Amikor Chi Muyao és Xi Huai visszarepültek a Yu Chong szektába a bambusztekercsen, kicsit élénkebben találták a helyet, mint ahogy hagyták.

A főszekta Yu Yanshut és Xi Zihe-t küldte, hogy vigyenek néhány gyógyszert Chi Muyao-nak.

Amint beértek az udvarra, összefutottak Song Weiyue-val és Zong Sichennel, akik egy rókával játszottak.

Yu Yanshu természetesen szeretett volna feltenni néhány kérdést, azzal kapcsolatban, hogy hogyan segíthet kitenni a démoni szekta tanítványait, ha nem a Yu Chong szekta vendégei.

Song Weiyuenek éles nyelve volt, és azonnal megkérdezte:

– Csak azért merted ezt mondani, mert a fiatal szektamester nincs itt, igaz? Tudod, hogy nem vagy ellenfél neki.

– Szellemi szerződése van egy Hui-val, így természetesen nem vagyok az ellenfele. – Ezt még Yu Yanshu is elismerte.

Azonban úgy vélte, a dolgok másként alakulnának, ha a Hui-t eltávolítanák az egyenletből.

– Még a szellemszerződés nélkül sem vagy az ellenfele. Előtted építette fel az alapját. Ha bizonyos okok miatt nem késett volna, akkor biztosan korábban alakította volna ki aranymagját, mint te. Most te lettél a legfiatalabb művelő, aki valaha is aranymag szintre jutott a művelő világban. Bah, mintha különleges lennél. Fiatal szektamesterünk lett volna az első, nem te.

Emiatt Song Weiyue sokáig boldogtalan volt.

– Akkor valamikor meg kell köszönnöm. – Yu Yanshu szavai udvariasak voltak, de valójában gúnyolódott.

Feszült volt a légkör a két oldal között, már-már töréspontig.

Véletlenül Xi Huai és Chi Muyao ekkor jött vissza. Két férfi látványa, akik szorosan egymáshoz simultak a kis repülő műtárgyon még a Biqiong Pontynál is kirívóbb volt.

Chi Muyao észrevette, mennyien nézik őket. Leszállt a műtárgyról, és gyorsan megpróbálta lerázni Xin Huait… hiába.

A másik visszahúzta, és megkérdezte:

– Gyakran jön ide?

Yu Yanshura utalt.

Yu Yanshu Chi Muyao nevében válaszolt:

– Így van.

Aztán odajött, hogy segítsen Chi Muyaonak kiszabadulni Xi Huai szorításából. Megkérdezte Xi Huai-t:

– Összeragadtál vele? Nem látod, hogy nem hajlandó?

Mielőtt Chi Muyao meg tudott volna nyugodni, a teste ismét megmozdult, ahogy Xi Huai ellökte Yu Yanshutól.

Xi Huai Yu Yanshura nézett és halkan válaszolt:

– Honnan tudod? A Nuan Yan Pavilon megtanított téged megérteni az emberi érzelmeket, viselkedést, és hogy hogyan kell értelmezni mások megnyilvánulásait?

– Ha hajlandó lett volna, akkor otthagyott volna?

Chi Muyao gyorsan közéjük lépett.

– Ne…

Xi Huai hevesen visszavágott:

– Fogd be.

Yu Yanshu azt mondta Chi Muyaonak:

– Rendben van.

Chi Muyao szeretett ilyen drámai pillanatokról olvasni a regényekben, de ez nem azt jelentette, hogy személyesen is szerette átélni őket.

Gyorsan így szólt:

– Yu-shixiong, csak azért vannak itt, hogy elbújjanak a Cheng Yu pavilon emberei elől pár napig. Hadd nézzem meg mit hoztatok.

Yu Yanshu ismét megkérdezte:

– Nem zaklatott téged, igaz?

– Nem! – Chi Muyao a Qiankun táskára mutatott, és megkérdezte: – Hoztam egy görögdinnyét, kérsz?

Yu Yanshu nem akarta, hogy ezek az emberek azt lássák, amint egyedül felfal egy egész görögdinnyét. A gondolattól még most is égett az orcája, ezért megrázta a fejét.

– Ezúttal azért jöttem, hogy néhány tablettát hozzak neked. Shiniang¹ azt is akarta, hogy legyen egy műtárgyad. Vigyázz rá.

– Hm, oké.

Chi Muyao követte Yu Yanshut a nagyterembe, hogy megnézze, mit hoztak útközben Xi Zihe üdvözölte őt:

– Chi-shidi, nagyon sokat szenvedtél azon a napon. Valójában, ha tizenöt perccel később kezded meg a kihívást, akkor veled lettem volna a formációban.

Chi Muyao sóhajtott egy kicsit ennek hallatán.

– Akkor még szerencse, hogy nem vártam tovább. Ez a formáció valóban veszélyes volt, és kétlem, hogy mi ketten meg tudtuk volna törni bármilyen veszteség nélkül. Végül ígyis Guan Nan Mennyei Tiszteletreméltó volt az, aki megtörte a formációt.

– Hm. Shifu egy vén aki, rendkívül jártas a magas szintű formációkban. Egy ilyen formáció megtörése határozottan nem probléma a számára.

Zong Sichen Chi Muyaóra és Xi Zihe-re nézett, akik beszélgetnek, és nem tudott nem sóhajtani.

– Aiyo, ők tényleg kicsi kincsek.

Song Weiyue nem értette.

– Hogy érted?

– Ritkán találni két jószívű és tiszta külsejű kisfiút a művelési világban, még ritkábbak azok, akik ilyen jól kijönnek egymással. Mindig úgy érzem, nagyon harmonikus a látványuk, amikor egymás mellett állnak.

– … – Song Weiyue megcsípte Zong Sichent.

Hamarosan Zong Sichen látta, hogy Xi Huai Chi Muyao és Xi Zihe közé áll.

Zong Sichen:

– …

Nem szabad félreérthető dolgokat mondania, mert a fiatal mesterük minden alkalommal ecetet eszik.

Azt kellett volna mondania, hogy egy olyan tiszta gondolkodású ember, mint Chi Muyao, nem alkalmas arra, hogy egy gonosz gondolkodású emberrel legyen mint Xi Zihe.

A Nuan Yan Pavilion több kiegészítő tablettát küldött, amelyek közül néhány segítette a művelést. Nem volt azonban semmi olyan, mint amire Chi Muyao a legjobban vágyott.

A magképzést elősegítő tabletták rendkívül értékesek voltak. Még a Nuan Yan pavilon sem osztogatná tetszés szerint a szekta tanítványoknak. Hiszen nem mindenkinek sikerült az első próbálkozásra.

Néha először odaadták, de másodjára már nem, ha az első alkalom kudarccal végződött. A tanítványok is alaposan megfontolják, hogy bevegyék-e.

A Yu Chong Iskola tanítványaként Chi Muyaonak nem is kellett ezen gondolkodnia.

A műtárgy Zhi Shan Mennyei Tiszteletreméltóságtól származott. Szilárd formáló lemez volt, amit egy formáció megkötéséhez lehetett használni, így a folyamat kevésbé fáradságos és megbízhatóbb.

Például Chi Muyao-nak néha szellemköveket kellett dobnia különböző helyekre, de ha a szellemkövek helyzete megváltozott, az a formáció támadó erejét is befolyásolta. A dolgok jelentősen könnyebbek lennének szilárd formáló lemezzel.

Chi Muyao megnézte a műtárgyat, mielőtt köszönetet mondott Yu Yanshunak és Xi Zihének.

– Köszönöm mindkettőtöknek, hogy időt szántatok rá, hogy eljöjjetek. Kérlek, adjátok át köszönetemet Guan Nan Mennyei Tisztelendőnek és Zhi Shan Mennyei Tisztelendőnek is. Még mindig kaotikusak a dolgok a Nuan Yan pavilonban, igaz?

Yu Yanshu tudat alatt összeráncolta a homlokát ennek a kérdésnek a hallatán, és még egy kis undor is látszott a szemében, ahogy a szekta dolgaira gondolva rosszul érezte magát.

Ám úriember volt, akinek ritkán volt ilyen kifejezése az arcán, ami még riasztóbbá tette. Végül őszintén válaszolt.

– Igen. A helyzet a szektán belül valóban kissé trükkös. Viszont próbáljuk a tőlünk telhető legjobban kezelni.

Chi Muyao tudta, mikor kell elengedni egy témát.

– Hm. Akkor nem is tartalak fel titeket tovább.

Yu Yanshu ismét Xi Huai-ra pillantott, mielőtt azt mondta volna:

– Ha valami történik, küldj egy hangátviteli talizmánt. A legrosszabb esetben megkérhetem Shifut, hogy üldözze el őket.

Chi Muyao attól tartott, hogy Xi Huai dühös lesz, és megtámadja Yu Yanshut, ezért inkább kikísérte Yu Yanshut.

Ezt követően Xi Huai egyenesen Chi Muyao szobájába ment, hogy megvárja őt.

Nem tudott nem sóhajtani. Xi Huai az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált, és a Yu Chong szekta egy emberként csukta be az egyik szemét. Végül is nem tudták volna megállítani.

Mától egyedül mehetett be a könyvelőszobába, hogy rögzítse a tranzakciókat, ugyanakkor elkerülje Xi Huait.

Yi Qianxi átment a könyvelőszobába, hogy pletykálkodjon Chi Muyao-val.

– Amikor elmentem vadállatcsontokat szállítani a Yao szektának, azt hallottam, hogy a Nuan Yan Pavilon mostanában nagyon zajos. Az első hét ház azon harcol, hogy ki legyen a megbízott szektamester, miközben a szektájuk zűrzavarát még meg sem oldották. Úgy tűnik, nagyon kiélezett a verseny.

– A szektamester egy ideje beteg. Nem jelöltek még ki valakit?

– A legtöbb ember határozottan azt akarja, hogy Guan Nan Mennyei Tiszteletreméltó legyen a megbízott szektamester, mivel ő a leghatalmasabb személy a szektamester után. Xian Yue Mennyei Tiszteletreméltó azonban tiltakozik ez ellen, mert Guan Nan Mennyei Tiszteletreméltó semmivel sem törődik. Ha ő lenne a szektamester, helyette Zhi Shan Mennyei Tiszteletreméltó lenne, aki a szektaügyekkel foglalkozik, ami azt jelenti, hogy a Nuan Yan pavilont egy kívülálló irányítaná….

Zhi Shan Mennyei Tiszteletreméltó nem a Nuan Yan Pavilion egyik nagy klánjának gyermeke, hanem egy kiválasztott tanítvány. Bár több mint két évszázada a Nuan Yan pavilonban volt, még mindig „kívülállónak” számított. Soha nem lenne megfelelő jelölt a szektamesteri posztra, ami azt jelentette, hogy Guan Nan Mennyei Tiszteletreméltóságot kizárták a társa miatt.

Chi Muyao nem érezte magát rosszul, miután mindezt végighalgatta. Úgy gondolta, hogy Shizu valószínűleg nem akar részt venni ebben a totális káoszban. Ha nem tudna lefeküdni Guan Nan Mennyei Tiszteletreméltóval, akkor nem is törődne a harmadik ház ügyeivel..

Még ha vágyik is a posztra, az csak azért van, mert nem akarta, hogy Xian Yue Mennyei Tiszteletreméltóság legyen a szektamester. Különben Xian Yue Mennyei Tiszteletreméltóság határozottan elnyomná őt.

Chi Muyao folytatta az adatrögzítést az ecsettel.

– Ha jobban belegondolok, a Nuan Yan pavilon véneinek most biztosan fáj a fejük.

– Ugye? Egyre több, fokozatosan nagyobbodó ellenségeskedés történik a különböző házak tanítványai között. Csak azt nem értem, miért van ekkora felhajtás egy puszta szektamesteri poszton.

– Ez természetes, tekintve, hogy a Nuan Yan pavilon szekta mesterének élettartama a végéhez közeledik, és nincs remény arra, hogy áttörjön a félisteni fokozatba. A pozíciója előbb-utóbb elérhető lesz. Valószínűleg bárki is válik most a megbízott szektamesterré, olyan előnyhöz jut, ami valóban szükséges a következő szektamester kiválasztásakor.

– De vitáik szinte szétszakították a szektát!

– Mindig is nézeteltérés volt a Nuan Yan Pavilon első hét háza között, mivel a különböző nagy klánok összeütközésbe kerültek az erőforrás-elosztási problémák miatt. A jelenlegi helyzet egyszerűen az, hogy az összes probléma egyszerre került a felszínre. Általában visszatartották magukat, az arcukat és a kapcsolataikat, de ez a támadás a régi és az új haragot egyszerre feloldotta. Amikor a szektamester ügye teljesen eldőlt, olyan harmonikusak lesznek, mint korábban.

Yi Qianxi gondolkodott egy darabig, és azt motyogta:

– Ez olyan bonyolult…

– Így van, ezért ne gondolkozzon tovább ezen. Nem kell aggódnunk. Természetesen kissé a harmadik ház pártját fogjuk fogni a gondoskodás miatt, nehogy fehérszemű farkasnak nevezzenek minket, de nem kell előre lépnünk, csak ha eljön az ideje. Hiszen kevés az erőnk, és csak akkor foglalunk állást ha feltétlenül szükséges. Senki nem mond semmit, ha nem megyünk el, mert eleve senki sem emlékszik ránk.

– Hm, semmi esetre sem szabad belekeverednünk! – Ezzel Yi Qianxi boldogan kiugrott a könyvelőszobából anélkül hogy aggódott volna bármiért.

Miután elment, Chi Muyao letette az ecsetet, és elmélkedésbe merült, miközben az előtte lévő főkönyvet bámulta.

A számvevőteremben lévő tömjén még mindig füstöt eregetett, amely tájképként festményt rajzolt.

Egy széllökés fújt be a szobába, aminek hatására az ablakban lévő csengő megszólalt. A hang éles és kellemes volt.

Mára a könyv cselekménye teljes káosz lett.

Az egyetlen dolog, ami nem tért el az eredeti regénytől, a főszereplők közötti mély szerelemtől eltekintve, a következő volt: a második női főszereplő, mint mindig, keserű volt, aljas és szerette, ha felsült, vég nélkül keresve a pofonokat.

Minden más teljesen összazavarodott.

A Nuan Yan pavilon száz évvel korábban fulladt káoszba. Yu Yanshu ekkor még csak az aranymag szinten járt. Ki tudja, hogy egy évszázaddal később sikeresen lehet-e mint szektamester?

Chi Muyao nem értette. Miért nem hagyhatta el a He Huan Szektát, amikor minden eszközzel amije volt megpróbált megszökni? Más cselekményvonalbeli kisiklásait, akkor miért nem javították ki automatikusan?

Azért, mert a hozzá hasonló kis ágyútöltelékeknek nem voltak emberi jogai?

Egyszer azt hitte, hogy a cselekményt nem lehet megváltoztatni, ezért félt Xi Huai-tól annyi éven át. Most úgy tűnt mintha korábbi félelme a dolgok túlgondolása lenne.

A szobája felé nézett, és újra felsóhajtott, nem tudta, mit tegyen.

Hogyan nézzen szembe Xi Huaival?

Hogyan kezelje megfelelően a dolgokat?

És mi lenne az eredmény… ha ő és Xi Huai?

Ekkor az előtte álló íróasztal hirtelen remegni kezdett. Az ablak melletti csengő is hevesebben remegett.

Gyorsan felállt, és kiment az udvarra, ahol látta, hogy a többi tanítvány is kiszalad.

Chi Muyao gyorsan kiosztotta nekik a munkát, mielőtt kivitték Dingdinget és elindultak a hegycsúcs felé.

Pu He-hegységükön rendszeresen földrengések voltak, néha nagyon erősek, máskor gyengék. Általában óvintézkedéseket tettek mindennapi életükben, házaikat formációkkal erősítették meg.

Azonban azokon a helyeken, ahol sok szellemi vadállat élt, nem volt ilyen védelmi réteg.

Minden szellemi vadállat a lakókörnyezetükben bekövetkezett változásoknak vagy eseményeknek megfelelően vándorolt, kiváltképpen szemelőtt tartva a kölykök nevelését. Egyes helyeket formációkkal meg tudtak védeni, de utána nem tudtak semmit tenni, ha a szellemvadállatok elfutottak onnan.

Most, hogy földrengés történt, Chi Muyao első gondolata a lapos csőrű harapós állatok, amelyek éppen tojásokat tojtak a hegy tetején.

Ez a fajta szellemi vadállat nem volt olyan felelősségteljes, és nem volt mindig a kölykei mellett. Kiment élelmet keresni, amikor éhes, egyedül hagyva a kicsiket a lyukban.

Szívesen fészkelnek a hegy csúcsán is, ami földrengések idején mindig a legveszélyesebb volt.

Mire Chi Muyao felért a hegy tetejére spirituális ereklyével, egy hatalmas sziklát látott gördülni lefelé a hegy oldalán törmelék csíkot húzva maga után.

Fürgén kitért, és próbaképpen megpróbált bemenni a barlangba, hogy megnézze a helyzetet.

Amint közelebb ért valaki megragadta a karját.

– Nem látod, hogy a barlang bedől? Miért vagy még mindig itt?

Chi Muyao kissé meglepetten nézett Xi Huaira. Első ösztöne az volt, hogy jöjjön, és megvédje a szellemi fenevad tojásait, Xi Huai első ösztöne pedig az volt, hogy kövesse és gondoskodjon biztonságáról.

Chi Muyao a barlangra mutatott, és elmagyarázta:

– Még mindig vannak bent tojások.

– Tojás? Milyen tojás?

– Lapos Csőrű Szörny tojás.

– … – Mi a fene volt az a Lapos Csőrű Szöny? Miért olyan furcsák a Yu Chong Iskola emberei?

Chi Muyao kissé nyugtalan volt. Megragadta Xi Huai ujját, és megkérdezte:

– Van valami módja annak, hogy stabilizáld a barlangot? Menjünk be és nézzük meg.

A barlang a sziget legmagasabb hegyén volt, a csúcson.

Ha földrengés van, minél magasabb a hely, annál erősebbek a rengések. Ezt a helyet rázta a legintenzívebben a rengés, és a barlang az összeomlás szélén egyensúlyozott.

Xi Huai Chi Muyao kezére nézett amilye a ruhaujját rángatta, majd magára Chi Muyaora. Végül egy mezőt használt hogy megvédje Chi Muyaót, miközben a barlangba mentek.

Ez volt az első alkalom, hogy Chi Muyao segítséget kért tőle.

– Gyere közelebb. Minél kisebb a hatótáv, annál erősebb lesz. – Xi Huai az oldalára rántotta Chi Muyaót.

Chi Muyao túlságosan aggódott a szellemi fenevad tojások miatt ahhoz, hogy törődjön a részletekkel. Karon fogva húzta Xi Huait:

– Errefelé. Bent lesznek.

Amikor Xi Huai felemelte a kezét, Chi Muyao gyorsan elkapta.

– Ne pusztítsd el a tojásokat.

– … – Xi Huai tehetetlen volt, és a Tárgymozgatás technikával távolította el a köveket és a port onnan ahonnan kellett.

A kis barlangban, ahol beléptek, pangó levegő és kevés fény volt. Szerencsére mindketten kultivátorok voltak tisztább látási képességgel és mindent láttak.

Chi Muyao felfedezte, hogy az eredetileg itt lévő formáció még mindig működik, igaz nehezen. Ahogy az várható volt, sem a felelőtlen anya, sem a felelőtlen apa nem volt jelen.

Chi Muyao a belépés után gyorsan elővette szilárd formációlemezét, és elkezdte megerősíteni a formációt. Nem vihetik el a tojásokat, különben a Lapos Csőrű Szörny azt hinné, hogy a tojások csak eltűntek, amire ők visszajöttek. Ezek után nem ülnének rá a tojásokra, és nem is ismernék el az övékként, még ha vissza is hoznák őket.

Xi Huai szakított időt, hogy megnézze azokat a tojásokat. A tojáshéjak valójában teazöldek voltak, bézs mintákkal.

Érdekes.

Körülnézett és látta, hogy a barlangban van egy kőágy.

A kőágyra nézett, és megkérdezte:

– Élt itt valaki?

Chi Muyao egy pillanatra rápillantott, mielőtt elmagyarázta:

– A Lapos Csőrű Szörnyek annyira felelőtlenek, hogy gyakran nem ülnek elég sokáig a tojásokon, hogy kikeljenek. Ezért csinált itt egy kőágyat a Shifum. Valaki figyelheti az állatokat, és megbizonyosodhatunk arról, hogy a tojásokon ülnek.

Xi Huai a kőágyhoz lépett, és az egyszerű mosási technikával megtisztította. Aztán lefeküdt az ágyra.

Chi Muyao ránézett, miután megerősítette a formációt. Ez a furcsa mozdulat felkeltette a kíváncsiságát.

– Te… mit csinálsz?

– Befejezted az erősítést?

– Hm.

Xi Huai azonnal a Tárgymozgatási technika segítségével erőltetetten felemelte Chi Muyao-t a levegőbe, és a saját testére ültette egy olyan pozícióban, amelyet túlságosan is jól ismert.

Chi Muyao megdöbbent, és kétségbeesetten próbált felkelni, de Xi Huai a helyén tartotta.

Gyorsan megkérdezte:

– Mit csinálsz!?

– Érzékelem a dolgokat.

– Mit érzékelsz…? – Egyre idegesebb lett. Ez a pozíció túlságosan is ismerős volt számára, hiszen a három év alatt folyton ilyen helyzetben volt.

– Érezni a combodtól a térdedig, a térdedtől a bokádig és a lábfejed hosszát. A szememmel nem látom, de hallom és érzem. Az érzékszerveim nagyon érzékenyek az ilyen dolgokra. Jól emlékszem, milyen hosszúak voltak a lábaid.

Chi Muyao annyira megijedt, hogy a szíve kihagyott egy ütemet. Megujult erővel kezdett küzdeni, nem akart semmit a többet, mint azonnali elmenekülni.

Xi Huai azonban ekkor felült. Továbbra is lenyomva előrehajolt, és Chi Muyaóra meredt.

Chi Muyao nagyon ideges volt, hogy megvizsgálják. Tudat alatt szárazon nyelt, és kerülte Xi Huai tekintetét.

Karját Xi Huainak támasztotta, így az nem tudott közelebb kerülni. Azt mondta, kissé elfordítva a fejét:

– Engedj el. A remegés itt heves, és rád eshetek.

Xi Huai a mellkasával hátranyomta a karját. Közelebb hajolva, halkan megszólalt Chi Muyao füle mellett:

– Én nem aggódom. Korábban valaki ebben a helyzetben még jobban remegett, rázkódott, sírt és kiáltott. Már megszoktam, szóval ez nekem semmi.

A kétértelmű, lágy hang egy ideig a fülében viszhangzott.

– D-d-de véletlenül találkoztunk… Miért mondod nekem ezeket a furcsa dolgokat?

– Chi Muyao. – Xi Huai hirtelen a nevén szólította.

– Hm?

– Chi Muyao-nak hívnak. Chi Muyao. A neved Chi Muyao. – Xi Huai többször is suttogva mondta a nevét a fülébe. – Chi Muyao… ez a neved?

– Hm.

Xi Huai agresszív szemei ​​végigsöpörtek rajta, tekintete Chi Muyao ellenálló karjaira és kipirult arcára került. Játékos mosollyal kérdezte:

– Miért vagy most félénk? Akkor még nadrágot sem hordtál, igaz? Nagyon kár, hogy soha nem láthattam a csupasz lábakat a rózsaszín ruha alatt. Annyira elégedetlen vagyok…

– Mindig így beszélsz az emberekkel? – Chi Muyao dühössé vált, miután inzultálták.

Mondta ezt valaki másnak is?

Xi Huai tagadta:

– Nem, nem beszélek így másokkal.

– A-akkor köszönöm.

– Mit?

– Köszönöm, hogy beszéltél, de nem akarom ezt hallani!

Xi Huai rábámult, és halkan felkuncogott. Ismét közelebb húzta Chi Muyaót, és egy csókot akart lopni, amikor a másik pánikszerűen felrenézett..

Olyan közel voltak, hogy a lélegzetvételük a másik arcát érte. Az orruk hegye még érintkezett is.

Chi Muyao gyorsan hátrébb hajolt és megpofozta Xi Huait.

A pofon az arcán landolt. Olyan kevés erőt használt, hogy ez még csak figyelmeztetésnek sem tekinthető. Ez szinte olyan volt, mintha egy gyerekkel játszadozna.

Ennek ellenére Xi Huai elégedetlen volt. Bámult és megkérdezte:

– Meg mersz ütni?!

Xi Huainak királyi vonásai voltak, amelyek könnyen kifejezték a haragot. Egy enyhe homlokráncolástól dühösnek tűnt, és ahogy most Chi Muyaora nézett tényleg egy kicsit heves volt.

Chi Muyao annyira megijedt, hogy megmerevedett a háta, de még mindig magabiztosan vágott vissza: – Igen, és akkor mi van, ha megütlek? Te viselkedtél úgy, mint egy huligán, és ráadásul engem hibáztatsz?

– Nem neked szántam… – Xi Huai azt sem tudta, hogyan fogja vissza a hangnemét. Mindig így beszélt. – Én mindig ezt csinálom.

– Engedj el! – Chi Muyao ismét harcolt.

Ahelyett, hogy elengedte volna, Xi Huai megölelte, arcát Chi Muyao nyakába temette, és szégyentelenül azt mondta:

– Nem. Félek a földrengésektől. Védj meg, Jiu nagypapa.

– … – Chi Muyao teljesen merev volt az ölelésben. Nem mert mozdulni, de továbbra is keményen viselkedett.

– A nevem Chi Muyao.

– Hm, hm. Chi Muyao-nak hívnak. Chi Muyao… – Xi Huai ismét furcsa szavakat mondott, mintha álmában volna: – Víz, Föld és fa három elemi spirituális gyökér. Tizennyolc éves. Egy kis tanítvány a Yu Chong szektából. Enyhén vékony ajkak és hosszú lábak pontosan olyan hosszúak, mint A-Jiu-né…

¹ A mestere felesége (aki nem a felesége csak a művelő partnere) szo Chi Muyao régi/jelenlegi mestere.

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet