Wang Dong’er megfordult, és ránézett. Ez a pimasz mosoly olyan elbűvölő volt, hogy kissé elkábult.

– Ennyire nem bízol bennem? Ennek ellenére abszolút hiszek neked. Ha nem hiszel nekem, megkérdezhetsz bárkit – mondta halványan elmosolyodva, miután megszólalt, és továbbment Wang Qiu’er felé.

Wang Dong’er abbahagyta a járkálást Wang Qiu’er előtt.

Wang Qiu’er szemei mintha megolvadtak volna korábban, de most azonnal visszafagytak, ahogy hűvösen meredt Wang Dong’erre, és hallgatott.

Wang Dong’er is visszabámult rá. Fokozatosan lehajolt, és mindenki figyelmes szeme láttára meghajolt Wang Qiu’er előtt.

– Sajnálom, Qiu’er. Őszintén bocsánatot kérek tőled, hogy milyen ésszerűtlen voltam korábban, és mennyire ellenséges. Mindez miattam volt, és remélem, meg tudsz bocsátani.

– Hum… – Huo Yuhao hideg levegőt vett, miközben azt gondolta magában: Dong’er, Dong’er, milyen játékot játszól most?

Huo Yuhao az első találkozásuk óta tudta, milyen arrogáns és büszke Wang Dong’er. Annak ellenére, hogy ez a büszkeség ritkábban mutatkozott meg, ahogy idősödtek, mégis mélyen bevésődött a csontjaiba. Ennek ellenére ebben a pillanatban hajlandó volt meghajolni Wang Qiu’er előtt és bocsánatot kérni, hajlandó volt meghajolni egy lány előtt, akit korábban oly ellenségesen fogadott. Mi történt?

Nem Huo Yuhao volt az egyetlen, aki megdöbbent. A Shrek Akadémián mindenki ugyanazon a meglepetésen osztozott, és csak Cai Mei’er adta néma jóváhagyását Wang Dong’ernek. Ez a lány tényleg okos!

Wang Qiu’er a meghajló Wang Dong’erre meredt, és ugyanúgy megdöbbent. Egy pillanatra meghökkent, mielőtt azt mondta volna:

– Soha nem tettél velem semmit, és nem kell tőlem bocsánatot kérned. Ha ezt azért teszed, mert megmentettem az életét, akkor még feleslegesebb. Korábban megmentett, én pedig csak viszonoztam a szívességet.

Wang Dong’er őszintén azt mondta:

– Nem. Szívem mélyén mindig is elutasítottalak, és ezért bocsánatot kérek tőled. Ennek semmi köze Huo Yuhaohoz. Természetesen ezért, hogy megmentetted az életét, rendkívül hálás vagyok, mint a barátnője. Ha van valami, amiben segíthetünk a jövőben, a legjobb tudásunk szerint segítünk, bármi is legyen az.

Wang Qiu’er intett a kezével, és így szólt:

– Rendben van, a múlt elmúlt. Mint ahogy mondtam, nem tartozol nekem semmivel.

Wang Dong’er odament mellé, és megérintette a karját, miközben halkan így szólt:

– Ha hajlandó vagy meghallgatni, elmesélhetem a történetünket, és akkor megérted, miért voltam ellenséges veled korábban. Hadd kísérjelek vissza a sátorba.

Wang Qiu’er habozott egy pillanatig, mielőtt bólintott.

Huo Yuhao ernyedt állkapoccsal és döbbent szemekkel nézte, ahogy Wang Dong’er visszasegítette Wang Qiu’ert a sátrába, és még a sátor bejáratát is lezárta.

– Ööö… – Huo Yuhao nem tudta, mit tegyen.

Han Ruoruo odajött mellé, és kuncogott.

– Hogy érzed magad? Ideges vagy? Izgalmas érzés?

Huo Yuhao erőltetetten felnevetett, és azt mondta:

– Ideges vagyok, de az izgalom… talán egy kicsit túlságosan is elsöprő. Ketten…

Han Ruoruo nevetett, és azt mondta:

– Ezt kapod, ha mindenhol flörtölsz lányokkal. Nem vagy elégedett Dong’errel, és flörtölsz Qiu’errel is! Dong’ernek tényleg nagy szíve van! Amikor tegnap kettőtöket kerestünk, te eszméletlenül feküdtél a földön, míg Wang Qiu’er a combodon feküdt. A ruháit darabokra tépték, és a te ruháidat viselte. Ha Dong’er valaki más lett volna, az valószínűleg feldühödött volna. Tudod, mit mondott?

Huo Yuhao kíváncsisága azonnal felkeltette.

– Mit mondott?

Han Ruoruo azt mondta:

– Dong’er azt mondta, hogy bízik benned. Az igazság az, hogy elmondhatom, rendkívül szomorú volt, mert megsérültél, és mert Wang Qiu’errel voltál. Ki tudtam olvasni a tekintetéből, szívesebben szeretné, ha ő maga lenne az, aki szörnyen megsebesült, mintsem hogy egy másik nővel lásson a legnehezebb időkben. Biztos nagyon lehangoltnak érzi magát belül. Ez nem az irigységről vagy a féltékenységről szól, hanem arról, hogy nem tudott neked segíteni.

Huo Yuhao szeme ünnepélyes lett. Dong’er, Dong’er! Hogyan szerethetnélek, hogy viszonozzam az irántam érzett szereteted?

Han Ruoruo azt suttogta:

– Hé! Valójában nem tettél semmit, hogy eláruld Dong’ert, igaz?

Huo Yuhao habozás nélkül ingatta a fejét.

– Egyáltalán nem! Ő az egyetlen lány a szívemben. Nem számít, mennyire hasonlít rá Wang Qiu’er, Dong’er mindig Dong’er marad a szívemben, és Qiu’er mindig Qiu’er marad.

Han Ruoruo nevetett, és így szólt:

– Milyen igaz szavak! Úgy tűnik, Dong’er döntése, hogy bízik benned, helyes. Szépen kell bánnod Dong’errel, amennyire csak lehet, és ha nem azt nem fogom annyiba hagyni. Dong’er olyan jó lány!

– Igen – bólintott Huo Yuhao erőteljes egyetértésben.

Felkiáltás hallatszott nem messze attól, ahol voltak.

Ez volt a Xing Dou Erdő, és a veszély bármelyik pillanatban megérkezhetett. Han Ruoruo az előző pillanatban még Huo Yuhaóval beszélt, de a következő pillanatban egy arany fénysugár nyúlt ki, és azonnal Li Yongyue és Mo Xuan köré fonódott, akik nem voltak túl messze.

– Rendben van, jól van. Ez jó hír! – kiáltotta Li Yongyue.

Mo Xuan izgatott pillantással megfordult.

– Lélekcsontokat fedeztünk fel! Igazi lélekcsontok! Ez egy bal combcsont.

Beszéd közben egy fényes lila combcsontot emelt a levegőbe, és meglengette az égen. A sötétlila szín ragyogó árnyékokat szabadított fel, ahogy szikrázott.

Mo Xuan és Li Yongyue a farkasmajmok tetemeihez mentek a két kis Sötétarany Terror Medvével, amikor felfedezték az intenzív lélekerő-hullámokat. Mindketten elitek voltak a Shrek Akadémia belső udvarából, és azonnal rájöttek, mi történik. Követték a lélekerő hullámzásait, és gyorsan felfedezték ennek a farkasmajomnak a bal combcsontját.

A lélekcsontok rendkívül ritka kincsek voltak, sokkal értékesebbek mint a lélekgyűrűk. A három farkasmajom mutáns volt, de még mindig lélekszörnyek voltak, legalább tízezer éves korral. Minden lélekcsontnak egyetlen lélekképessége volt, kivéve a százezer éves lélekcsontokat, de a lélekszörnyek mindig annál erősebbek voltak, minél idősebbek. Még egy ilyen lélekcsontnak is felmérhetetlen értéke volt.

Li Yongyue átadta a lélekcsontot Cai Mei’ernek, miután visszatért a társasághoz, és mindenki szeme felcsillant.

Ebből a bal combcsontból halvány lilás-fekete fény áradt, és ezüstös fény villogott benne.

Huo Yuhaót lepte meg a legjobban, amikor meglátta. Legnagyobb meglepetésére ráébredt, hogy ez a bal combcsont nem sötét típusú. A lélekcsont lilás-fekete színeket bocsátott ki, de ezen felül volt egy erősebb aura, ami a térbeli hullámzásokat árasztott. Ez azt jelentette, hogy a bal combcsont eleme egy tipósba tartozott három farkasmajom térelemével. Azonnali teleportálási képességükre gondolt, és Huo Yuhao szíve lüktetni kezdett. Ha ez a lélekcsont tartalmazza ezt a képességet… egy gondolat futott át a fején, amikor erre gondolt, és azt mondta:

– Mi van a másik kettővel? Megnéztétek őket?

Li Yongyue és Mo Xuan azonnal megértették, mit akar mondani. Összenéztek, és azt mondták:

– Nem lehetünk ilyen szerencsések, igaz?

Huo Yuhao jelentőségteljesen válaszolt:

– Hármas harci lélekfúziós készség!

Nem volt szükségük Cai Mei’erre, hogy utasítsa őket, és szinte egy időben felkiáltottak, amikor külön-külön lecsaptak a másik két tetemre. Huo Yuhao már előtte szétrobbantotta az egyiket.

– Igen! Valójában van még egy! – Li Yongyue volt az első, aki kijelentette a jó hírt. A második lélekcsontot a növényzet véres részei között találta meg. Ez egy másik bal combcsont volt, az előzővel azonos.

Nem telt bele sok idő, és Mo Xuan izgatottan felkiáltott:

– Én is találtam eggyet. Ez egyszerűen nagyszerű, ez is egy bal combcsont!

Egy újabb pillanat múlva három egyforma lélekcsont jelent meg Cai Mei’er előtt, amelyek lilás-fekete aurát szabadított fel, és ezüst fénnyel villogtott.

Cai Mei’er tele volt áhítattal, ahogy bámulta ezt a három egyforma lélekcsontot. Annak ellenére, hogy nem volt olyan, mint Huo Yuhao, és nem sejtette, hogy ezek a lélekcsontok milyen lélekképességeket rejtenek magukban, tudta, hogy ezeket az azonos lélekcsontokat össze lehet olvasztani egy teljesen új lélekcsont kovácsolásához. Három együtt sokkal értékesebb lenne, mint egyedül, és ezt a három csontot még ő sem tudná értékelni. Ezenkívül nem kellett ezt a becslést megadni.

– Yuhao! – kiáltott fel Cai Mei’er.

– Itt vagyok! – Huo Yuhao sietve válaszolt. Újra kezdte érezni a gyengeség hullámait, különösen amiatt, amit Wang Dong’er és Wang Qiu’er suttogott a másik oldalon lévő sátorban. Ez nagy pszichológiai nyomást gyakorolt rá, és a figyelemelterelés még gyengébbé tette.

Cai Mei’er átadta neki a három lélekcsontot, és azt mondta:

– Tartsd meg!

– Ah? – Huo Yuhao ledöbbent. – Mit csinál, Cai dékán? Ezek a lélekcsontok közösek. Hogyan adhatod nekem mindet?

Cai Mei’er megrázta a fejét, és azt mondta:

– Ez nem egy közös nyeremény. Hozzád és Wang Qiu’erhez tartoznak. Ti ketten öltétek meg azokat a farkasmajmokat. Mi semmit sem csináltunk.

Huo Yuhao sietve próbálta ellenkezni.

– De ha nem a ti hoztos ide, nem tudtunk volna ilyen mélyre merészkedni a Xing Dou Erdőbe! Természetesen…

Cai Mei’er a három lélekcsontot a kezébe gyömöszölte.

– Hagyd abba, hogy erről beszélsz. Ha nem lennétek te és Qiu’er, nem is tudom, milyen lett volna a végeredmény. Ti ketten az akadémia nagyra becsült diákjai vagytok, tehát ez a három lélekcsont elsősorban a tiétek.

Huo Yuhao gondolkodott egy pillanatig, majd így szólt:

– Mit szólnál ehhez? Egy lélekcsontot megtartok, egyet pedig Wang Qiu’ernek adok. A maradékot az akadémiának ajánljuk.

Mondhatnánk, hogy Huo Yuhao és Wang Qiu’er az életüket kockáztatták, hogy megöljék a három farkasmajmot, hogy megszerezzék ezeket a lélekcsontokat, de Huo Yuhao jobban tudta, jobb önzetlennek lenni mint önzőnek és mindent magának megtartani. Zhang Lexuannal és Han Ruoruóval jobb volt, de Li Yongyue és Mo Xuan arcán irigység látszott.

Cai Mei’er habozott egy ideig, mielőtt bólintott, és azt mondta:

– Rendben. Egyelőre megtarthatod őket, az utolsót pedig közvetlenül a Harci Lélek Tanszéknek adományozhatod, miután visszatérünk az akadémiára. Nem kell nekem ide adnod.

2.

– Rendben – helyeselt Huo Yuhao, mielőtt eltette volna a három lélekcsontot. Evett valamit, majd ivott néhány korty vizet, és visszatért a sátrába.

Cai Mei’er már meghozta a döntését – mindenkinek itt kell maradnia, hogy felépüljön és kipihenje magát, és mindenkinek meg kellett várnia Huo Yuhao és Wang Qiu’er teljes gyógyulását, mielőtt folytatnák az utat. Semmi sem volt fontosabb diákjaik biztonságánál.

Cai Mei’er egy kicsit sietett, vissza akart térni az Akadémiára, hogy mielőbb jelentse a három testvérrel kapcsolatos problémát a Shrek őrzőinek. A három testvér léte elképzelhetetlen fenyegetést jelentett a lélekmesterek világára, és a jövőben biztosan fel fognak emelkedni, és Titulus Douluok lesznek. Amellett, hogy képesek manipulálni és bebörtönözni az állatok lelkeit, valószínűleg nagy csapássá válhatnak a lélekmesterek világa számára.

Ez volt az oka annak, hogy Cai Mei’er úgy döntött, hogy csatlakozik a művelethez. Minden tőle telhetőt megtett, hogy segítsen Huo Yuhaonak és Li Yongyue-nek megfelelő lélekgyűrűket szerezni, mielőtt a lehető leggyorsabban visszatérnének a Shrek Akadémiára. Tanítványait túl sokszor tették próbára ezen az expedíción.

—–

Huo Yuhao keresztbe tett lábbal ült a sátrában. Már rég meditálni kezdett volna, ha ez egy normális nap lett volna, de egy kicsit elbizonytalanodott, mert Wang Dong’er még mindig nem tért vissza. Folyton azt gondolta magában – mit fog Wang Dong’er mondani Wang Qiu’ernek? Mit fog mondani Wang Qiu’er Wang Dong’ernek?

Elkerülte néhány kulcsfontosságú tény közlését, amikor elmesélte előző napi tapasztalatait. Mi van, ha Wang Qiu’er mindent elmond? Mit fog gondolni Dong’er?

Annyi bonyolult és komplikált érzelem volt benne. Hogyan léphetett volna így be a meditációs állapotba?

—–

A másik oldalon, Wang Qiu’er sátrában…

– …a Tengeri Isten sorsa alatt a Tengeri Isten tavon. Olyan szép volt! Tudod? Annyira ideges voltam akkor – Wang Dong’er élénken leírta a Huo Yuhaóval kapcsolatos tapasztalatait, és azt, hogy miken mentek keresztül.

Wang Qiu’er az oldalán feküdt, és Wang Dong’ert hallgatta. Nem beszélt sokat, de nagyon figyelmesen hallgatott.

– Mitől voltál ideges? – kérdezte hirtelen Wang Qiu’er.

Wang Dong’er így válaszolt:

– Hogy ne lettem volna ideges? Az a bolond már sok éve velem volt, de nem tudta, hogy lány vagyok. Ha tudta volna, hogy lány vagyok, ki tudja, mit gondolt volna akkor? Mi van, ha úgy érzi, hogy egész idő alatt hazudtam neki? Mi van, ha nem kedvel engem? Akkoriban annyi minden miatt aggódhattam, hogy ne lettem volna ideges? Ennek ellenére nagyon izgalmas volt.

– Aztán mi történt?

– És akkor…

Wang Dong’er részletesen elmesélte a Tengeri Isten tavon történt eseményeket, és Wang Qiu’er arckifejezése a döntő részenél megváltozott.

– Szóval most már tudod. A Fényruha képességünk eredetileg ógy néz ki ahogy én fogok ha felnövök ezt ő a Fény Istennőjének nevezi. Annyira hasonlítasz rám, és attól tartottam, hogy csak erre a külsőre emlékszik, és nem a személyre. Ez volt az oka annak, hogy olyan erős ellenségeskedés alakult ki bennem, amikor először találkoztam veled… végülis jobban hasonlítasz a Fény Istennőjére, mint én.

– Csak tegnap jöttem rá erre. Ha csak a külsőm miatt kedvelt meg, akkor mi értelme van a vonzalmának? Továbbá hiszek benne, hinnem kell benne. Ha nem teszem akkor ógy fog tünni, hogy bizonytalan vagyok, és egyébként sincs önbizalmam? Ezért őszintén sajnálom, és őszintén bocsánatot kérek minden korábbi gyerekes viselkedésemért.

Wang Qiu’er szeme kissé megváltozott, ahogy Wang Dong’erre bámult. A szemöldöke összevonódott, és az érzelmek elkezdtek váltakozni a szemében. Csak ő tudta, mire gondol.

Wang Dong’er komolyan meredt rá, és így szólt:

– Hajlandó vagy megbocsátani, Qiu’er? Bár fogalmam sincs, miért hasonlítunk annyira, ez valószínűleg a sors egy formája. Biztos vagyok benne, hogy nincs egy nővérem, akről nem tudok. Mindazonáltal annyira hasonlítunk, és a nevünk is olyan hasonló… miért nem szólítjuk egymást mostantól testvérnek?

Wang Qiu’er hidegen motyogta:

– Nem szükséges. Nincs mit megbocsátanom, és nem vagyunk testvérek. Ha nincs más mondanivalód, pihenni szeretnék.

Wang Dong’er kissé ledöbbent. Nem számított rá, hogy Wang Qiu’er ennyire hideg lesz. Őszintén bocsánatot kért teljes szívéből, de úgy tűnt, Wang Qiu’er egyáltalán nem akarja elfogadni. Azonban már nem viselt ellenségeskedést Wang Qiu’er iránt, ezért felállt, és így szólt:

– Rendben. Ha nem is vagyunk nővérek, akkor is iskolatársak vagyunk, és ez olyan tény, amin nem tudsz változtatni. Pihenned kell, és vigyáznod kell a testedre. Jól fogok vigyázni Huo Yuhaóra, és még egyszer köszönöm, hogy megmentetted.

Nem várta meg, hogy Wang Qiu’er válaszoljon, hanem felhúzta a sátorajtót, éstávozott, mielőtt becsukta volna kívülről.

Wang Qiu’er szeme hirtelen kissé elfátyolosodott, ahogy a lecsukott sátorajtót bámulta. Azt motyogta magában:

– Azért jött, hogy megmutassa uralmát? Tényleg azt hiszi, hogy már hozzá tartozik?

– Száztizenhét vágás – tört ki belőle hirtelen egy szám. Amikor kimondta ezt a számot, ez a lány, aki mindig olyan kemény és hideg volt, hirtelen meglágyult, és a szeme vörösre vált, ahogy könnyek szöktek a szemébe. Könnyei végül végigcsordultak sápadt, de hihetetlenül szép arcán.

– Most az ereimben folyik a vére. Huo Yuhao, te…

Wang Dong’er kijött a sátorból, és halvány mosollyal az arcán üdvözölte társait, mielőtt megérkezett Huo Yuhao sátrához. Amikor felemelte a sátorajtót és bemászott, Huo Yuhao gyanakvó és kétkedő tekintettel nézett rá.

Wang Dong’er elmosolyodott, és azt mondta:

– Miért nézel így rám?

Huo Yuhao kínosan köhögött, és azt mondta:

– Csak azon tűnődöm, miért mentél Wang Qiu’erhez.

Wang Dong’er így válaszolt:

– Elnézést kértem tőle! Végiggondoltam. Nincs elég önbizalmam és ezért alakult ki tudat alatt ez az ellenségeskedésem vele szemben. Végül azonban megértettem, miután visszajöttetek. Csinos vagyok… hogyan lehetnék bizonytalan, és hogyan ne bízhatnék magamban? Neked kellene bizonytalannak lenned. Wang Qiu’ernek sincs semmije veled szemben.

– Ó… nem kell olyan bántóan fogalmaznod – motyogta Huo Yuhao, miközben furcsa arcot vágott. Az igazság az volt, hogy nem nagyon bízott a külsejében, legalábbis Wang Dong’erhez és Wang Qiu’erhez képest.

Wang Dong’er tárgyilagosan megszólalt:

– Tévedek? Ne próbálj vitatkozni, ez az igazság. Siess és fejlődj. Segítek, hogy a lehető leggyorsabban felépülj. Az igazat megvallva, egy másodpercig sem akarok tovább a Xing Dou Erdőben maradni.

A szeme hirtelen vörös lett, ahogy ezt mondta. Huo Yuhao gyengéd arcára nézett, és nem tudott tovább ellenállni, miközben finoman az ölelésébe húzta.

Puha teste a férfi karjába simult, és az a halvány illat, amely egy fiatal lányé volt, betöltötte Huo Yuhao szívének és lelkének minden zugát. Olyan jó, ha valaki aggódik érted!

Huo Yuhao szorosan megölelte, és azt suttogta:

– Sajnálom, Dong’er. A jövőben soha nem foglak ennyire aggasztani.

Wang Dong’er halkan válaszolt:

– Lehet, hogy a tehetségeddel és a képességeiddel már nem kerülsz ilyen szörnyű helyzetbe. A képességeid határozzák meg a feleősségedet, és tudom, hogy nem akadályozhatlak meg abban, hogy megtegyél bizonyos dolgokat, amiket muszáj. Azonban én sem vagyok egy törékeny porcelánváza! Az egyetlen kívánságom, hogy vigyél magaddal, amikor veszéllyel kell szembenézned, és együtt nézzünk szembe vele. Rendben?

– Igen – nyugtázta Huo Yuhao halkan. Tudta, hogy valószínűleg nem fog így tenni, de mégis fehér hazugságokat és kedves szavakat választott ebben a szívmelengető pillanatban, mert nem tudta elviselni, hogy szomorúnak lássa, még egy kicsit sem.

Egész nap pihentek. Huo Yuhao teljesen felépült, és a lelke mellett, amely még mindig ápolásra és javításra szorult, minden más visszatért a normális kerékvágásba.

Wang Qiu’er felépülési sebessége ugyanolyan lenyűgöző volt, talán még lenyűgözőbb is, mint Huo Yuhaoé. Mintha versenyben álltak volna, hogy ki tud gyorsabban felépülni.

Amikor Wang Qiu’er megfogta Arany Sárkány Lándzsáját, és a társaság elé állt, mindenki azt az illúziót élte át, hogy ez a lány korábban nem is sérült meg. Hogy felépült-e sérüléseiből, azt kívülről már nem tudták megmondani.

Lebontották a tábort és összepakoltak. Ideje volt újra elindulni, és már csak Huo Yuhaonak és Li Yongyue-nek volt szüksége lélekgyűrűre.

Huo Yuhao tekintete találkozott Wang Qiu’erével, amikor újra látták egymást, és halvány mosollyal az arcán bólintott a lány irányába. Wang Qiu’er arca kifejezéstelen volt, de nem volt olyan hideg, mint korábban, és bólintással válaszolt, mielőtt az csapat élére lépett volna.

– Maradj a központban, Qiu’er. A sérüléseid… – szólalt meg aggódva Zhang Lexuan.

Wang Qiu’er megrázta a fejét, és azt mondta:

– Jól vagyok. Szükséged van rám, hogy mutassam az utat. Mindenkihez közel maradok. – Továbbra is ragaszkodott hozzá, hogy neki kell vezetnie, de a hangneméből lehetett hallani, hogy még nem épült fel teljesen a sérüléseiből.

A felállás nem változott, kivéve, hogy Cai Mei’er most nyíltan védte a társaság hátát, így a csoport összereje sokkal erősebb lett.

Wang Qiu’er továbbra is vezette a csapatot, miközben folytatták útjukat. Azonban feltűnően lassabb volt, mint az elmúlt napokban, és senki sem sürgette, hogy gyorsabban haladjon. Mélyebbre merészkedtek a hibrid régióba, és egyre közelebb kerültek a központi régióhoz, így a lassítás nem volt rossz ötlet.

Huo Yuhao még egyszer aktiválta a Spirituális Észlelést, és folytatta feladatait, mint a fő kontroll lélekmester.

Sok veszéllyel és kihívással találkoztak a Xing Dou erdőbe vezető expedíció során, de ez a kaland kellően próbára tette a diákok képességeit.

Fölösleges volt külön említeni Zhang Lexuant és Han Ruoruót. Ők voltak itt a legidősebbek, és már nem voltak egy korosztályban a fiatalabbakkal. Huo Yuhao és Wang Qiu’er kétségtelenül a legkiemelkedőbbek voltak a többiek közül.

Wang Qiu’er képességei erősebbnek tűntek, de mindenki tudta, hogy meghaltak volna Huo Yuhao Spirituális Érzékelése nélkül. Például amikor a három testvérrel nem szembesülnek, a helyzet drasztikusan más lett volna, ha Huo Yuhao nem kockáztatta volna az életét, hogy ellopja a két Sötétarany Terror Medve kölyköt.

Az a két kismedve is a társaság tagja volt ebben a pillanatban. Nagyon kedvesen bántak velük. Huo Yuhao vitte mindkettőt, a karjaiban.

3.

Furcsa történet volt. Amikor a két kis medve elég húst evett elaludtak, és csak másnap reggel ébredtek fel. Elmentek megkeresni Huo Yuhaót, amikor felébredtek, és végigmásztak rajta, miközben az egyik átölelte az egyik lábát, és egyszerűen nem engedte el. A szemük olyan volt, mint az üregben forgó sárgabab, és olyan makacsok voltak, amennyire csak tudtak.

Mindenki azt gondolta, hogy ez a két kis medve úgy bánik Huo Yuhaóval, mint az apjukkal. Huo Yuhaónak nem volt más választása, mint felelősséget vállalni a gondozásukért, és ő lett az ideiglenes „medvedajka”. Mindkét karjában egy-egy medvét vitt, de ez egy kicsit kényelmetlen volt, bár nem fárasztó. Hogyan lehetne két kis medvét hordozni Wang Dong’er kezében?

A kis medvék eleinte fekete szőrűek voltak, de a bundájukat már sötétarany színek színezték. Rendkívül erősek voltak, de egyáltalán nem csináltak semmit, amikor Huo Yuhao ölelésében voltak. Húsosak és puffadtak, és nem is volt olyan rossz cipelni őket.

Szerencséjük végül jobbra fordult, ahogy mélyebbre merészkedtek a Xing Dou erdőbe. Útjuk során alkalmanként találkoztak a lélekszörnyekkel, némelyikük viszonylag erős. A legtöbbjük azonban nem volt agresszív, és Huo Yuhao mindenkit arra utasított, hogy szándékosan kerülje el ezeket a lélekszörnyeket a Spirituális Észlelés segítségével. Útközben nem ütköztek sok gondba.

—

Hat órát utaztak, és már majdnem dél volt, mire megálltak pihenni.

Wang Qiu’er még mindig elöl volt, és az arca kissé elsápadt. Még mindig nagyon messze volt csúcsállapotától.

Wang Dong’er átadta neki azt az ételadagot, amit Huo Yuhao és ő hozott. Wang Qiu’er nem utasította el, és néhány harapással befalta, mielőtt keresztbe tett lábbal a földön pihent volna.

Huo Yuhao a éber maradt, és a körülötte lévő növényzetet pásztázta, miközben szemében elmélkedő pillantás jelent meg.

— Mit látsz? — kérdezte Cai Mei’er mosollyal az arcán, miközben mellé lépett.

Huo Yuhao így válaszolt:

— Itt a növényzet sűrűbb, mint korábban. Továbbá elmondhatom, hogy elég régi, sokkal ősibb, mint a kinti növényzet. Ez a hely valóban lakatlan és nem szennyezett emberektől! Ha nem tévedek, rendkívül közel kell lennünk a Xing Dou-erdő központi régiójához. Igazam van?

Cai Mei’er helyeslően bólintott, és azt mondta:

— Igen, közeledünk a központi régió külső területeihez. Ha továbbhaladunk, a Magrégió belsejébe jutunk, a Xing Dou Erdő legveszélyesebb területére. A Vágóterületen lakó félelmetes lélekszörnyek, időnként bebarangolják a központi régiót, és ezért mindenkinek olyan óvatosnak kell lennie, amennyire csak lehet. Qiu’er jó munkát végez a vezetéssel, és gyorsabban haladunk, mint gondoltam. Két órán belül elérhetnénk a Magrégiót. Nézd meg ezt a Kígyósárkány Orchideát, legalább néhány ezer éves, és a külsőbb területeken biztosan nem fog megjelenni. Ennek az az oka, hogy az alacsony szintű lélekvadállatok nagyon vonzódnak a Kígyósárkány orchideához, és minden bizonnyal megennék őket. Az a tény, hogy még mindig ott vannak ezeken a részeken, azt bizonyítja, hogy itt senkinek sincs szüksége rájuk, míg a lélekszörnyek, akiknek szükségük van rájuk, nem mernek bejönni erre a vidékre.

Wang Qiu’er kivételével mindenki felváltva pihent és őrködött, miután befejezték az étkezést. Kifejezetten sokáig pihentek, hiszen a későbbi útjuk még nehezebb lesz, mint korábban. Mindenkinek körülbelül egy órába telt, mire visszatért csúcsállapotába, mielőtt Cai Mei’er parancsot adott a továbbhaladásra.

—

A növényzet annál sűrűbbé vált, minél mélyebbre mentek. A tornyosuló ősfák miatt a lombkoronák egy része annyira tömör volt, hogy éjszakai hangulatot keltett, miközben feltűnően megvastagodott a levegőben lévő életenergia. Huo Yuhao egyértelműen érezte, hogy az Ég és a Föld energiája itt hatalmasabb; bármely lélekmester a lehető legjobb állapotba emelné művelését, ha elegendő ideig gyakorolhatna ezen a helyen. Viszont senki sem választotta ezt a területet gyakorlásra, mert egyszerűen túl veszélyes volt.

Wang Qiu’er még jobban lelassult, mint korábban. Időnként pásztázta a növényeket és a növényzetet maga körül, mintha keresne valamit.

Huo Yuhao megölelte a két kis medvét, miközben a Spirituális Észlelést a lehető legnagyobb területre kiterjesztette anélkül, hogy a végzetszemét használta volna.

— Hú, hú! — Az egyik kis medve a mellkasához dörzsölte magát, és felnyögött, mintha pimasz akarna lenni. Rendkívül mélyen aludt.

Huo Yuhao kissé elkeseredett ettől a két fickótól. Szinte meg volt győződve arról, hogy nem Sötétarany Terror Medvék, hanem disznók.

Déli pihenésük alatt a két medve ugyanannyi ételt evett meg, mint mindenki más együttvéve. Szerencsére a társaság magával hozta a farkasmajmok húsát, amelyet megfelelően feldolgoztak a medvék számára. A két medve elbűvölten mászott végig Huo Yuhaón, miután befejezték az étkezést, és nyáladzni kezdtek, amikor ismét mélyen elaludtak. Olyan érzés volt, mintha megpróbáltak volna Huo Yuhaóra támaszkodni, amennyire csak tudnak. Még szerencse, hogy a nyáluknak nem volt különös szaga, különben még Wang Dong’er is elkerülte volna.

Huo Yuhao végig figyelte az átalakulásukat. El kellett ismernie, hogy nem csak a szerencsén múlott, hogy a Sötétarany Terror Medvék elérték a lélekvadállatok hierarchiájának csúcsát.

Ez a két medve nem is olyan régen született, de növekedési ütemük meghaladta az emberét. Már egy nap után elkezdtek hosszabb és elnyújtottabb levegőt venni, és sikerült kinyitniuk a szemüket, miközben erejük folyamatosan növekedett. Ezenkívül a testükben lévő hatalmas életenergia úgy táplálta testüket, mint egy folyó vízesés.

A Shrek Akadémia feljegyzései szerint a Sötétarany Terror Medvék az első év során nőttek a legtöbbet. Az első év után körülbelül két méter magasra nőnek, és félelmetes harci erővel rendelkeznek. Utána kamaszkorba lépnek, és növekedési sebességük normális lesz. Mindazonáltal teljes húsevők voltak, és képességeiket az általuk elfogyasztott lélekszörnyek erejével együtt fokozták.

A háromezer éveskorral rendelkező Sötétarany Terror Medve gyakran még ezer éves sem volt, mert saját erejének növelése érdekében más lélekszörnyeket fogyasztott. Természetesen ennek előfeltétele az volt, hogy ne találkozzanak náluk erősebb lélekszörnyekkel, mivel alig volt olyan hatalmas lélekszörny, amely hagyta volna felnőni őket.

Huo Yuhao nem gondolt arra, hogyan fogja ápolni ezt a két fickót. Valószínűleg a Shrek Akadémián akarta hagyni őket, és talán még a Shrek Akadémia titkos fegyvereivé is válhatnak. Ez persze azt jelentette, hogy elég engedelmesnek kellett lenniük.

A két medve még jobban és mélyebben aludt, mint korábban, miután hivatalosan beléptek a Magrégióba. Ha a szüleik éltek volna, ez lett volna az a hely, ahol lakniuk kellett volna. Határozottan jobban érezték magukat ezen a helyen, és ezeknek a fickóknak az életenergiái nagymértékben fellendültek, ahogy megérezték a Xing Dou Erdő Magrégiója és a benne rejlő bőséges életenergia által.

A központi régióban sokkal kevesebb lélekszörny élt, mint a vegyes régióban. Azok a lélekszörnyek, amelyek a központi régióban lakhattak, szinte mind felsőbb szintűek voltak, és ezeknek a lélekszörnyeknek a többsége vagy egyedül, vagy egy kis családdal élt. Ezek a lélekszörnyek jellemzően egyszerre voltak félelmetesek és gőgösek, és aligha választanák azt, hogy csoportban éljenek.

Számos viszonylag erős lélekszörny megjelölné saját területét a központi régión belül, és mind az embereket, mind a lélekszörnyeket, amelyek be merészeltek lépni a területükre, ellenségnek tekintik, és azonnal megtámadják.

Ez volt az oka annak, hogy a legtöbb lélekszörny ritkán lépett be a központi régióba, hacsak nem hitte, hogy elég erős, mert könnyen végzetes bajba kerülhet.

Wang Qiu’er nagyjából egy órán át folytatta az utat, mielőtt irányt váltott volna. Már nem befelé tartott a központi régióba, hanem vízszintesen kezdett mozogni.

A Magrégió területe jóval kisebb volt, mint a Vegyes Régióé. Ennek a csapatnak a képességei mellett még fél napra sem lenne szükségük, hogy elérjék a Vágóhelyet, ha minden erejükkel futnának.

Ez természetesen csak egy feltételezett helyzet volt, és csak elméletben fordulhatna elő. Azok az emberek, akik ezt ki merték próbálni, mind az erdő táplálékaivá váltak.

Mély és dühös üvöltés harsant a távolból. Wang Qiu’er azonnal megállt, és figyelmesen hallgatott.

Huo Yuhao Spirituális Észlelése még nem érte el azt a területet, ahonnan ez az ordítás jött, így senki sem láthatott rajta keresztül semmit.

Közvetlenül ezután élénk csipogás következett. Ez a csipogás sokkal élesebb volt, mint az előző üvöltés.

Huo Yuhao végzett egy gyors számítást, és azt mondta:

— Tizenöt fokkal balra előttünk. Körülbelül négy-öt kilométerre vannak.

A két lélekvadállat üvöltése és csipogása egyre gyakoribbá és frusztráltabbá vált beszéd közben.

Wang Qiu’er arcán elragadtatás ült ki.

— Szerencsénk van! Azt hiszem, megtaláltuk, amit kerestünk. A lélekszörny, aki ezeket az éles csicsergő hangokat kiadja, a célpontunk. Bízom benne, hogy a fülem nem hagyott cserben, és azt is hiszem, hogy éppen harcol egy másik rendkívül félelmetes lélekszörnnyel. Ez a lehetőség túlságosan előnyös számunkra.

Zhang Lexuan megfordult, és Cai Mei’erre nézett. A csapat vezetése természetesen őrá szállt át, ha egy Titulus Duoluo volt a csapatban.

Cai Mei’er azt mondta:

— Ne siessünk, egyelőre tartsuk a távolságot. Harcuk még nem kezdődött el. Várjunk még egy darabig, nehogy belekeveredjünk a harcba.

Beszéd közben a társaság előtt sétált, miközben szeme hunyorogva figyelt a hangok irányába, és figyelmesen hallgatózni kezdett.

Bumm… A csata végre elkezdődött, és az erőteljes robbanást még mindig tisztán lehetett hallani, bár több mint négy kilométerről jött. Az volt a furcsa, hogy ez a hang nem váltott ki hisztériát vagy pánikot a környéken. Azok a lélekszörnyek, amelyek a központi régión belül éltek, nem olyanok voltak, akik ijedten elrohantak.

Bumm, bumm, bumm… Mély dübörgés sorozatot lehetett hallani.

Huo Yuhao Wang Qiu’erre pillantott, aki nem volt messze tőle. Huo Yuhao tudta, hogy Spirituális Észleléssel elérheti ezt a távolságot, ha összeolvasztja harcoslélekét Wang Qiu’er harcoslélekével, és ha a végzetszemét is használja.

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet