Néhány nappal később Xi Huai csoportja ismét eljött a Yu Chong szektába, de sehol sem találták Chi Muyaot.
A Yu Chong Iskola kis tanítványai megszokták, hogy ezek a démoni szekta tanítványok most náluk időznek. Az félelmük fokozatosan csökkent, mivel azt tapasztalták, hogy a trió nem bántja őket.
Egy kis tanítvány megállt, hogy útmutatást adjon nekik.
– A kis Shidi és Shijie a földeken tartózkodik.
Ettől Xi Huai ismét a homlokát ráncolta.
– Még gazdálkodnod is kell?
A kis tanítvány:
– Így van. A kis Shidi mindenféle virágot és növényt szeret ültetni.
Zong Sichen odanyúlt, hogy megragadja Xi Huai karját.
Song Weiyue Xi Huai elé állt.
Egyikük sem akarta látni azt a borzasztó látványt, ahogyan a Fiatal Szektamester a mezőket gondozza. A látvány súlyos mentális betegséget okozhat.
Végül Xi Huai mégis kirángatta őket a mezőkre.
A itteni földművelés más volt, mint a halandó világban.
Chi Muyao és a többi tanítvány együtt használták a Tárgymozgatási technikát, hogy gondosan elültessék a rizspalántákat a földbe, majd utána be is takarják azokat.
Egy vörös róka is szaladgált a sáros mezőkön, időnként felugrott, hogy megkergessen egy sárga oriolét. Mivel már sáros róka lett belőle, lehetett vele forgatni a talajt..
A Tárgymozgatási technika megkövetelte a spirituális energia használatát, amivel a Yu Chong szekta egyik tanítványa sem rendelkezett bőségesen. Yi Qianxi volt az egyetlen kivétel. Még Chi Muyaónak is szünetet kellett tartania munka közben.
Xi Huai csoportja odajött és Chi Muyao mellé állt. Kissé lehajolt.
Chi Muyao keresztbe tett lábbal egy kövön egy csésze teával a kezében, látszólag nagyon kényelmesen. Amikor észrevette, hogy valaki közeledik, megfordult és megijedt a sötétvörös sárkányszarvtól, amin elsőre megakadt a pillantása.
Ezután megkönnyebbülten felsóhajtott, amikor rájött, hogy Xi Huai az.
– Meddig akartok Pu He-ben bujkálni?
– A hónap végén indulunk.
– Ez azt jelenti, hogy még tíz napig vagytok itt.
– Hm.
– Visszamész a Qing Ze szektához?
– Visszamegyek, és kialakítom a magomat, mielőtt újra megkereslek.
Chi Muyao hirtelen elhallgatott.
Bár a farkasmag megszerzése után volt esélye áttörni a Aranymag szintre, még mindig küzdött, hogy fejlődjön. Még most sem szerzett olyan tablettát, ami segíthetne.
De Xi Huai számára a mag kialakítása nagyon egyszerű volt. Úgy mondta, mintha ez a világ legszerűbb dolga lenne: csak hazatér, elmegy meditálni, kialakítja az aranymagját, átvészeli a megpróbáltatást, majd átöltözve frissen és üdén visszatér hozzá.
Mi sem egyszerűbb.
Yi Qianxi is fáradt volt. Felegyenesedett, nyújtózott egyet majd odajött Chi Muyaohoz, és azt mondta:
– Shidi, én is fáradt vagyok. Te jössz.
– Hm, oké. – Chi Muyao letette a teáscsészéjét, és elővett egy újat, hogy öntsön Yi Qianxinak egy csésze teát. Aztán elindult átment a földekre, és megtette a megfelelő kézjeleket a rizsültetés megkezdéséhez.
Xi Huai követte őt, és az egyik oldalon lévő bambusz kosárra mutatott.
– Csak el kell ültetni ezeket palántákat, ugye?
– Hm.
Xi Huai ujjával a bambuszkosárra mutatott, és a benne lévő vagy tucatnyi palántát a levegőbe emelte.
Ezután ezek a palánták tőrként repültek a mezőre, mozgásuk gyors és precíz volt. Majdnem olyan volt, mintha több száz rejtett fegyvert dobott volna rizsültetés helyett.
Chi Muyao:
– …
Kezeit a derekára tette, az égre nézett ezután kissé heves arckifejezéssel nézett hol Xi Huaire hol a mezők felé.
Xi Huai nagyon tanácstalan volt. Miért tűnt dühösnek ahelyett, hogy dicsérte volna?
– Meg akarod ölni a palántákat? Az ültetés sem volt pontos!
– Nem volt pontos?
– Nem.
– Miért?
– Nézd, milyen ferde mind! Egyet sem ültettél el rendesen, és két nap múlva mind meghalnak!
Xi Huai odahajolt, hogy megnézze. Még mindig erősködött.
– Mind el van ültetve, nem?
Chi Muyao A Tárgymozgatási technika segítségével be tudta állítani őket. Miután elfogyott az ereje a technika hiányában úgy döntött, hogy leveszi csizmáját, és kézzel ültet a mezőn, Xi Huai ekkor két jó barátjára nézett. A duó gyorsan felsegítette Yi Qianxit, és intett és többi tanítványnak hogy távozzanak velük.
A sáros róka elég okos volt ahhoz, hogy a gazdája után rohangáljon.
Így csak ők ketten és egy sárga oriole maradt a földeken.
Chi Muyao nem nagyon figyelt, mezítláb besétált a sárba, lehajolt, hogy megigazítsa a rizspalántákat, és közben magyarázott Xi Huai-nak:
– Nézd, ide kell ültetni, és a gyökereknek a talajban kell lenniük.
Xi Huai oldalra állt és nézte. Tekintete végigsöpört Chi Muyao vádliján.
Chi Muyao nadrágjának szárát felhajtották. A bőre olyan világos volt, hogy úgy tűnt, nem e világból való. A vádlira tapadt sár rendkívüli kontrasztot alkotott világos bőrével. Séta közben láthatta a karcsú és finom lábait, amelyek úgy tűnt, tökéletesen illeszkednének a kezedbe.
Chi Muyao néhány palánta megigazítása után hirtelen magához tért. Azt motyogta:
– Mit tanítok neked?
Xi Huai egyáltalán nem tudta, hogyan segítsen produktívan. Mit remélt elérni a Qing Ze szekta fiatal mesterének tanításával? Megtanítja, hogyan kell gazdálkodni? Ő vezeti majd a többi démoni szekta tanítványt, és ő erre tanítja?
Ki gondolta volna, hogy Xi Huai leveszi a csizmáját és odamegy? Lehajolt, és megigazította az egyik palántát.
– Így?
Chi Muyao félrehajtotta a fejét.
– Hm. Igen így.
Xi Huai megtehette volna ezt a a Tárgymozgatási technika segítségével. Nem volt szükség arra, hogy személyesen csatlakozzon Chi Muyaohoz a mezőkön. De ahelyett, hogy ezt tette volna, Xi Huai nagyon érdeklődőnek tűnt, és elkísérte Chi Muyaót dolgozni. Egész délelőtt ültettek.
Úgy tűnt, Jiujiu élvezte ezt a légkört. Letelepedett Chi Muyao fejére majd Xi Huai vállára és csipogva keringett a levegőben.
Az egész néhány hektáros terület beültetése után Chi Muyao nem használta az Egyszerű mosási technikát, hogy megtisztítsa magát. Ehelyett a Tárgymozgatási technika segítségével felvette a csizmáját, és elszaladt az egyik irányba.
– Gyere velem. – mondta Xi Huainak.
Xi Huai követte Chi Muyaót, és a Tárgymozgatási technika segítségével ős is megragadta a csizmáját.
Pu He-nek gyönyörű hegyei és tiszta tavai voltak. A víz minősége itt kivételes volt.
A szigetet nemcsak víz vette körül, hanem magán a szigeten is voltak kis patakok, amelyek csendesen csordogáltak lefelé a facsoportok között.
A vízbe hullott ágak levelei kövérek voltak. Az ágak csodával határos módon finoman integrálódtak a vízben lévő növényekkel, megőrizve a jelenet harmóniáját.
Chi Muyao leült a kis patak mellé, és betette a lábát a vízbe, hogy megmosakodjon. Miután leült, előrehajolt, és bámulta a patak csobogását a lába mellett.
Xi Huai leült mellé, és a lábát ő is a patakba tette. Irányított egy vízfolyást, hogy elérje őt, így ő is meg tudta mosni a kezét.
Mielőtt a víz szétoszlott volna, Chi Muyao odanyúlt, és kezet is mosott ő is.
A kristálytiszta víz ragyogóan csillogott a napfényben, és barkaként borította be ezt a karcsú kezet.
Valahogy még a kézmosás is kivételesen szép lett.
Kézmosás után Chi Muyao egy darabig a vizet bámulta, mielőtt egy helyre mutatott.
– Látod? Ez az A Biqiong ponty utódait táplálja Ez a fajta hal nagyon érdekes. Látod, hogy van két pár farokúszója? Valójában a nőstény hal a hím hal teste alatt rejtőzik. Miután a nőstény hal petéket rak, a gondozásuk a hím halra marad, amelynek egyúttal gondoskodnia kell párjáról is. Milyen szeretetteljes.
– Hm… – Xi Huait nem érdekelte a hal.
– Kicsit hideg a víz. – Chi Muyao vissza akarta húzni a lábát. Miután végiggondolta, lábával megérintette Xi Huai lábát. – Neked egyáltalán nem fázik a lábad?
A finom vízfolyás folyamatosan folyt a két ember lába között puha, hűvös érintést hagyva maga után.
Ahogy az várható volt, Xi Huai lába nagyon forró volt. A hideg víz nem változtatott ezen…
Röviden megérintette, mielőtt visszahúzta a lábát.
Ha Chi Muyao nem érintette volna Xi Huait, Xi Huai csak néha pillantott volna rá. De az érintése olyan volt, mint egy szikra, amely azonnal tűzbe borította a prérit. Xi Huai nem tudott ellenállni annak, hogy egyszerűen megfogja Chi Muyao lábát a kezével.
Chi Muyao halálra ijedt Xi Huai akciójától. Sietve igyekezett visszahúzni a lábát.
– E-engedj el!
Xi Huai valóban Xi Huai, még ha huligánként viselkedik is, magabiztos:
– Segítek megmelegíteni.
– Nem kell.
Sajnos Xi Huai nem volt hajlandó elengedni. Gondosan megvizsgálta a lábát, amit tartott, mintha szórakoztató játék lenne.
Chi Muyao elvörösödött, és gyorsan körülnézett, hogy megnézze, egyedül vannak-e.
Miután megerősítette, hogy senki más nincs itt, egyszerűen összeszedte az erejét, és megrúgta Xi Huait. Sajnos ez Xi Huaira semmilyen hatással nem volt, továbbra sem engedte el a lábát.
Xi Huai három évig tűrt a barlangban.
Abban a három évben mindig meg akarta érinteni A-Jiut. Bárhol jó volt, ameddig lehetett.
Kíváncsi volt A-Jiu testének hőmérsékletére, milyen érzés A-Jiu bőre az övén, lényegében mindenre kíváncsi volt A-Jiu-ról.
Ki akart szabadulni ezekből a bilincsekből, és sok mindent meg akart tenni A-Jiuval. Akarat, gondtalan dolgok… mindegy, hogy mi az.
Most Chi Muyao mellette ül. Akár csak a lábát is, de meg akarta érinteni.
Sajnos Chi Muyao olyan keményen küzdött, hogy félt, hogy megsebzi magát. Xi Huai ezért elengedte.
Chi Muyao gyorsan felkelt, és felvette a zokniját és a csizmáját. Aztán elsietett.
Xi Huai ezt nem bánta. Felkelt, felhúzta a csizmáját ő is és nyugodtan elindult mögötte.
Chi Muyao dühösen haladt elöl, a szél felkorbácsolta hosszú haját és ruhaujját.
Xi Huai követte őt két lépésnyi távolságot tartva, a hátát bámulva, kissé megemelve a szája sarkait.
Fölöttük azúrkék égbolt volt, kissé borús felhőkkel. A meleg nap sütött rájuk. Az enyhe szellő magával vitte a természet illatát, a hegyekben nyíló virágok üde illatot árasztottak.
Fiatalos, meghatározhatatlan érzelmek keringtek a szíve köré.
A harag zavarba olvadt, és az öröm a könnyedség érzésévé vált. Chi Muyao idönként hátrapillantott, mintha attól félne, hogy Xi Huai eltéved, ez is édes érzést keltett a szívében.
A szerelem azt jelentette, hogy minden vele töltött idő még jobb. Ez azt jelentette, hogy csak rá nézve okozhat virágzást a szívedben.
—–
Chi Muyao elővett néhány Qiankun táskát, és a derekára kötötte őket. Beletette a saját számlakönyvét, mielőtt körbejárta volna a szektát, hogy megkérdezze, kell-e valakinek valami.
Később be kellett mennie Fang városba vásárolni, és eladni néhány dolgot, amit most gyártottak.
Xi Huai a homlokát ráncolta a Chi Muyao derekára kötött Qiankun táskák egész sorára.
– Nem érzed nehéznek azt a sok Qiankun táskát?
Chi Muyao lenézett, majd elmagyarázta:
– Egy Qiankun táska negyven spirituális kőbe kerül, és harminc rekesze van. Egy Baiwu Jin kétszáz spirituális kőbe kerül, és száz rekesze van. Melyik az olcsóbb?
– Körülbelül ugyanazok. – Xi Huai nem soknak gondolta a különbséget.
Chi Muyao úgy döntött, hogy más módon magyarázza el neki a dolgokat.
– Tudod, hány szellemkövet tudok megtakarítani egy évben?
– Ha két év alatt 70 kő, az kicsit több mint évi 30 követ jelent, nem?
Végtére is, nemrég kapta meg Chi Muyao teljes nettó vagyonát.
–… – Chi Muyao mérges lett, és tovább beszélt – Több mint ötven követ!
– Ó. Úgy tűnik, nem adtál nekem mindent.
– Nem értem, miről beszélsz. – Chi Muyao elővette az alakzattörő tűt, és azt tervezte, hogy Fang városba megy. Ez volt az első alkalom, hogy egyedül repült a műtárgyon, mióta megkapta, ezért kicsit izgatott volt.
Yi Qianxi az egyik oldalon ült, és gyümölcsöt evett.
– Shidi, adtál már nevet a műtárgynak?
– Mit szólnál a „Dingdinghez”? – Chi Muyao gyorsan döntött.
Yi Qianxi felsóhajtott, és megrázta a fejét.
– Miért is reménykedtem a névadó képességedben?
Egy JiuJiu nevű szerződött vadállat és egy Dingding nevű műtárgy. Ez volt Chi Muyao stílusa.
Szerencséjére Chi Muyao nem tudta elnevezni magát. Különben valószínűleg Chichi lenne, vagy valami ilyesmi.
– Nekem tetszik! – Ezzel Chi Muyao Dingdinggel Fang városba indult.
Útközben hirtelen sóhajt hallott. Elfordította a fejét, és látta, hogy Xi Huai utoléri őt Shukuangon.
– Még mindig utolérlek hiába van 15 perc előnyöd.
– A műtárgyaink nem azonos minőségűek, de nagyon szeretem az enyémet.
– Gyere ide. – Xi Huai hirtelen odanyúlt, hogy megragadja Chi Muyaót.
– Mit csinálsz? Eh… Hé!
Xi Huai magával rántva leugrott a műtárgyról. Egyenesen lezuhantak.
Chi Muyao megragadta Dingdinget. Felnézett, és látta, hogy Shukuang követi Xi Huait, még akkor is, ha Xi Huai éppen zuhant. Ez volt egy műtárgyak saját természete, amely elismerte a mestert?
Xi Huai csak akkor dobott ki egy repülő műtárgyat, hogy elkapja őket, amikor éppen földet értek volna.
Ez a repülő műtárgy bambuszcédulákból készült festett tekercs volt, amelyen két ember is elfért, miután teljes méretében megjelent.
Chi Muyao ráesett a tekercsre, emiatt természetesen kissé hátraesett, és közvetlenül Xi Huai karjaiba esett, a mellkasának dőlve.
Xi Huai megtámasztotta, mielőtt utasította volna a repülő műtárgyat, hogy ismét felszálljon az égbe. Egy levegővételnyi idő alatt felemelkedett a felhők közé, mielőtt ismét zuhanna kezdett, mint egy hal, aki kiugrik a vízből majd vissza.
Chi Muyao kényelmetlenül érezte magát ezen a hullámvasúton. A keze tudat alatt Xi Huai lábát markolta.
Xi Huai végül abbahagyta az ugratását. Hátulról átölelte Chi Muyaót, és az állát a vállára támasztotta, óriáskutyaként támaszkodva rá.
– Engedj el… – Chi Muyao nem annyira szerette ezt.
– A bambusz tekercs túl kicsi. Magas vagyok, ezért össze kell húzódnom. – Miközben beszélt, Xi Huai lélegzete Chi Muyao nyakát érte, puha és meleg volt, mielőtt szétszóródott a füle mellett.
– Tudok repülni a saját műtárgyamon.
– Az a dolog túl lassú. – Xi Huai Chi Muyao teljesen kipirult fülcimpájára pillantott, és megkérdezte:
– Kiszúrták a füledet?
– Hm, hogy viselhessek védekező műtárgyakat. A tiédet is, nem?
– Hm. – Xi Huai ezután abbahagyta a beszédet, és az ölelésre összpontosított, ahelyett, hogy folytatta volna a kötekedést. Így tovább tudta ölelni Chi Muyaót.
Chi Muyao ismerte Xi Huai huncut temperamentumát. Ha megszólalt volna, a másik biztosan folytatná a rendetlenkedést.
Ez volt az oka annak is, hogy a második női főszereplő nem szerette őt az eredeti regényben.
Így Chi Muyao egyszerűen feladta a küzdelmet, hogy Xi Huai ne találjon más módot a folytatásra.
A Fang városba érkező duó látványa jelentős figyelmet keltett, elsősorban a repülő műtárgynak köszönhetően. Hiszen főként halandók és rossz tehetségű művelők éltek itt. Ritkán kerültek kapcsolatba halhatatlan művelőkkel, és nagyon kíváncsiak voltak.
Chi Muyo úgy tett, mintha higgadt volna, miközben egy ismerős bolt felé sétált, hogy eladja amit hozott.
Az üzlet tulajdonosa szerette az alacsony árakat. Pont azért, mert Chi Muyao milyen fiatal és tapasztalatlan volt, különösen szívesen verte át. Ennek ellenére a Yu Chong szekta még mindig évről évre látogatta ezt a boltot. A fő ok az, hogy nemcsak fukarok, de be tudják szerezni azokat a lelki köveket, amiket más boltok egyszerűen nem.
Chi Muyao viszont sem volt hajlandó rossz üzletet kötni. Ők ketten sokáig csereberéltek.
Ma azonban a bolttulajdonos szemléletváltáson esett át. A Chi Muyao által hozott állatcsontokra pillantott, majd fel nézett Xi Huaira, aki Chi Muyao mögött állt.
– Ez… jó neked harminc szellemkő? – Az üzlet tulajdonosa ritkán volt ilyen udvarias.
Valószínűleg azt hitte, hogy a Yu Chong szekta talált egy magas, erős végrehajtót, aki tönkreteszi a boltját, ha nem megfelelő árat mond.
Chi Muvao elgondolkodott egy pillanatig, és bólintott.
– Az ár ezúttal megfelelő.
Miután az üzlet megtörtént, az üzlet tulajdonosa megkönnyebbülten felsóhajtott. Csak miután egy kicsit távolabb került Xin Huaitól, kérdezte meg titokban Chi Muyaot:
– Ez a fiatalember…
Chi Muyao nem merte azt állítani, hogy Xi Huai a Démoni frakció tanítványa, mert félt, hogy megijeszti ezeket az embereket. Ez Fang város volt, nem egy olyan ami a Démoni Frakció közelében volt, ezért azt válaszolta:
– Ó. Ő… egy új Yu Chong szekta tanítvány.
– Nem néz ki barátságosnak, ah.
Ezzel eléggé alábecsülték. Ez volt az első számú gazember arca, akinek már egy pillantása is tele volt gyilkossági szándékkal.
Chi Muyao nem tudott csak bólogatni.
– Hm. Ennek a gyereknek az arca nem a legjobb.
A bolt tulajdonosa még egy pillantást vetett Xi Huaira, mielőtt azt suttogta:
– Mik azok a homlokán?
– Szellemvad szarvak a támadóerő növelésére.
– A homlokához kell ragasztani őket?
Chi Muyao továbbra is homályosan válaszolt:
– Ez kényelmesebbé teszi a használatukat.
– Eladod valamelyiket?
– Nem.
A tranzakció befejezése után Chi Muyao kivitte Xi Huait az üzletből. Hirtelen úgy érezte, hogy végülis elég hasznos, ha Xi Huai a közelben van. Még az üzlettulajdonos sem mert túl hangosan megszólalni, az aki szerette őt zaklatni.
Mellette sétálva Xi Huai kissé lehajolt, és megkérdezte:
– Miért hívtál gyereknek? Nem vagy fiatalabb nálam?
Xi Huai nyilvánvalóan kihallgatta a bolt tulajdonosával folytatott beszélgetését.
– Azt mondtam, hogy fiatalabb tanítvány vagy, ezért hívtalak így.
– Ó…
Úgy tűnt, Xi Huai nagyon jó hangulatban van. Meglátott valamit, odasétált, és felkapott egy tanghulu rudat majd odaadta Chi Muyao-nak.
– Egy gyereknek.
Aztán elővett egy aranytömböt, hogy odaadja a tanghulu kereskedőnek. Chi Muyao gyorsan fizetett néhány fillérrel nehogy feltűnjön az aranytömb.
Xi Huai akarta megvenni neki, de végül Chi Muyao fizette ki. Ez nagyon boldogtalanná tette Xi Huait.
Chi Muyao félrevitte Xi Huait, és több tucat fillért és öt tael ezüstöt adott neki.
– Ezzel a pénzzel te vagy a leggazdagabb ezen a piacon.
– De… – Xi Huai még mindig tétovázott.
Chi Muyao figyelmeztetés nélkül kivette az aranytömböt Xi Huai kezéből, és így szólt:
– Ezt nekem adod? tényleg muszáj, először fizessen, én pedig később adom a különbözetet.
Xi Huai eredeti elégedetlensége úgy olvadt el, mint a hó, és elmosolyodott.
– Rendben.
Chi Muyao a tanghulu-t majszolta, miközben körbejártak a piacon. Megkérdezte Xi Huai-t:
– Van valami amit szeretnél? Megveszem neked.
– Úgy tűnik, elég gazdag vagy.
– Hm. Van némi halandó pénzem. Még házat is vehetnék itt, ha akarnék.
– Akkor miért nincs szellemköved?
– Az egészet elköltöttem, hogy Száz ízszemcsét vásároljak.
Ők ketten elhaladtak a Fang város bordélyház mellett. Xi Huai hirtelen megállt, hogy megnézze a nőket az emeleten.
Chi Muayo majszolta a tanghuluját, és nagyon megkönnyebbült. Azt gondolta, végre megvannak a normalitás jelei. Miért érzett olyan örömet, mintha gyermeke végre felnőtt volna?
Ki gondolta volna, hogy Xi Huai az ajtóhoz lép, és öt tael ezüstöt ad az ajtóban álló stricinek?
– Akarom a kerek legyezőt a kezében.
A strici egy pillanatig megdöbbent, de elvette az ezüstöt. Aztán felkiáltott a második emeletre a hölgynek, aki gyorsan ledobta a kerek legyezőt. Xi Huai könnyedén elkapta…
Ez a csodálatos fordulat elképesztette Chi Muyaót.
Xi Huai átadta a kerek legyezőt Chi Muyaonak, aki tudat alatt elvette, nagyon zavartnak érezte magát. Xi Huai különösen elégedettnek tűnt a látványától.
– Tehát így tartod a legyezőt. – nevetett.
Chi Muyao nem akart mást, mint a helyszínen eldobni a legyezőt!
Xi Huai ezt figyelmen kívül hagyta, és egy szabóműhely felé vonszolta Chi Muyaót. Miután elérte a bejáratot, Xi Huai megkérdezte:
– Vannak rózsaszín férfiruhák?
Az üzlet tulajdonosa megzavarodott. A rózsaszín nem volt népszerű szín a férfiak között a halandók birodalmában, így nem volt semmi ilyesmi a boltban.
Chi Muyao kirángatta Xi Huait. – Hagyd abba a hülyéskedést!
– Honnan tudtad, hogy meg akarom venni neked?
– Még egy kerek legyezőt is adtál!
– Zong Sichennek akartam megvenni. Jól nézne ki rajta.
– Óh…
– Szóval tudnál nekem ajánlani egy boltot?
– Nem veszek rózsaszín ruhát.
– Oh milyen szomorú.
Chi Muyao úgy tett, mintha nyugodt lenne, miközben tovább sétált Fang város utcáin. Tovább majszolta a tanghulu-t.
Xi Huai hirtelen megállt, és megkérdezte:
– Ízlik?
– Hm. Nagyon.
– Adj egyet.
– Nem inediát gyakorolsz?
– Csak egy kis ízelítőt szeretnék. – mondta Xi Huai, miközben lehajolt.
Chi Muyao felemelte a botot, hogy Xi Huai bekapjon egyet. Miközben evett szeme Chi Muyaóra szegeződött egész idő alatt.
Chi Muyao egy pillanatra pánikba esett, és magába szidta Xi Huait.
Még a tanghulu-t is olyan érzékien eszi…
Hozzászólás a(z) Vivien Szász bejegyzéshez Kilépés a válaszból