— Yu-Yuhao… végre felébredtél! — Wang Dong’er már nem tudta leplezni izgatottságát. Annak ellenére, hogy számtalanszor mondta magának, hogy ne sírjon, amikor Yuhao felébred, még mindig nem tudott uralkodni magán, most, hogy ez valóban megtörtént!

Ráugrott Huo Yuhaóra, és jajgatni kezdett. Egyszerre volt aggódó és megtört a szíve. Ebben a pillanatban megállíthatatlanul potyogtak a könnyei.

Huo Yuhao ismét kinyitotta a szemét. Még mindig nagyon-nagyon fáradt volt. A sérülései túl súlyosak voltak. Annak ellenére, hogy külső sebei begyógyultak, a testében lévő, egymással ellentétes energia és lélekerő, valamint a Lángoló Napforrás vize nagyban befolyásolta állapotát.

Wang Dong’er tizenöt percig sírt, és könnyei átitatták Huo Yuhao ingének elejét. Csak ezután állt meg.

Amikor felemelte a fejét, hogy újra Huo Yuhaóra nézzen, rájött, hogy a férfi már lehunyta a szemét, ekkor pánikba esett. Gyorsan letörölte a könnyeit, és így szólt:

— Yuhao, Yuhao, jól vagy?

Huo Yuhao nehezen ki tudta nyitni a szemét, és enyhe mosolyt erőltetett az arcára.

— Jól vagyok. Hűnek kell maradnod a szavaidhoz!

Néhány perc pihenés után kicsit jobban érezte magát.

Wang Dong’er egy pillanatra megdöbbent.

— Hogy érted?

Huo Yuhao mosolygott, és azt mondta:

— Azt mondtad, hogy bármire hajlandó vagy, amíg felébredek. Még azt is megígérted, hogy velem aszol. Ez örökké így lesz. Tartanod kell a szavad.

Wang Dong’er nevetésben tört ki, és azt mondta:

— Ebben az állapotban vagy, de még emlékszel ezekre a dolgokra.

Huo Yuhao is nevetett.

— Ez a boldogságomat érinti. Aludni fogok még egy kicsit.

Miközben beszélt, ismét lehunyta a szemét.

Wang Dong’er gyorsan lefeküdt mellé. Finoman simogatta a mellkasát, és könnyed lélekerejét használta fel, hogy felszárítsa a könnyeket az ingéből.

Amikor Huo Yuhao újra kinyitotta a szemét, már másnap reggel volt. Most sokkal jobban volt. Wang Dong’er szokás szerint várta. Amikor segített neki megmosdani, újra kínosnak érezte a helyzetet.

Teljesen más volt a szituáció, amikor ébren volt!

Lehajtotta a fejét, és nem mert ránézni. Gyengéden megdörzsölte a férfi testét.

— Nem meleg? — kérdezte Wang Dong’er.

Huo Yuhao elmosolyodott, és azt mondta:

— Nem.

— Oké.

— Dong’er.

— Igen?

— Ennyire tetszik a fenekem? Már hatszor megmostad.

— Hogy?

Wang Dong’er arca elvörösödött, és gyorsan eltette a törölközőt, mielőtt betakarta a takaróval.

— Dong’er.

Wang Dong’er szégyenlős pillantását látva Huo Yuhao ugratta még egy kicsit.

— Igen?

Wang Dong’er lehajtotta a fejét, az arca még vörösebb lett.

Huo Yuhao azt mondta:

— Be akarom venni a gyógyszeremet. Kicsit éhes vagyok.

— Oké.

Wang Dong’er rohant, hogy megszerezze a gyógyszeres üveget. Egy tablettát tett a szájába. Azonban látta Huo Yuhao égő szemeit, amikor felemelte a fejét, hogy ránézzen.

Huo Yuhao mosolyogva nézett rá. Szeme megtelt vigasztaló tekintettel.

Amikor látta, hogy Wang Dong’er olyan, mint egy fiatal hölgy, aki feltakarítja a szobát és rá vár, meghatódott. Ez volt a tökéletes élet a szívében! Egy család és egy feleség, aki szerette őt. A jövőben még néhány gyermek is lehetne körülöttük.

Ami a feleséget illeti, egy is elég volt. Nem lehetett olyan, mint a Fehér Tigris Herceg. Ha nincs a Fehér Tigris Herceg, az anyja nem szenvedett volna.

— Ha nem jössz ide, akkor te eszed meg a gyógyszerem.

Huo Yuhao szórakozottan nézett Wang Dong’erre.

Wang Dong’er lehunyta a szemét, és az arca vörös lett. Ajkát Huo Yuhao szájára tette, és átengedte a folyadékot. A nyelve hegye azonban érzékeny volt. Amikor megérintette Huo Yuhao nyelvét, nyilvánvalóan megpróbálta elkerülni.

Huo Yuhao mozgatta a száját, nyelve pedig Wang Dong’er nyelve köré csavarodott. Wang Dong’er szeme elkerekedett.

— Hú, hú!

Huo Yuhao nem hagyta abba. Finoman csókolta.

Wang Dong’er lehunyta a szemét. Nem mert küzdeni, mert félt, hogy bántja.

Csak azután hagyták abba a csókolózást, hogy a légzésük egy kicsit felgyorsult.

Amikor Wang Dong’er egyenesen ült, az orra már zihált. Félénken Huo Yuhaóra nézett.

— Olyan rossz vagy. A nyelved mozoghat. Ez azt jelenti, hogy önállóan is lenyelheted a gyógyszert. Legközelebb magad is beveheted.

Huo Yuhao nevetve mondta:

— Ez nem helyes. Beleegyeztél, hogy így etetsz. Nem másíthatod meg a szavaidat.

Wang Dong’er felhorkant:

— Segítek tisztálkodni.

Miután segített Huo Yuhaonak átöltözni, Wang Dong’er masszírozta az izmait.

Miközben a lány izmait dörzsölte, Wang Dong’er megkérdezte:

— Yuhao, honnan szereztél tudomást a belső sérülésemről?

Huo Yuhao kissé bosszús volt.

— Qiu’er mindent kifecsegett! Nem kellett volna elmondania. Dong’er, visszakísérlek a Tiszta Égbolt szektába, ha begyógyul a sérülésem. Nem tudom, hogy a Megtört Szívfű gyógyíthatja-e a sérülésedet. Jobb, ha hagyjuk, hogy Niu Tian bácsi és Tai Tan bácsi vigyázzanak rád.

Wang Dong’er kétkedve nézett Huo Yuhaóra:

— Mi folyik itt? Ki beszélt neked a belső sérülésemről?

Huo Yuhao megrázta a fejét és elmosolyodott.

— Ne kérdezz engem. Már leszedtem a Megtört Szívfüvet. Mostmár minden rendben.

— Rendben?

Wang Dong’er összezavarodott. A könnyei ismét kicsordultak, ahogy Huo Yuhaóra nézett.

Huo Yuhao pánikba esett.

— Dong’er, ne sírj. Ne aggódj, meg fogok gyógyulni. Meg kell gyógyulnom érted! Valójában ezúttal nem sérültem meg komolyan, igaz…

Nem volt teljesen tiszta az elméje, mert most ébredt fel. Akkor is figyelnie kellett a szavaira, ha hazugságot akart mondani.

Wang Dong’er az alsó ajkába harapott.

— Ne beszélj. Mindent tudok. Wang Qiu’er mindent elmondott. Sőt, akkor is tudom, ha nem mondod el. A táska volt az?

Huo Yuhao egy hangot sem adott ki.

Wang Dong’er ajka kissé eltorzult, és ökölbe szorította a kezét.

— Legidősebb bácsi! Második bácsi! Ti ketten…

Huo Yuhao érezte, hogy valami nincs rendben a légkörben, és sietve azt mondta:

— Dong’er, ne következtess elhamarkodottan! Ők ketten a saját érdekedben teszik ezt. Senki más nem szedheti le a Megtört Szívfüvet. Csak én. Igaz, hogy megsérültem de addig minden rendben amíg te jól vagy.

— Rendben.

Wang Dong’er megnyugodott, és nem szólt többet. Elmosolyodott, és azt mondta:

— Ők a nagybátyáim. Miért hibáztatnám őket? Rendben, kevesebbet kellene beszélned, mivel most ébredtél fel. Menj és pihenj. Még mindig nem szóltam senkinek, hogy ébren vagy.

Huo Yuhao azt mondta:

— Ó. Akkor menj és szólj az idősebb bátyánknak. A műveléssel vannak elfoglalva, ezért kérd meg őket, hogy ne jöjjenek ide. Amúgy sem tudok mit csinálni, mivel most ébredtem fel. Előbb hadd gyógyuljak meg.

— Rendben. Nekem is ez volt a szándékom. Jobb, ha nem hagyod, hogy bárki zavarjon. Te nyugodtan aludj! Megyek és kimosom a ruháidat.

— Oké. Nehéz volt neked, Dong’er.

Wang Dong’er megrázta a fejét:

— Ez az, amit tennem kell. Csukd be a szemed és pihenj.

Miközben beszélt, fogta a Huo Yuhao piszkos ruháival teli szennyeskosarat, és kiment a fürdőszobába.

Becsukta a fürdőszoba ajtaját, itt már nem tudott uralkodni az érzelmein. Szorosan ökölbe szorította a kezét, és arca vörös lett a haragtól és a fájdalomtól.

— Legidősebb bácsi, második bácsi, miért csináltatok ilyet Yuhaóval?! Nem volt elég a Tiszta Ég Hegy tesztje?

Wang Dong’er okos volt. Bár Huo Yuhao nem mondott semmit, sejtette, hogy ez a táska miatt van. Még ha Huo Yuhaonak le is kellett szednie a Megtört Szívfüvet, a nagybátyáinak követniük kellett volna őt, tekintettel művelésükre. Miután hallotta Wang Qiu’er mi tmesélt az esetről, tudta, hogy a lenyugvó nap erdeje nagyon veszélyes. Mielőtt még látta volna a Megtört Szívfüvet, Huo Yuhao már többször is veszélybe került!

Huo Yuhao nem volt hülye. Wang Dong’er tudta, hogy tudta volna, hogy ez egy teszt. Ez a teszt azonban túl nehéz volt. Mit tett volna, ha Huo Yuhao nem jön vissza élve?

Mély levegőt vett, és megnézte magát a tükörben.

— Mától kezdve már nem vagyok a Tiszta Ég Szekta fiatal mestere. Huo Yuhao felesége vagyok. Viszonozni fogok mindent, amit értem tett az életemmel. – motyogta.

Miután befejezte a beszédet, arckifejezése kezdett megnyugodni. Ennek ellenére kissé hidegnek tűnt:

— Legidősebb bácsi, második bácsi, kettőtökkel fogok foglalkozni, ha visszatérek.

—–

Két férfi, akik ittak, ugyanabban a pillanatban összerezzent. Még a borukat is majdnem kiöntötték…

—–

Huo Yuhao most nagyon nyugodtnak érezte magát. Bár a teste nagyon gyenge volt, ő mégis nagyon boldog. És nagyon békésnek is érezte magát.

Nagyon elégedett volt, hogy életben van, és újra láthatta Wang Dong’ert. Elégedett volt azzal is, hogy átadta neki a Megtört Szívfüvet. Legalább még élt!

„Meg fogok gyógyulni.” Huo Yuhao lehunyta a szemét, és lassan egy alak jelent meg az elméjében. Valaki szomorú arcot vágott.

„Qiu’er! Hogyan mentett meg? Akkor egyértelműen éreztem, hogy meg fogok halni.”

Kétségei és az elbűvölő alak arra késztette, hogy kinyissa a szemét. Sóhajtott. Huo Yuhao tudta, hogy tartozik még egy szívességgel Wang Qiu’ernek. Nélküle nem élhette volna túl. Csak arról van szó, hogy nem tudta, milyen módszert alkalmazott a megmentésére.

Megmentette az életét, és nem ez volt az első alkalom! Qiu’er, hogyan kell viszonoznom ezt a szívességet?

Huo Yuhao mély levegőt vett, és heves fájdalmat érzett a mellkasában. Hogy ne aggódjon Wang Dong’er, abbahagyta a nyögést.

Ellazította a testét, és a fájdalma lassan enyhült. Huo Yuhao összpontosított, és megvizsgálta a saját testét.

Amikor megtette, elképedt. Keserűen elmosolyodott. Ez tényleg az én testem?

A teste nem is volt rossz állapotban. Teljes zűrzavar volt.

Az átjárói összezavarodtak. Olyanok voltak, mint a gyapjú, amely a kibontás után ismét csomókat alkot. A végeit egyáltalán nem sikerült megtalálni.

Nem használta lélekerejét, hogy ellenálljon a Lángoló Napforrás vizének. A torka, a légcsöve és még a belső szervei is megperzselődtek. Egy furcsa erő segítségével felépültek megégett szervei. A felépülési folyamat azonban nem lett tökéletes, mert nem ő irányította. Szervei összeragadtak, járatai összezavarodtak. Különböző energiák is jelen voltak ezekben az átjárókban. Ott volt a Lángoló Napforrás vizének melege, a saját lélekereje és az eredetenergia, amit a Hócsászárnő szívott fel. Teljes zavar volt!

A felszínen jól volt. Azonban jobban megnézve csak a halált kerülte el. A misztikus erő megvédte fontos szerveit, hogy a benne rejlő különféle energiák ne ütközzenek egymással. Különben már meghalt volna.

Pontosan azért, mert az állapota annyira zavaros volt, Zhuang vén nem merte kezelni. Jelenlegi állapotával az energiák különböző formái, az őt védő misztikus erő és az életarany által előidézett életaura kényes egyensúlyt ért el. Ez biztosította a túlélést. Ha bármit megpróbálna tenni, veszélybe sodorhatja magát. A kezelés az életét kockáztathatja.

Zhuang vén már titokban kommunikált Xuan vénnel. Hacsak nem történik csoda, Huo Yuhao rokkant lesz. Még ha túl is élné, nehéz lenne újra felállnia. Amíg ez a kényes egyensúly megmarad, élete csak akkor ér véget, amikor a misztikus erő eltűnik.

Csak Zhuang vén és Xuan vén tudott erről. Xuan vén nem tudta elviselni, hogy elmondja a Shrek hét szörnyének. Ráadásul Xuan vén nem hitte, hogy Huo Yuhao így összeomlik. Huo Yuhao mindig is olyan volt, aki csodákat teremtett!

Mit kellene tennie? Miután keserűen elnevette magát, eszébe jutott valami. Ahogy Xuan vén hitte, ő sem hajolt meg a sors előtt.

Huo Yuhao szintén érezte az egyensúlyt a testében. Valójában még Zhuang vénnél is tisztábban látta saját testének állapotát. A Jégcsászárnő, a Hócsászárnő és a Mennyeiálom Jégselyemhernyó ereje a testében volt, az Végső Jég eredetenergiája pedig a lélekcsontjaiba préselődött. Ott volt az a része is, amit a Hóhölgy elszívott. Pusztulásra lenne ítélve, ha minden szétesne.

Egy pillanatnyi töprengés után Huo Yuhao tisztázta gondolatait. Először is azt mondta magának, hogy ne essen pánikba. Nem siethette a sikert.

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet