Yoon Chi-young belépett az elkülönítőbe, hogy megkapja a feromoncsökkentőket. Heeseong kényelmetlenül érezte magát egyedül, ezért az elkülönítőn kívüli üvegablakhoz tapadt, és várta.

Yoon Chi-young, aki belépett az üvegkamrába, hason feküdt, karjába infúziót kapott, nyakába és hátának különböző részeire kötszereket, majd elaludt.

Eddig feszültnek tűnő arckifejezése némileg ellazult, fekete farkasfarka pedig időnként megrándult. Ellazult arcát látva Heeseong kissé megkönnyebbült.

Ekkor egy ápolónő odalépett Heeseonghoz, aki az elkülönítőt figyelte.

– Szeretne a váróteremben várni, védelmező?

– Á, nem. Itt maradok.

Bár a „védelmező” szó ismeretlennek tűnt, Heeseong úgy elhessegette, mintha semmi sem lett volna.

Saját külsejét látva az üvegben, úgy tűnt, hogy a „védelmező” szó nem illik hozzá. A gondolat, hogy ő, aki hanyagul viselte Yoon Chi-young hosszú, bokájáig érő kabátját, a védelmezőjévé vált. Épp ellenkezőleg, Yoon Chi-young gondoskodott róla egész idő alatt, így a szerepek felcserélődése szokatlannak tűnt.

Aztán Heeseong véletlenül lepillantott Yoon Chi-young orvosi kártyájára, és megdöbbent.

– Ez a gazember 6 évvel idősebb nálam?

Heeseong nem lepődött meg, hogy Yoon Chi-young idősebb nála, de a tényleges számok láttán furcsán érezte magát. Heeseong ez idő alatt nemcsak hogy „hé”-nak szólította Yoon Chi-youngot, de azzal is élt, hogy kedvére szidta, és mellső mancsaival verte.

És mindezt azzal tette, aki a farkas klán végrehajtója volt.

– …Csak továbbra is „hé”-nak fogom hívni.

Heeseong azonban nem sokáig töprengett ezen. Úgy döntött, hogy többé nem törődik mások véleményével. Úgysem volt már mit veszítenie, és kimerült szíve még az aggodalmait is semissé tették.

– ……….

A másodszori kitaszítás fájdalmas élménye eltorzította Heeseong szívét. Részben azért, mert erőszakkal elfordult a bánatától, de Heeseong nem volt hajlandó elismerni ezt a fájdalmat.

Heeseong makacsul úgy gondolta, hogy a testvére általi elárulás nem éri meg a szomorúságot.

Könnyek gyűltek a szemébe, miközben a padlóra nézett, de Heeseong erősen ajkába harapott, hogy visszatartsa a könnyeit.

A testvére volt az, aki úgy tett, mintha dédelgetné őt, és megpróbálta felhasználni. Tehát helyes volt, hogy csak a bosszúra gondoljon.

Makacsul gondolkodva Heeseong ismét a zárt kezelőre nézett. Yoon Chi-youngnak gyorsan fel kellett épülnie, hogy megölhessék Park Geon-tae-t. Még ha ez nem is történt volna meg, sokkal nyugodtabbnak érezte magát, amikor Yoon Chi-young egészséges volt. A bosszú gondolata egyre türelmetlenebbé tette a szívét.

Miközben letörölte a szemébe gyűlő könnyeket, Heeseong odaszólt Ji Yeong-bae-nek, aki mellette állt:

– Megyek a mosdóba, és visszajövök.

– Veszélyes neked egyedül.

– Egyedül akarok lenni. Nem megyek messzire.

Talán a kölyökkorában szerzett tapasztalatai miatt Heeseong közömbösen beszélt Ji Yeong-bae-vel. Ji Yeong-bae-t ez nem zavarta különösebben, de úgy tűnt, aggódik amiatt, hogy Heeseong egyedül megy, és megpróbálta követni.

– Ne kövess engem.

Mivel nem akarta, hogy lássa sírni, Heeseong szándékosan elkerülte Ji Yeong-bae-t, és a mosdóba ment. A mosdó amúgy is a sarkon volt.

A stílusos, fekete márványból készült mosdó láttán Heeseong arra gondolt, hogy tényleg csak pocsékolják a pénzt. Kórházi mosdó volt, de minden mosdó egyedi volt. Heeseong, mint egy ismeretlen helyre belépő kis állat, tétovázva először a kézmosóhoz lépett, letette a gyümölcslevespoharat, és feltűrte a kézfejét takaró kabátujjat.

Ekkor valaki hátulról megszólította.

– Yoon igazgatóval jött, ugye?

– Tessék?

Ahogy Heeseong felemelte a fejét, a tükörben egy szőke férfival találkozott a tekintete. Ő volt az a farkas klán tag, aki korábban Yoon Geon-yeonggal jött, és félt Yoon Chi-youngtól.

Érdeklődve megfordult, és tekintetük találkozott. A férfi, aki fél fejjel magasabb volt Heeseongnál, ma elegáns öltönyt viselt. Azonban több orvosi tapasz volt a kézfején, mintha kezelésre jött volna a kórházba.

– Ismerem Yoon igazgatót, ezért kíváncsiságból kérdeztem. Yang Hye-chan vagyok.

– …Hűha.

Heeseong még a bemutatkozásra sem tudott válaszolni, ezért magában csodálta őt közelről. Yang Hye-chan egy érett bájjal megáldott fiatalember volt. Az öltöny is jól állt neki, és bár Heeseong nem vette észre, amikor találkoztak, most, egy laza mosoly ült az arcán, úgy nézett ki, mint egy jól nevelt, nemes úr. Első pillantásra egy vadállat volt, akinek más volt az útja mint Heeseongnak, aki alulról küzdötte fel magát.

– …Szóval Yoon Chi-young olyan valakivel randizna mint ő.

Valahogy Heeseong szívének egy zugában kellemetlen érzés támadt. Idegesítőnek találta, hogy a másik személy kapcsolatban áll Yoon Chi-younggal.

Heeseong ismét a tükörbe nézett, és összevonta a szemöldökét. Látta magát, még mindig sápadtan, és fiús vonásokkal. Yoon Chi-young túlméretezett kabátjának esetlen viselése még éretlenebbé tette. A legjobban azt gyűlölte, hogy a fekete szeméből feltörő könnyeket valaki más látta.

Úgy tett, mintha mi sem történt volna, Heeseong homlokráncolva megnyitotta a csapot.

– Gyeon Heeseong.

– A farkas klánból származol?

– Nem. A kutya klánból.

Heeseong felületesen válaszolt, miközben kezet mosott. Még azt is megemlítette, hogy a kutya klánból származik, habozás nélkül. Mindegy, nem számított, mivel a kutya klán egy gyakori faj, a hibridek 30%-át ők alkotják.

Amint Yang Hye-chan meghallotta a választ, leereszkedő tekintettel nézett Heeseongra, aki a mosdónál állt.

– Szóval tényleg kutya voltál.

Idegesítő fajtatiszta farkasok. Na, kezdődik…

Miután eleget szenvedett a fajok közötti megkülönböztetéstől a játékteremben, Heeseong éppen befejezte a kezének mosását, gondterhelt arckifejezéssel. Yang Hye-chan viszont barátságos és gyengéd hangon folytatta.

– Yoon igazgató furcsán magával hordoz egy kutyát az utóbbi időben…

– ……….

– Rendben vagy? Tekintve, hogy feromoncsökkentőket kap, veszélyesnek tűnik.

– Miért?

– Attól függ, milyen a kapcsolatuk… Milyen a kapcsolatuk?

– Együtt alszunk.

Heeseong meggondolatlanul válaszolt, nem akart veszíteni.

Miért válaszoltam így?

Bár megbánta, miután kimondta, de nem hazudott. Heeseong mióta nála lakik mindig egy ágyban aludt Yoon Chi-younggal.

– Együtt alszotok?

Yang Hye-chan azonban úgy tűnt, hazugságnak tartja, és finom gúnyt jelent meg az arcán. Az a tekintet, amely a fajtatiszta farkasokra jellemző, amely lenézi a többieket, nagyon visszataszítónak tűnt.

– Ha ez lett volna a helyzet, Yoon Chi-young nem kért volna kezelést.

– Mi közöd hozzá?

Heeseong csak mogorva tekintettel meredt rá a tükörből. Fogalma sem volt, mit próbál mondani neki Yang Hye-chan.

– Megváltozott. Semmiért nem lett volna hajlandó velem aludni, még akkor sem, ha belehalt volna.

Yang Hye-chan finoman hangsúlyozta, hogy kapcsolatban állt Yoon Chi-younggal, és úgy tett, mintha szerette volna.

Ekkor jött rá Heeseong, hogy ez a gazember azért kezdett el vele beszélni, hogy bosszantsa.

Heeseong nyilvánvalóan bosszúsnak tűnt. A kaszinóban megszokottól eltérően most kifejezhette az érzéseit a másik előtt, ami elég szoktlannak számított.

– Látva, hogy egy ilyen személyiségű kutyát visz magával mindenhová, biztosan van valami más célja is…

Yang Hye-chan végigmérte Heeseongot, majd lehalkította a hangját, és úgy beszélt, mintha nagyon aggódna.

– Emberevő farkas, aki még a saját fajtáját is megharapja. Rendben leszel?

– Igen.

– Fiatalnak tűnsz, szóval adok neked egy esélyt, hogy elszökj.

– Á… Törödj a saját dolgoddal.

– Ha kaptál valamit attól a vadállattől…

Zümmm!

Heeseong nem törödött vele, és bekapcsolta a kézszárítót. Bár Yang Hye-chan nem tudta, Heeseong kölyökkutya alakban találkozott vele és a viselkedését, kissé ragaszkodónak találta. Úgy tűnt, mintha a volt szeretőjét szidná.

– Kit nevezel vadállatnak?

Ráadásul egy hibridet vadállatnak nevezni nagy sértés volt. Heeseong magában is vadállatnak tartotta Yoon Chi-youngot , de úgy hitte, hogy ez különbözik Yang Hye-chantól.

És még ha szidta is Yoon Chi-youngot, azt Heeseong tette. Heeseong kezdett dühös lenni.

Heeseong elég sokat tudott Yoon Chi-youngról. Yoon Chi-young nem önszántáből lett végrehajtó, és a farkas klán volt az, amelyik túlzottan kiképezte a feromonmirigyeit kamaszkorában. Amikor azonban olyan szavakat hallott, amelyek figyelmeztetés ürügyén arra kérték, hogy maradjon távol tőle, dühös lett. Csakúgy, mint a családi eseményeken látott farkasok, azon tűnődött, vajon Yang Hye-chan is kétségbeesetten akarja-e Yoon Chi-youngot kitaszítottá tenni.

Másrészt nem értette, miért lett ennyire dühös, de Heeseongnak esze ágában sem volt elhagyni Yoon Chi-youngot, miután meghallotta ezt a gyáva pletykát. Mindent összevetve Yoon Chi-young volt az egyetlen… bosszúpartner, aki Heeseongnak maradt.

Mégis, nem rendezhetett jelenetet a kórházban.

– …Egyelőre kibírom. Yoon Chi-young beteg.

Heeseong vett egy mély lélegzetet, és próbált megnyugodni, kezet rázott, és megpróbált elhagyni a mosdót. A háta mögött Yang Hye-chan szavait hallotta, miután megfordult.

– Világosan figyelmeztettelek. Az a fickó egy emberevő farkas.

– ……….”

Egy percig se akarta tovább hallgatni. Ha belegondol, nem volt oka rá. Heeseongnak most már senkire sem kellett vigyáznia, és semmi vesztenivalója nem volt.

Heeseong visszafordult, és vad tekintettel, nagy léptekkel közeledett Yang Hye-chanhoz.

– Kérsz egy kis eperlevet?

– Hmm, köszönöm, nem…

Mielőtt Yang Hye-chan befejezhette volna a válaszát, Heeseong az arcára öntötte az eperlevet, ami gúnyos mosolyt váltott ki.

Yang Hye-chan arcáról most először tűnt el a megvetés, és meglepetés és harag lett úrrá rajta.

Heeseong egy puffanással letette a műanyag poharat a mosdóra, és finoman felvillantva agyarait, megszólalt:

– Ne szidd Yoon Chi-youngot előttem. Én vagyok a védelmezője.

– …Á, te bi…

– Micsoda? Ha mérges vagy, majd beszélek a te védelmeződdel.

Heeseong figyelmeztetést hagyva maga után, ismét kiment a mosdóból. Mögötte a farkas morgó hangja egyre hangosabban visszhangzott a mosdóban. Heeseong ösztönösen felgyorsította lépteit. Miután az előző este majdnem felfalta egy farkas, a szokásosnál is jobban megrémült egy vadállat üvöltésétől. Heeseong gyorsan kiment a mosdóból, és amint befordult a folyosón, sürgetve odaszólt Ji Yeong-bae-nek:

– Yeong-bae hyung, bajt okoztam.

– …Tessék?

Mielőtt Ji Yeong-bae felfoghatta volna a helyzetet, Heeseong azonnal kiskutyává változott a mellette lévő váró ajtaja mögött.

A kiskutya, aki véletlenül a ruháit az ajtó mögé tolta, begörgette az első mancsait és zavartan nézett rá, majd meggondolatlanul Ji Yeong-bae nadrágszárába fúródott, és mellső mancsaival szorosan megragadta az elegáns zoknit viselő bokáját. Bár elbújhatott volna a ruhakupacban, ideális volt Ji Yeong-bae-be kapaszkodni, hogy elrejtse a szagát.

Eközben Yang Hye-chan rekedt hangja visszhangzott a folyosón.

– Nem láttad azt az átkozott kutyát, ami az előbb elment itt?

– Nem láttam.

Ji Yeong-bae hangnemváltás nélkül úgy tett, mintha nem tudná. Heeseong megértette, miért jutalmazzák a mesékben a szarvasok a favágót. Annak ellenére, hogy hirtelen bajba keveredett, nagyon hálás volt, hogy Ji Yeong-bae az ő oldalára állt.

Utána Yang Hye-chan még néhányszor kérdezősködött, de Ji Yeong-bae válaszai olyanok voltak, mint egy vasfal. A nadrágszárba kapaszkodó kiskutya feszülten csóválta rövid farkát, és visszatartotta a lélegzetét.

Yang Hye-chan kitartóan kérdezte:

– Az a kutya, akit Yoon Chi-young hozott magával, tényleg együtt alszanak?

– Miért kérdezősködik erről?

Heeseong nagyon kitartónak találta Yang Hye-chant. Körülkérdezősködött volt szeretője pletykái felől.

Eközben Ji Yeong-bae keményen válaszolt:

– Erre nem tudok válaszolni.

– Ha, azt hiszem, tényleg együtt alszanak.

A kiskutya szánalmasnak találta Yang Hye-chant, ahogy motyogott, mintha megdöbbent volna. Nem is sejtette, hogy értesítette a farkas klán monogám tagjait, hogy Yoon Chi-young megtalálta életre szóló párját. Ez annyira meghatotta volna Yoon Chi-youngot, hogy elakadt volna a szava, ha tudja.

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet