti 1 fejezetet hozni (DD2).
Puszi, Vivi

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet