Aznap este…

A nap nyugaton lenyugodott, a csillagok pedig felkeltek.

A sötétvörös köntösök repkedtek a levegőben, élénk színűre festve a sötétkék és fagyos Nuan Yan Pavilont.

Még mielőtt Xi Huai visszanyerte volna a stabilitását leszállás után, Jiujiu kirepült a kezéből.

Megdöbbenve és attól félve, hogy elveszíti Chi Muyao szerződött állatát, keresett valamit az Ezer Kicses Harangban azzal a szándékkal, hogy azzal újra elkapja.

Váratlanul, miután körberepülte, Jiujiu visszatért a vállára, ahelyett, hogy elrepült volna. A madár ránézésre nagyon boldog volt.

Úgy tűnt, észre sem vette, hogy elrabolták.

Xi Huai azt tervezte, hogy kihasználja azt az időt, amikor Chi Muyao extra vizsgát tesz és tanulmányozza Jiujiut, hogy a testén van-e Sárkánytűz nyom.

Nagyon gyanús volt, hogy Chi Muyao hogyan tudta elrejteni a Hui Sárkánytűz minden nyomát.

Xi Huai némileg tehetetlenül piszkálta Jiujiu nyakának tollait.

– A gazdád elég okos, te miért vagy ilyen hülye?

Jiujiu képes volt érzékelni az emberek érzelmeit. Tudta, hogy valami bántót mondott, ezért elfordult és figyelmen kívül hagyta őt. Azonban mégis a vállán maradt.

Visszavitte Jiujiut a házba, és amikor belépett, megkérdezte:

– Találtatok valamit?

Zong Sichen gyorsan átlapozta a Nuan Yan Pavilonból hozott könyveket, és azt mondta:

– Túl sok nonszensz cucc van ezekben a Nuan Yan Pavilon könyvekben. Mindent elméletben magyaráznak, olyan dolgokat amiknek nincs gyakorlati haszna.

Song Weiyue is egy könyvet tartott a kezében, bár olvasási sebessége messze volt Zong Sichenéhez képest. Azt motyogta ahogy olvasta:

– Mit ír ez, ah… Miért nincsenek képek?

Zong Sichen egyszerűen félredobta a kezében tartott könyvet.

– Túl kevés feljegyzés szól a szellemi állatokról. Mivel egyikünk sem hajlandó túl sok időt vesztegetni arra, hogy ezzel a madárral barátkozzon, meg kell kérdeznünk valakit a Yu Chong szektából.

Xi Huai szkeptikus volt az ötletével kapcsolatban. Leült, és komoran megkérdezte:

– Vigyem a tanítványuk szerződött szellemi vadállatát a szektájukba, és kérjem meg őket, hogy szedjenek ki belőle minden titkot?

Zong Sichen Xi Huai elé sétált, és összeráncolt homlokkal nézett le Jiujiura.

– Hogyan kellene a szellemi energiáját vizsgálni? Túl sok szellemi vadállat létezik, mindegyiknek megvan a maga egyedi különlegessége. Sok van leírva a könyvekben, de eddig soha nem esett szó olyanról, hogy valaki egy sárga oriolét tett volna a szerződött szellemi vadállatává. Attól tartok, még a szerző sem gondolta, hogy valaki ilyesmit tesz… Hol is kezdjük?

Xi Huai Jiujiu felé döntötte a fejét.

– Csak azt szeretném tudni, hogy van-e Hui Sárkánytűz a testében.

– Tudom, de mi a helyzet a pecséttel?

Valójában Xi Huai már megvizsgálta Jiujiut, amikor Chi Muyao szobájában töltötte az éjszakát.

Miután elhelyezett egy hang blokkoló szellemi tárgyat, titokban elengedte Jiujiut, amikor Chi Muyao aludt, abban a reményben, hogy meg tudja vizsgálni a spirituális energiát a madár testében.

Úgy gondolta, hogy a módszer ugyanaz lesz a szellemi állatoknál, mint az embereknél. Azonban felfedezte, hogy Jiujiu homlokának spirituális energiával való érintkezése nem tesz mást, mint hogy a madár kövér hasa megremegett.

A szellemi vadállatok különböztek az emberektől, különösen az ilyen lélekhez kötött szellemi vadállatok, amelyekkel szerződést kötöttek egy emberrel. Mindegyiknek speciális pecsétjei voltak a mestereiktől.

Song Weiyue is letette a könyvét, közelebb jött és elkezdte Jiujiut bámulni. Zavartnak tűnt.

– Miért akarnál egy ilyen kis sárga oriole-t szerződött vadállatnak? Van valami támadási képessége? Szerintem maximum meg tudja csipkedni az ellenfelet.

Zong Sichen komolyan elgondolkodott:

– Soha nem láttam Chi Muyaoval harcolni. Mindig úgy tűnt, mintha csak…. őrizné őt… Ez az!

Xi Huai ismét megkérdezte:

– Egyáltalán nem találtatok semmit?

– Találtunk néhány dolgot. Vagy a gazda parancsára szünik meg a pecsét, vagy harci állapotba kell lépnie, és önként feloldani a korlátot, hogy szellemi erejét használhassa.

Három ember szorongott egy madár miatt.

Song Weiyue túl lusta volt használni az agyát, ezért egyszerűen kivette Xizhaót.

– Megtámadom. Feloldja a korlátozásokat egy támadás, ugye?

Xi Huai azonnal felemelte a kezét, hogy megvédje Jiujiut.

– Nem. Mi van, ha tényleg csak egy közönséges sárga oriole? Palacsinta lesz belőle.

Song Weiyue kis híján ideg összeomlást kapott, miközben fogta a kalapácsát.

– Akkor mit tegyünk? Chi Muyao kis shijie nem jó ember, mert még harcolni is mert veled. Mivel elveszítette shidi-je szerződött szellemi vadállatát, biztosan meg fogja keresni Yu Yanshut. Akkor egy egész szekta keresi majd ezt a madarat, ami történetesen velünk van? Mit mondunk, ha elkapnak minket, „meg akartuk sütni mert olyan kövérnek néz ki”?

Ekkor a sértett Jiujiu hirtelen kitárta a szárnyait, és csipogott, mielőtt a levegőbe emelkedett.

Mindhárman felnéztek Jiujiura, aki körbe-körbe repült a szobában. Nem mertek túlzott erőt alkalmazni mert mindannyian nagyon tehetséges művelők voltak, és bármelyik támadásuk elegendő lenne ennek a madárnak a halálához.

Így ahelyett, hogy a szellemi energiájukat használnák, csak a kezükkel és egy hálószerű spirituális erő segítségével próbálták elkapni.

Ne becsüld le, milyen vastag volt Jiujiu teste, mozgása meglehetősen mozgékony maradt. A hármas a Könnyű test technika használatával sem tudta elkapni. Song Weiyuet célba is vette, és egy kakit ejtett a feje tetejére.

Song Weiyu a Qing Ze szekta egyik palotamesterének fia volt. Bevetett egy kis védelmet: egy sorompót a feje felett.

De a látvány, ahogy a szar lassan szétterül a feje tetején lévő korláton, még mindig nagyon undorító volt…

Zong Sichen felnevetett a látványon.

– Hahaha, szóval van néhány trükk a tarsolyodban. Alábecsültük!

Song Weiyue sietve odébb ugrott, olyan fürgén, mint bármelyik majom. Végül az egyik asztallapon guggolt, lábát egy könyvre tette. Lenézett, úgy érezte, hogy ez túl tiszteletlen a könyvvel szemben, ezért felvette.

Bár nem értette, ez mégiscsak egy tudásdarab volt.

Leveregette a port a borítóról, és így szólt:

– Ez a Chi Muyao tényleg nagyon érdekes. Csatlakozott a Yu Chong szektához, így nem meglepő, hogy nem halad előre a művelésben, de hogy egy sárga oriolét a szerződött vadállatává tegyen? Ez a motiváció nélküliség valóban figyelemre méltó.

Xi Huai lesütött szemmel válaszolt:

– Az embereknek megvannak a maguk ambíciói, ő csak szeret más életmódot folytatni.

Zong Sichen bólintott, és hozzáfűzte saját meglátásait az elemzéshez:

– Ez azt jelenti, hogy az általa preferált életmód teljesen eltér a tiédtől. Lehetséges, hogy ez az oka annak, hogy nem hajlandó elismerni téged, annak ellenére, hogy tudja, hogy őt keresed? Az élete sok tekintetben megváltozna, miután rá találnál. A Qing Ze szektánál soha nem volt béke és az egyszerű életmód nem igazán lehetséges, ezért ne fedi fel magát.

Ők ketten mára megértették, hogy Xi Huai nem fogja megbüntetni vagy megölni A-Jiut, ha egyszer megtalálta. Épp ellenkezőleg védeni fogja A-Jiu-t és a hozzátartozóit. Már Xi Huai pillantásából tudták, hogy szereti A-Jiut. Csak nem fejezte ki ezt szavakkal.

Azáltal, hogy Xi Huainak segítettek a helyzet elemzésében, elemezték a jövőjüket is.

Song Weiyue nevetett, és azt mondta:

– Tényleg azt hiszed, hogy Chi Muyao A-Jiu? A fiatal szektamester valószínűleg azt akarja, hogy A-Jiu olyan jól nézzen ki, mint ő. Mivel tudnád másképp megmagyarázni, milyen tökéletes az álcája? Miért kell tovabb keresni A-Jiu-t? Az igazi A-Jiu valószínűleg azért nem hajlandó jelentkezni, mert látta a fiatal mestert flörtölni egy kis szépséggel.

– De… – Zong Sichen habozott. – A-Jiu a tömbben volt, és jelen volt akkor is, amikor összefutottunk azzal az öreg apácával, Xian Yue-val. Nem sokan felelnek meg mindkét feltételnek. Én is Chi Muyaora gyanakodnék, vagy talán Xi Zihe?

Xi Huai sötét arckifejezéssel hallgatta elemzésüket.

A határozott válasz hiánya bosszantó volt számára.

Szíve olyan volt, mint egy kék hullámokban sodródó békalencse szál, amely mindenhol támasz nélkül lebegett.¹

Tekintete végig Qiuqiun maradt. Azt látta, hogy Qiuqiu egy ideig repül, mielőtt visszaszállt volna a vállára, majd ott ugrált, és megmutatta a fenekét Song Weiyuenak.

Az is nagyon kövér volt.

Song Weiyue annyira dühös volt, hogy felpattant.

– Ez kötekszik velem. Mitől olyan magabiztos?

Zong Sichen is érdekesnek találta. Mosolyogva így szólt:

– Tudja, hogy a fiatal mester megvédi.

– Apropó, nagyon szereti a fiatal mestert.

Xi Huai hagyta, hogy Jiujiu a kezére szálljon. Kísérletként spirituális energiát fecskendezett bele – ismét hiába.

A kipróbált műtárgyak és módszerek egyike sem működött.

A csüggedt triónak végül fel kellett adnia. Song Weiyue felsóhajtott.

– Úgy tűnik, ez is zsákutca volt.

Tehát Xi Huainak vissza kellett vinnie a madarat.

Ahelyett, hogy Jiujiu Yi Qianxihoz vitte volna, visszavitte abba a szobába, amelyben Chi Muyao lakott. Becsukta az ajtókat és ablakokat, hogy ne repüljön el.

Kevesebb, mint egy órával később Yi Qianxi belépett Chi Muyao szobájába. Megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor meglátta Jiujiu a szobában, aki félrehajtott fejjel nézett rá.

Azonnal odament és felvette Jiujiut. Rögtön szidni kezdte:

– Miért repültél vissza egyedül?

– Mindenki őrülten keres téged, arrggh!

Annak érdekében, hogy Jiujiu és vörös rókája friss levegőhöz jusson, ahelyett, hogy állandóan a kisállat zsákban ülnének, Yi Qianxi úgy döntött, hogy a hegy hátsó részébe megy. Amikor Qiuqiu hirtelen eltűnt, őrjöngött.

Az egész Nuan Yan pavilonban kereste, mert félt, hogy valaki Jiujiut célpontként használja a gyakorláshoz. Például a Tűzgolyó varázslathoz vagy valami ilyesmihez.

Az első személy, akihez elment, természetesen Yu Yanshu volt, aki néhány tanítványt hívott segítségül. A csapatok mindenhol Jiujiut keresték.

Nem maradt más választás, Yi Qianxi Chi Muyao szobájába ment, és itt meg is találta Jiujiut. Mintha egy hatalmas terhet emeltek volna le a válláról, fogta Jiujiut, és nagyon-nagyon hangosan sírni kezdett.

Yu Yanshu némileg tehetetlenül állt mellette. Kinyújtotta a kezét, de végül visszahúzta azt.

Nem volt jó az ilyesmiben, ezért csak hangátviteli talizmánokat küldött ki, hogy értesítse a többieket. Aztán körülnézett a szobában.

– Minden ablak és ajtó be van zárva, így Jiujiu nem tudott egyedül berepülni. Valaki itt hagyta.

Sikeresen témát váltott. Yi Qianxi azonnal megkérdezte:

– Tehát tényleg elrabolták?

– Úgy néz ki. Aztán visszahozták.

– A Qing Ze szekta emberei tették ezt?

– Nem tudom.

Yi Qianxi végül letörölte a könnyeit, és dühében toporzékolt.

– Perverz, vágott ujjú. Hogy merészel ilyen tiszteletlenül viselkedni, miután látta, milyen jól néz ki a shidi-m?!

– Vigyázz Jiujiura, amíg Chi shidi vizsgázik. Figyelni fogom őket. – Yu Yanshu rámutatott Jiujiura. – Megsérült?

Yi Qianxi szemöldöke felhúzódott az ellenőrzés után.

– Nem.

– Ez jó. Akkor én megyek is. – Yu Yanshu nem akart túl sokáig egyedül lenni egy szobában egy lánnyal, ezért gyorsan elment.

Yi Qianxi csak azután ellenőrizte a korlátozásokat Jiujiu testében, hogy távozott. Aztán megerősítette őket.

Úgy tűnt, Jiujiut tényleg elrabolta valaki…

—–

Chi Muyao a Főnix Pavilonban ült és lóbálta a lábát nézte, ahogy a többi művelő elfoglalja magát.

Ahhoz képest, hogy a többiek mennyire feszültek voltak, a nyugodtságával igazán kitűnt.

A Főnix Pavilon ezen a helyen három, egymással összekötött Pavilonból állt. A középső magasabb volt, az eresz sarkai kecses ívekben görbültek. A pavilonok mindkét oldala széttárt szárnyakra emlékeztetett.

Chi Muyao a fő pavilonban ült, és magába szívta a friss szellőt, amely lassan felé sodorta a növények illatát.

A próbatorony Kilencvenkilenc Üvegpagodájának minden emeletén sok alakzat volt. A kultivátoroknak minden emeleten három formáció megtörése szükséges a sikeres vizsgához. A három törés azt jelentette, hogy eggyel feljebb léphettek.

Ez már a második vizsganap volt. Miután felküzdötte magát a harmadik emeletre, Chi Muyao érezte, hogy a szeme elsötétült abban a percben, amikor meglátta Ming Shaoluót és Mu Rent.

Úgy tűnt, mégsem kerülheti el őket.

Valójában attól a pillanattól kezdve, hogy meglátta Mu Rent, Chi Muyao már számított arra, hogy találkozni fog velük a torony “véletlenszerű” elrendezése miatt.

Ming Shaoluo azonban nagyon megdöbbent, amikor meglátta Chi Muyaót a harmadik emeleten. Különben miért is bámulná őt olyan sokáig?

A felkészülés után Ming Shaoluo lett a vezető, és vezette is többieket, hogy megtörjék a formációt.

A harmadik emelet elérése után a formációk bonyolultabbá váltak. Ez az emelet sem volt kivétel. Olyan volt, mintha más helyre vitték volna őket. Élvezni lehetett a fű látványát, le lehetett ülni a pavilonokban, és élvezhették a hűvös szellőt.

A ködnek még ki kellett tisztulnia. A pavilon előtt lágyan ringatózó zöld fűtenger volt. Fűzfaágak át a folyón, amelyet kék, mohával borított kövekkel szegélyeztek.

Szinte olyan volt, mint egy teljesen másik világ.

Ez a formáció azonban túlságosan csábító volt. A köd interferenciaként hatott, megzavarta az embereket.

Ahogy sétáltak ebben a végtelennek tűnő formációban, egyszer csak ott találták magukat a kiindulási pontnál. A hely azonban kicsit más volt, mint korábban.

Zavarba ejtő formáció volt az emberek csapdába ejtésére. Ha nem találnák meg a formáció szemét, egy örökkévalóságig itt maradnának.

Chi Muyao kissé unottan nézte, ahogy elfoglalják magukat.

Ismerte ezt a formációtípust. Az ő He Huan szektája volt a legjobb az illúzióvarázslatok használatában, amelyek ebbe a formációba is bele lettek építve.

Csak egy pillantásra volt szüksége, hogy lássa a hibákat, de nem akarta ellopni Ming Shaoluo rivaldafényét. Hiszen, nem akart velük maradni.

Azonban itt ülni és várni kezdett fárasztó lenni.

Végül nem tudott tovább ülni, és felkelt, hogy segítsen nekik.

Körüljárt a formáció szeme körül. Miközben tanulmányozta, hallotta, hogy mások azt mondják:

– Az a Yu Chong szekta tanítvány már régóta bolyong a kőlépcsők között.

– Nem gondolhatja, hogy az a formáció szeme, igaz?

– Sokszor elmentem arrafelé anélkül, hogy láttam volna bármit is. Úgy tűnik, csak azért van itt, hogy megzavarjon másokat. Az ereje miatt csoda, hogy feljutott a harmadik emeletre.

– Először ott ült, mint egy idióta, most pedig a kőlépcsőket tanulmányozza. Ez mulatságos.

Mu Ren odajött és felsóhajtott.

– Honnan tudod, hogy nem figyel valamit?

Ezok az emberek mind elhallgattak, miután meghallották, hogy Mu Ren Chi Muyao pártját fogja.

Ming Shaoluo sem volt messze. Elmosolyodott, és megkérdezte:

– Mu Ren, megváltozott a hozzáállásod. Korábban keresztezték egymást az útjaitok?

– Hm, egyszer. – Mu Ren nem akarta részletezni, és nem fordított több figyelmet Chi Muyaóra sem elment, hogy egyedül keressen.

Mu Ren fa elem szellemi gyökere átlagon felüli volt. Belépett a pavilonba, leült keresztve tett lábbal és meditálni kezdett. Az isteni érzékét felhasználva kapcsolatba akart lépni az itteni növényekkel, hogy érzékeljen bármit, ami nincs rendben a formáción belül.

Természetesen a többi kultivátornak is megvolt a maga módszere, hiszen feljutottak a harmadik emeletre.

Amikor Mu Ren újra kinyitotta a szemét, egyből Chi Muyao felé nézett.

Annak ellenére, hogy kissé zavarban volt, Chi Muyao felé sétált.

– Miért nem… – Mu Ren azt akarta kérdezni Chi Muyaotól, hogy miért nem törte meg egyszerűen ezt az illúziós formációt.

Aztán Ming Shaoluóra pillantott, és ejtette a témát.

Egy pillanat alatt megváltozott a világ.

A nappal éjszaka lett, ahol a hold magasra emelkedett az égen. A csillagok szétszórva fent, mint a lehullott őszi levelek.

A Főnix Pavilon eltűnt, a növényzet kőlapokká és földdé változott.

A talaj a közepén lévő kőlépcsőktől végtelenül kiterjed, végtelen földdé változott.

Vörös selyem és dobok hevertek a holdfény alatt. A dob egy közönséges vörös dob volt, aranyszögekkel és marhabőr dobfelületét körülvevő gyűrűkkel.

Vörös selyem vette körül a nyolcvanegy dobot. Ahogy a dobok mozogtak, úgy mozgott a selyem is.

Ekkor egy gin hangja hallatszott a tömbben. A dallam légy volt, de határozottan ritmusos.

A formáció még mindig az érzékszerveket akarta zavarni. A vörös selyem, az éjszaka, minden csak figyelemelterelés. Véletlenszerű változtatások, hogy nehezebb legyen kitalálni, hogyan változtak a dobok.

Ez a formáció csak egy művelő számára tette lehetővé, hogy a megfelelő dobot a megfelelő időben ütögesse. Ennek a személynek meg kellett értenie a dallam által adott nyomkat is, hogy megtudja, melyik dobot ütheti meg és mikor. Valaki olyannak kellett lennie, aki valóban tudta, mit csinál.

Azok, akik nem értek a zeneelmélethez, feladták, félreálltak és várták a többieket, hogy megtörjék a formációt.

Chi Muyao nem sietett. Nézte, ahogy Ming Shaoluo beugrik a formációba, és megpróbálta megtalálni a nyomokat a dallam hallgatásával.

Ne becsüljük le Ming Shaoluot makacs személyisége miatt, megvolt az oka a büszkeségnek. Jó adottságokkal rendelkezett egy elemi fa szellemi gyökérrel, szépségével és jó családi háttérrel.

A formáció körüli ugrálása valójában úgy tűnt, mintha pörögne és táncolna.

Ujja úgy libbent a szélben, mint az újonnan kinyílt őszibarackvirágok.

A dobokat pontosan nyolcvanegyszer kellett megütni. Mindazonáltal újra kell kezdenie, ha akár egy hiba is becsúszik.

Nyolcvanegy dob, nyolcvanegyszer. Minden dobot egyszer kellett megütni.

Az ütem folyamatosan változott. Ha nem tud lépést tartani, akkor sem sikerül megtörnie a formációt.

Néhány bámészkodó felsóhajtott:

– Túl nehéz.

– Ming-shijie tényleg csodálatos. Ha nekem kellene megtörni, akkor is összezavarodnék, ha az isteni érzékemet használnám az összes dobhoz.

– Tényleg.

Ming Shaoluonak negyvenkét egymást követő ütem sikerült az első próbálkozásra. Nem tudott lépést tartani a negyvenharmadik, így sajnos nem sikerült megtörni a formációt.

Nagyot sóhajtott, miután kisétált a formációból, és boldogtalanul mondta:

– Ez olyan nehéz!

Annak ellenére, hogy ezt mondta, titokban elégedett volt belül. Tudta, hogy már nagyon jól csinálta.

Egyszer áttörte ezt a formációt, mielőtt újjászületett.

Abban az időben Mu Ren volt az, aki először találta meg a formációszemet. Nem vette észre, hol találta Mu Ren, de látta, hogy a világ megváltozik.

Ez a második szakasz egy ideig valóban feltartotta őket. Mindenki felment és kipróbálta. Végül ő volt az akinek először sikerült, két nap elvesztegetése után.

Mivel annyiszor kellett próbálkoznia, gyakorlatilag megjegyezte a ritmust.

Biztos volt benne, hogy senki sem tudhatja jobban.

Eszébe jutott, hogy csak ő és Mu Ren voltak képesek megtörni a formációt ezen a szinten.

Mu Ren komolyan vette a formációt, és dicsérte:

– Ez a formáció nagyon nehéz. Már túlszárnyaltad saját magad.

– Mu-shixiong te is kipróbálod?

– Hm, megpróbálom. – Ezt mondva Mu Ren a Könnyű Test technika segítségével lépett be a formációba. Megpróbált megnyugodni és hallgatni a ritmust, de csak tizennégyszer sikerült megütnie a dobot első próbálkozásra.

Ezt követően többen próbálkoztak, de mindegyik kudarcot vallott.

Ming Shaoluo Chi Muyaóra pillantott, aki többnyire csak hátradőlt és nézte a többieket.

– Chi shidinek is meg kell adni a lehetőséget. Próbáld ki!

Azt akarta, hogy mindenki kipróbálja, így saját szemükkel láthatják, milyen nehéz is ez a formáció. Csak akkor látják a többiek, milyen kiemelkedő is ő.

Már arról fantáziált, hogy Xi Zihe fülébe jut, hogy áttört ezen a formáción.

Talán ez megváltoztatná Xi Zihe véleményét róla.

Hiszen Xi Zihénél nem volt nagyobb megszállottja a formációknak.

Miután Chi Muyao bólintott, és előrement, Mu Ren hirtelen azt mondta:

– Próbáld meg rendesen. Még van néhány emelet. Nem kell most megmutatnod mindent. Időt és energiát takarítasz meg!

Chi Muyao egy darabig gondolkodott, mielőtt válaszolt:

– Hm. Igazad van!

Mindenki értetlenül állt, hogy miről beszélnek ezek ketten.

Ming Shaoluo kissé összeráncolta a homlokát. Nem számított arra, hogy Chi Muyao eljut ebbe a formációba. Őszintén szólva nagyon kíváncsi volt Chi Muyao valódi képességeire.

Chi Muyao állt a formációban, hallgatta a ritmust, nézte a dobokat. Aztán elkezdte megtörni a formációt.

A He Huan szekta tanítványai mind jártasak a zenében, sőt jártasak a zenében, a sakkban, a kalligráfiában és a festészetben is, hogy a kemencéket magukhoz csalogassák.

Chi Muyao természetesen tudja, hogyan kell csinálni a füle és a szeme már ismerős volt benne. Bár nem volt olyan jó, mint a többi idősebb nővér és fiatal nővér, nem volt túl rossz sem.

Amikor megütötte a dobot, őszibarack-rózsaszín fluoreszkáló anyagot hagyott maga után, amelyet csak a He Huan szekta tanítványai láthattak. Ez azért volt fontos, mert ezzel rögzítette, melyik dobot ütötte már meg.

Chi Muyao dobról dobra sodródott, a fordulataiból úgy tűnt, mintha könnyedén táncolna.

A hold ezüstösen hideg sugarai rávilágítanak Chi Muyaóra, ezüstös fehér színben kiemelve haját és ruháit.

A dallam elhúzódott, a tánc könnyed volt. A dobok és vörös selyem felületére vetett árnyék..

Kidobott egy szellemkövet. Ráugrott, és azt akarta, hogy a szellemkő eltörjön. A benne foglalt lelki energia a formáción belül azonnal felszívódott. A lehullott törmelék egy letört körtevirágra emlékeztetett, váratlanul szép volt.

Tang Ming mindig is Ming Shaoluo őrült udvarlója volt. Megszállottja volt a szépségének.

Chi Muyao látványának szemtanúja, amint áttört a formáción, még ő sem tudott nem sóhajtani:

– Milyen gyönyörű, ah…

Csak miután kibökte a szavakat, vette észre, hogy azok boldogtalanná teszik Ming Shaoluót. Tang Ming gyorsan magához tért, és zavartan köhécselt, hogy elrejtse pillanatnyi zavarát.

Mu Ren nézte, ahogy Chi Muyao megtöri a formációt, és némán számolt. Először némán csinálta, de elkezdett a hetvenedik után hangosan számolni.

Mindenkinek, aki a formációt figyelte, kikerekedett a szeme. Az emberek tudat alatt kezdték visszatartani a lélegzetüket.

Itt voltak a legkritikusabb utolsó mozdulatok!

– Hetven, hetvenegy… nyolcvan, nyolcvanegy! – Mu Ren különösen hangosan kiáltotta a végső számot közvetítve örömteli meglepetését.

Neki sikerült!

Első próbálkozásra!

Tiszta és gördülékeny kivitelezés az elejétől a végéig.

Mu Ren megkönnyebbülten felsóhajtott Chi Muyao nevében. Korábban lenézte Chi Muyaót, de most a másik fél elnyerte a tiszteletét. Mu Ren képes volt megváltoztatni a hozzáállását, amikor találkozott valakivel, aki valóban képes volt a formációtörésre.

Ming Shaluo hitetlenkedve nézte, ahogy Chi Muyao simán átment a teszten. Mu Ren elhagyta korábbi ellenszenvét Chi Muyao irányába. Valójában Chi Muyao sikere még abban is segített, hogy visszanyerje motivációját, hogy újra próbálkozzon.

Mintha Mu Ren tanult volna, miközben Chi Muyao megtörte a formációt.

Hogyan történhetett ez?

Honnan jött ez a Chi Muyao?!

Hogy lehet ez?

A Yu Chong szekta hulladék!

Hogy lehet ez?!!

Körbenézett a többiekre. Mindenki megdöbbent Chi Muyao formációtörő képességein. Néhány megdöbbentek, mások szkeptikusak voltak, mások teljesen lenyűgözve.

De még ennél is több volt a hosszan tartó megrázkódtatás, amit a csodálkozás okoz.

– Ez a Yu Chong szekta tanítványa olyan csodálatos.

– Hirtelen úgy érzem, jó okkal hívják őt a három birodalom első számú szépségének! A látványa nagyon szép volt amikor dobolt!

– Ki gondolta volna, hogy tényleg sikerül neki…

Ming Shaoluo annyira dühös volt, hogy fogaival megsebesítette alsó ajkát.

—–

Chi Muyao ezt természetesen nem hallotta, mivel a siker után már kikerült a formációból.

Sokáig nem is foglalkozott szobában lévő teleportációs kővel, hanem csendben állt, kezével a falat támasztva.

– Az öreg derekam…ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!

Annyira fájt, hogy meggondolatlanul mozdulni sem mert. Egyik kezével a derekára, a másikkal pedig a falat tartva áll.

Az alakzat feltörése közben egy izmot meghúzott a derekán. Chi Muyaonak csak felállás után jutott eszébe, hogy volt gyógyító képessége. Aztán elkezdte titokban kezelni a derekát.

Megöregedett térde és dereka sohasem gyógyult ki igazán a régi sebekből. Egyszerűen nem bírták az efféle akciókat.

A sebeket természetesen a barlangban töltött évek alatt szerezte be.

SZERKESZTŐSAROK Angol fordítók:

Sahl miniszínháza:

Xi Huai: Gyorsan elérni az Aranymag szintjét. Meg kell védenem a kövér madarat.

Zong Sichen: Problémával találkozott? Csak verd ki belőle a szart is, amíg meg nem oldódik!

Írástudatlan Weiyue dal: *könyv simogatás* Szép könyv, jó könyv. Kérlek segíts a tudás megszerzésében.

Mu Ren: Chi Muyao rajongói klub elnöke.

Mindenki: Ó! Chi Muyao olyan kecses, gyönyörű és tehetséges!

Chi Muyao: *Öreg hangon* Argh! Ahhhh a térdem! Lovagló pozíció.
Nagyon. Nem. Ajánlom.

¹ Megint egy csodás hasonlat 😀 kb azt jelentheti: Kétségek közt vergődik.

Magyar fordítói megjegyzés:

Azért kíváncsi lennék mit szól majd XH ahhoz, hogy CM komplett táncelőadást tartott egy csapat művelőnek. 😀 (majd kiderül, hogy ki fog-e derülni)

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet