Wang Qiu’er csinos arcát, mintha fagyréteg borította volna.

— Úgy nézek ki, mint aki nem fejezi be, amit elkezdett? — kérdezte. Beszéd közben megragadta Huo Yuhao bal kezét, és ők ketten elindították harci lélekfúziójukat.

Huo Yuhao felsóhajtott. Nem volt hajlandó túl sok segítséget elfogadni tőle, hogy megakadályozza az érzésk kialakulását. Azonban mégis megkönnyebbült, amikor Wang Qiu’er megjelent. A kutás sokkal nyugodtabb lenne, mint korábban, és sokkal nagyobb biztonságban lenne, mint egyébként.

Lélekvédő gátja beburkolta Wang Qiu’ert, így a lány abbahagyta az aranyfény kiengedését, hogy megvédje magát, és mindketten a földön landoltak, mintha egész idő alatt együtt lettek volna.

Visszatértek abba a szivárványszínű világba, de korábbi tapasztalataikból kiindulva sokkal jobban ismerték a környezetüket. Huo Yuhao magával húzta Wang Qiu’ert abban a pillanatban, amikor leszálltak, és a szakadék széle felé futott, ahol a Hét Végső Jáde Foszforvirág nőtt.

— Miért nem töröd át a közepét? Elfelejtetted a helyet? — kérdezte Wang Qiu’er zavartan.

Huo Yuhao azt mondta:

— Korábban mondtad, nem tudom, milyen előre nem látható veszélyekkel nézek szembe odaát, így nem tudok csak úgy áttörni rajtul. Késő lesz, ha bármilyen veszélyhelyzetbe ütközöm, és a helyszínen kell kezelnem azt. Emellett azt is szeretném tesztelni, hogy ezek a jáde foszforvirágok mennyire félnek a hidegtől.

Wang Qiu’er hidegen pillantott rá, és ettől a nemes és tartózkodó érzéstől Huo Yuhao úgy érezte, mintha lenéznék.

— Azt hittem, nem félsz a haláltól. Miért nem kockáztatod az életed, és törstz át rajtuk? Szóval mégis félsz a haláltól. Azt hiszem, korábban túlbecsültelek.

Huo Yuhao felcsattantt:

— Miért akarnénk meghalni, ha élhetek? Elég volt, ne veszekedjünk. Csak a lélek erönket fogyasztjuk. Itt egy a tejesüveg, hátha később kell.

Huo Yuhao adott egy tejesüveget Wang Qiu’ernek, hátha szüksége lenne rá, és ők ketten megálltak körülbelül harminc méterre a jáde foszforvirágoktól.

Az e virágok által termelt jáde foszforméregfelhők összegyűltek, de nem hatoltak túl messzire kifelé, és csak a völgy fölött lebegtek.

A hangulatukra nagy hatással volt a kezdeti megdöbbenés, amikor először látták ezeket a virágokat, de Huo Yuhao valami mást kezdett érezni most, hogy másodszor is visszatért ide.

— Túl szép… Qiu’er, nem érzed úgy, hogy ezek a virágok túl szépen vannak elrendezve? Miért érzem úgy, hogy valaki ültette őket? — Huo Yuhao lehalkította a hangját, miközben beszélt.

Wang Qiu’er egy pillanatra megdöbbent, és többé nem veszekedett vele.

— Most, hogy mondod tényleg, úgy tűnik…

Huo Yuhao megfordította a jobb kezét, és egy kulacsot vett elő. Elengedte Wang Qiu’er kezét, és a nő természetesen a háta mögé mozdult, miközben jobb tenyerét a hátára nyomta, hogy fenntartsák lélekerejük összekapcsolódását.

Huo Yuhao kinyitotta a kulacsot, és kiöntötte a vizet belőle. A kiöntött vizet a Végső Jég lélekerejének hatására azonnal megfagyott a levegőben, és gyorsan megjelent előtte egy nagy jéggömb.

Wang Qiu’er nézte, ahogy Huo Yuhao mit csinál és egy furcsa érzés kerítette hatalmába a szívét. Úgy tűnik, ez a srác nagyon bízik bennem, egy létfontosságú pontnál vagyok a hátán! Ha levezetsem a lélekeremet, összetörhetem az idegeit, és véget vethetek az életének. Nem fél ettől? Hmph… miért is kéne megölnöm? Ha megölöm, beszennyezi a kezem — gondolta magában gőgösen Wang Qiu’er.

A jéggömb átmérője nagyjából egy láb volt. Huo Yuhao bal keze feltartotta, és fokozatosan jégkék színűvé vált, miközben a hőmérséklet a védőgáton belül zuhanni kezdett.

Huo Yuhao megrázta a csuklóját, és a hatalmas jéggolyó kirepült a levegőben. Huo Yuhao a Tang szekta tanítványa volt, és nagyszerűen irányította ujjait és csuklóit. A Tang szekta egyik rejtett fegyvertechnikáját használta, amikor a jéggolyót elengedte, amely jeges-kék fényt sugárzott, miközben egyenesen elrepült.

A sokszínű miazma rendkívül erős volt, és azonnal úgy tűnt, mintha a jéggömbhöz tapadna, amint megjelent. Ez a jéggömb azonban tartalmazta Huo Yuhao Végső Jegét, tehát hogyan tudott a miazma ilyen könnyen hozzátapadni? A sokszínű részecskéket minden irányba kifújták, amerre ez a szélsőségesen hideg gömb ment, és egyértelmű volt, hogy a mérgező miazma súlyosan sérült, miután a benne lévő vízgőz megfagyott.

A gömb áthatolt a sokszínű miazmán, és végül megérkezett a kékeszöld jáde foszforméregfelhőkhöz. Ahogyan Huo Yuhao és Wang Qiu’er korábban feltételezték, ezeket a méregfelhőket azok a virágok irányították, amelyek a Kilenc Végső Jáde Foszforvirágává fejlődtek, amelyek növényi típusú lélekvszörnyek voltak. Hatalmas méregfelhők kavartak fel, amint ez a jéggömb odaért, és a kékeszöld köd ömlött előre.

Azonban mindenféle méregködnek vagy gáznak megvolt a sajátossága… határozottan tartalmazott némi vizet. A tiszta füst vagy köd rendkívül gyorsan eloszlott, és semmiképpen sem tudott huzamosabb ideig a levegőben sodródni, és a szél elfújta volna.

Miután a méregfelhők megközelítették a jéggömböt, Huo Yuhao látta, hogy a méregköd előre nyúlik a hidegbe a Végső Jég hatására, miközben nagy mennyiségű kékeszöld részecskét termel, amelyek minden irányba sodródnak. A méregfelhők által beborított terület ekkor egy pillanatra megnőtt, de aztán gyorsan elvékonyodott.

Huo Yuhao kísérlete nyilvánvalóan nem volt olyan egyszerű, mint átdobni a gömböt a felhőkön, és felemelte a bal kezét, miközben szorosan összeszorította.

Bumm!

A jéggolyó azonnal felrobbant, és a Jégrobbanás, amelyet Huo Yuhao bele vezetett, felszabadította teljes erejét. Egy heves robbanóerő hatására a gömb azonnal számtalan jégrészecskévé oszlott, amelyek minden irányba repültek, miközben a lökéshullámok a körülöttük lévő jáde foszforvirágok felé söpörtek.

Huo Yuhao már a Lelki Érzékelést használta, hogy alaposan megfigyelje, hogyan reagálnak a virágok.

Az erőteljes robbanást körülvevően a virágok hullámként himbálózni és remegni kezdtek, de sokkal keményebbek voltak, mint amire Huo Yuhao számított. Jégrobbanást adott bele abba a jéggömbbe, de egyetlen szirmot sem tudott elpusztítani, és csak megingatni és remegtetni tudta őket, miközben testük sértetlen volt.

Furcsa jelenet történt éppen akkor, amikor Huo Yuhao kissé csalódottnak érezte magát.

A kékeszöld virágok gyorsan összecsukódtak, mintha gyerekek lennének, akik magukra húzták a takarójukat, mert félnek a hidegtől. A virágok tíz méterrel a robbanás körül összezárultak, és a méregfelhők a környéken sokkal vékonyabbak lettek, mint korábban.

— Félnek a hidegtől! — Huo Yuhao lelkes volt. Egy gondolat bukkant fel a fejében, miközben narancssárga-arany fény sugárzott, és az apró Hóhölgy a szemöldöke közepéből kilépett, és mellette lebegett.

Huo Yuhao sietve szólt a Hóhölgynek az elméjén keresztül, hogy ne hagyja el a lélekfedő gátat, hogy ne bántsák a kinti mérgező felhők.

— Yi yi ya ya! — A Hóhölgy nagy, sötétkék szeméből közöny és megvetés áradt. A kinti méregfelhőkre mutatott, mielőtt apró és gyengéd kis ujjaival Huo Yuhao felé intett.

Huo Yuhao megdöbbent, amikor megkérdezte:

— Nem félsz a méregtől?

— Yi yi ya ya! — A Hóhölgy ingatta a fejét, mielőtt kirepült a védőkorláton.

Huo Yuhao azért aggódott egy kicsit, amikor a testén lévő narancssárga-arany fény szikrázni kezdett. Erős hidegség áradt ki a testéből, ahogy a levegőben lévő párás miazma finoman alakulni kezdett. A sokszínű miazma nagy foltjai gyorsan kezdtek eloszlani, mintha valami félelmetes dologgal találkoztak volna, és megszámlálhatatlan sokszínű részecskék sodródtak a földre, miközben a levegő kitisztult körülöttük.

— Ez… — Huo Yuhao és Wang Qiu’er is elképedtek. A mérgező felhők, amelyektől annyira féltek, semmit sem értek a kis Hóhölgy előtt. Mi történt?

— Ostoba. A Végső Jég a legjobb ellenszer a világ összes méreganyagával szemben. Ezt sem tudtad? Mit tanítanak az akadémián? — Mennyeiálom lusta hangja jelent meg Huo Yuhao elméjében.

Honnan tudhatnám ezt…?

Huo Yuhao szája sarka megrándult, miközben gondolataiban ezt mondta:

— Miért nem mondtad el korábban, Mennyeiálom testvér?

— Most ébredtem.

— ……

A Hóhölgy megfordult a levegőben, és visszarepült, miközben a testéből sugárzó narancssárga-arany fény is visszább húzódott, hogy beburkolja Huo Yuhaót és Wang Qiu’ert. A körülöttük lévő mérgező felhők azonnal szétoszlottak, és már egyáltalán nem voltak fenyegetőek.

Huo Yuhao Wang Qiu’er felé fordult, miközben kikényszerített egy nevetést, és azt mondta:

— Úgy tűnik, hogy a Végső Jég is képes ellenállni a heves méregnek.

Wang Qiu’er összeráncolta a homlokát, és így szólt:

— Úgy tűnik. Ha ez a helyzet, akkor a Végső Tűz valószínűleg a méreganyagok ellen képes küzdeni.

Huo Yuhao azt mondta:

— Ne beszéljünk erről az egészről. Menjünk és nézzük meg, bemerészkedhetünk-e mélyebbre a völgybe.

Elindultak a Jáde Foszforvirágok felé, miközben a Hóhölgy védte őket. A Hóhölgy testéből eredő heves hidegség sokkal erősebb volt, mint a korábbi jéggömb, és sem a sokszínű miazmának, sem a jáde foszforméregfelhőknek nem volt módja ellenállni. A virágok sorra bezárultak, ahogy a szélsőséges hidegség megtámadta őket, miközben a környező méregfelhők folyamatosan szétoszlottak, és már nem tudta kettejüket fenyegetni.

A Végső Jég minden méreganyagot le tud győzni… hogyhogy nem tudtam…? Nem csoda, hogy Niu Tian bácsi egyáltalán nem aggódott amiatt, hogy ide küld…

Huo Yuhao önbizalma nagyban megnőtt ezzel a felfedezéssel. Lehalkította a hangját, és azt mondta:

— Menjünk!

Huo Yuhao megragadta Wang Qiu’er kezét, miközben az égbe emelkedtek. A jáde foszforvirágok rendkívül mérgezőek voltak, és természetesen érinthetetlen volt, de megvoltak a repülő típusú lélekeszközeik. A kis Hóhölgy leszállt Huo Yuhaóra, és az általa kibocsátott narancssárga-arany fény lett a legjobb védekezésük.

Huo Yuhao attól tartott, hogy korlátozott lesz a sebesség, amellyel a Hóhölgy hideghatása haladni tud, ezért nem repültek túl gyorsan. A jáde foszforvirágok tömege azonban nem volt olyan széles, és nem telt el sok idő, míg áthatoltak a halálos szakaszon, és a völgy széléhez értek.

A völgy széle rendkívül meredek volt, mintha kés vágta volna le. A tarka miazma még mindig a jáde foszforméregfelhőkben összpontosult, és nagymértékben akadályozta Huo Yuhao látását.

Huo Yuhao pillantást váltott Wang Qiu’errel. Felfedezték, hogy a Végső Jég természetes ellenfele a heveny méregnek, így a baljós és veszedelmes érzés nagymértékben csökkent az elméjében.

— Repüljünk le? — Wang Qiu’er lefelé intett.

Huo Yuhao bólintott, és azt mondta:

— Légy óvatos.

— Tudom. — Wang Qiu’er megforgatta a szemét, és aranysárkány fényével megjelent a kezében az Aranysárkány Lándzsája.

Huo Yuhao vezetett, miközben felugrottak a levegőbe. A Hóhölgy még mindig tisztította az utat előttük, miközben irányították repülő típusú lélekeszközeiket, és fokozatosan leereszkedtek a völgybe.

2.

Gyorsan behatoltak a sokszínű méregfelhők közé. A Végső Jég rendkívül hatékonyan tisztította meg az előttük álló ösvényt, és a méregfelhőkből egy csepp sem tört át a védelmükön.

Ez fantasztikus! Huo Yuhao el volt ragadtatva. Kalandvágyó és felfedező szíve ismét felkavarodott, és a jelenlegi helyzetből arra következtett, hogy sokkal nagyobb esélye van arra, hogy megtalálja azt a misztikus gyógynövényt.

A tarka miazma itt sűrű volt, akár a szirup. Huo Yuhao egyáltalán nem látott semmit, és még a Spirituális Észleléssel sem észlelt semmit. Ezt a képességét azonban továbbra is aktivan hagyta, ezzel egyidejűleg a lélekenergiát a védőgátjába irányította, hogy minden lehetséges fenyegetést és veszélyt elkerülhessen.

Ami ezután történt, bebizonyította, hogy Huo Yuhao alapossága indokolt volt.

Egy fekete árnyék hirtelen hangtalanul megjelent a Spirituális Észlelése határterületén, és riasztó sebességgel feléjük tartott.

— Vigyázz! — morogta Huo Yuhao.

A levegőben lebegni ebben a pillanatban kétségtelenül a legveszélyesebb dolog volt, amit tehettek. Huo Yuhao nem mert spórolni a lélekerejével, miközben kilendítette jobb kezét, és Sötétarany Terrorkarmával azonnal átvágott a sűrű ködön.

A Hóhölgy és Huo Yuhao elméje összekapcsolódott, és ez azt jelentette, hogy kivételes összhangban voltak egymással. A lány a támadás irányába fújt, és hideg energia tört eléjük. A méregfelhők nagy foltjai szétoszlottak, és kitisztították a látásukat.

Sötétkék, szivárványszínű mintákkal tarkított inda volt. Olyan vastag, mint egy emberi comb, és úgy csapott feléjük, mint egy hatalmas piton.

A Sötétarany Terrorkarom azonban a Sötétarany Terror Medve jellegzetes képessége volt, és Huo Yuhao mindent beleadott ebbe a csapássba. Sötét aranyszínű fénycsík villant fel, és a vastag szőlőinda azonnal millió darabra vágódott, ahogy elszállt a szélben.

Huo Yuhao felemelte a hangját, és emlékeztette Wang Qiu’ert:

— Egyértelmű, hogy vannak itt értékes és különleges dolgok, amelyek rendkívül jótékony hatással vannak a növények növekedésére. Ez egy olyan hely, ahol sok növényi típusú lélekszörny lakik, és rendkívül erősek. Légy óvatos.

Ebben a pillanatban több másik vastag inda söpört feléjük. A szivárvány színét ezeken a indákon egyértelműen a mérgező miazma okozta, és az a tény, hogy teljesen érintetlenek voltak, azt jelentette, hogy valószínűleg heveny mérget tartalmaztak.

— Te irányítsd a csatát. Hadd próbálkozzak én is! — kiáltotta Wang Qiu’er, miközben előredöntötte Arany Sárkány Lándzsáját, majd megragadta a másik végét, hogy Arany Sárkány Lándzsája elérje a maximális hatásterületet.

Végül is ő volt az Arany Sárkány, mindig uralkodó és félelmetes.

Talán túl sokáig fnem használta a lándzsát, miután két napig küzdött a méregfelhőkkel, vagy ez a Huo Yuhao iránti dühe katartikus feloldása volt, de a csapása rendkívül heves volt.

Úgy használta az Aranysárkány Lándzsáját, mint egy buzogányt. Vastag kék inda csapott felé, Wang Qiu’er pedig villámcsapásként lendítette feléje Aranysárkány Lándzsáját. Bumm hang hallatszott, ahogy a távolba darabokra vágta az indát.

A indák jellemzően meglehetősen hajlékonyak és rugalmasak voltak, és az elülső részek akkor is előrelendültek, ha magát a tő nem mozdult sehova.

A inda azonban nem így reagált, miután eltalálta az Aranysárkány Lándzsa. Arany fényben pislákolt, és visszahullott a távolba, darabokra törve, ahogy repült a levegőben. Fény keringett az Arany Sárkány Lándzsa körül, és Huo Yuhao egyértelműen érezte, hogy Wang Qiu’er életenergiája egy kicsit erősebb lett, mint korábban.

Az Arany Sárkány Lándzsa isteni fegyverként jelent meg. Elnyelhet életenergiát a célpontjából. Huo Yuhao enyhén megrémült a szívében, és szerencséjével vigasztalta magát, amikor aznap sikerült legyőznie Wang Qiu’ert.

Bam, bam, bam! Az Arany Sárkány Lándzsa köröket írt le az égen, minden ütés pontosan a feléjük csapkodó sötétkék indákat érte, és végül minden egyes inda darabokra hullott.

Úgy tűnt, Wang Qiu’er egyáltalán nem volt nyomás alatt, annak ellenére, hogy egyre több inda jelent meg. Az arany fény továbbra is pislákolt körülötte, miközben kifogástalanul védte Huo Yuhaót és önmagát.

Huo Yuhao irányította leereszkedésüket, de nem mert túl gyorsan mozogni, mivel nem tudta, mi vár rájuk. Kiterjesztette Spirituális Észlelését a repülő indák irányába, és megpróbálta megtalálni a forrásukat.

Gyorsan rájött, honnan származnak ezek az indák – mindegyik a sziklán nőtt, és némelyik ilyen inda elérte akár száz méter hosszúságot is. Érezték Huo Yuhao és Wang Qiu’er jelenlétét, így saját támadásokat indítottak. Ráadásul minél lejjebb mentek, a sziklafalakon növekvő indák száma nőtt.

— Menjünk lejjebb. Az idák hossza korlátozott, csak repüljünk a hatótávon kívül.

Huo Yuhao magával vitte Wang Qiu’ert, miközben több tíz méterrel mélyebbre dereszkedett a völgyben. Az őket támadó agresszív sötétkék indák végül eltűntek, és egyértelmű volt, hogy ők ketten túllépték a támadási tartományt.

Egy fürge elme elég volt ahhoz, hogy elkerüljenek bizonyos problémákat.

Anélkül, hogy megtámadták volna őket sokkal gyorsabban ereszkedtek le, mint korábban, átvágták a felhőket, ahogy előrenyomultak. Körülbelül háromszáz métert zuhantak, mire hirtelen kitisztultak körülöttük a méregfelhők, és visszanyerték látásukat.

Huo Yuhao sietve kontrollálta lendületüket, és a levegőben lebegett. Sokkal könnyebb volt megtámadni őket, amikor hirtelen megváltozott az érzékszerveik helyzete.

Azonban az egész teste lefagyott, amikor megállt a levegőben, és Wang Qiu’er is megdöbbent.

Rendkívül óvatosak és éberek voltak attól a naptól fogva, amikor beléptek a Lenyugvó Nap Erdőbe, és őrködtek minden esetlegesen felmerülő veszély ellen.

Tudták, hogy expedíciójuk nem lesz zökkenőmentes vagy nyugodt, amikor felfedezték a mérgező miazmát.

A sokszínű miazma, a Hét Abszolút Jáde Foszforvirágai, a jáde foszforméregfelhők és a völgy falaiból kinőtt mérgező indák… minden egyes lény végzetes lehetett. Ezt a helyet annyi halálos méreg védte, hát milyen baljós hely volt ez?

De de…

Ami Huo Yuhao és Wang Qiu’er előtt volt, most messze felülmúlta a várakozásaikat. Áthatoltak a sokszínű méregfelhőkön, és amit beszívtak, az életenergiával teli, friss levegő volt. A hely, amit néztek, egyáltalán nem volt baljós, olyan érzés volt, mint a földi mennyország!

A levegőt teljesen ellepték a szivárványszínű felhők, a szivárvány színei pedig ragyogtak és tükröződtek a völgy felett, ami rendkívül elbűvölőnek tűnt.

A völgy falai a távolban tele voltak sötétkék indákkal, amelyek az imént sakkban tartották őket, és az egész fal úgy nézett ki, mintha zafírból készült volna, amely halvány szivárványszínű csillogásban villogott.

A völgy nem tekinthető nagynak, de sok különböző növény nőtt benne, miközben túl sok szín volt ahhoz, hogy megszámolják, ahogy végignéztek rajta. Annyi szép virág volt, és mindegyik szebb volt, mint az előző, mindenféle gyümölcsöt hozva. Sok növény különböző fokú fényben ragyogott, és szabad szemmel is megállapítható volt, hogy ezek a növények különlegesek és rendkívüliek.

A legmegdöbbentőbb a tó volt ezeknek a növényeknek a közepén. A tó egyértelműen két részre oszlott. Egyik oldala jégkék színű volt, és halvány fehér gőzt árasztott, míg a másik oldala tűzpiros volt, és ezen az oldalon kissé torz volt a fény. Az egyik része kék, a másik piros volt, és ez a két rész olyan volt, mint a földbe vésett kolosszális ékszer. Az ebből a tóból elpárolgó víz és a tóból származó sűrű életenergiák átitatták az egész völgyet.

Mióta Huo Yuhao lélekmester lett, fel kellett vennie a menny és a föld életenergiáját, valahányszor a Titokzatos Mennyországi technikájával edzett. Azonban még soha nem találkozott olyan hellyel, amelynek életenergiája olyan erős lett volna, mint a paradicsom, amelyben éppen tartózkodott.

Még a Tiszta Ég Csúcs sem hasonlítható ehhez a helyhez. Huo Yuhao csak a Jég Jáde Lényeg Ágyból érezte ezt az elsöprő életenergiát, amellyet összetört. A Jég Jáde ágy azonban csak tiszta hideget és jegességet tartalmazott, míg ez a misztikus világ, amelyben éppen voltak, szinte minden elemet, és hatalmas mennyiségű életenergiát is tartalmazott.

A tekintetük elernyedt a félelemtől és a döbbenettől. Minden, ami a szemük előtt volt, túlságosan elbűvölő és érintetlen volt!

— Ez… ez egy paradicsom! — Wang Qiu’er hangja remegett. Teste halvány arany ködben ragyogott, mintha válaszolna és viszonozná a sűrű életenergiát ebben a völgyben.

— Biztos vagyok benne, hogy a Douluo kontinensen nincs olyan hely, amely annyira alkalmas lenne a növények növekedésére, mint ez a hely. Az életenergia ezen a helyen legalább ötszöröse a Xing Dou Erdő Magrégiójának. Hogy lehet ilyen hely a kontinensen? Lehetséges, hogy valaki védi ezt a helyet az eddigi nehézségeken kívül…

Wang Qiu’ernek ugyanaz volt a véleménye, mint Huo Yuhaonak. Egyikük sem hitte el, hogy a jáde foszforvirágok kint maguktól nőttek. Az elrendezésük túl rendezett volt.

Huo Yuhao csodálattal sóhajtott, és azt mondta:

— Borzasztó erőre van szüksége ahhoz, hogy megvédjen egy ilyen paradicsomot. Ez a hely túl szép. Miért van a tónak két különböző színe? Mi az pontosan? Tudod?

Wang Qiu’er megrázta a fejét, és azt mondta:

— Nem vagyok lexikon. Hogyan tudhatnék mindent? Menjünk le. Itt nincsenek többé miazmatikus felhők.

Huo Yuhao azt mondta:

— De úgy érzem, ez a hely még veszélyesebb, mint korábban. Nem érzed úgy, hogy a legtöbb növény itt azért fejlődött növényi típusú lélekszörnyé, mert az életenergia ezen a helyen túlzottan sűrű?

Wang Qiu’er egy pillanatra megdöbbent, és óvatosan lefelé nézett. Sok növény imbolyogni kezdett, mert megjelentek, sőt néhány növény feléjük fordult, míg más növények erősebben ragyogtak.

— Mit tegyünk? — kérdezte Wang Qiu’er. — Nem fordulhatunk csak úgy vissza, hiszen már itt vagyunk.

A növényi típusú lélekszörnyek legnagyobb hátránya az állati lélekszörnyekhez képest a mozgékonyság volt. Sok növény nem tudott mozogni, és csak helyből tudott támadni, így irányítási hatótávolságuk egy olyan területre korlátozódott, ahol a testük volt a közeppontban. Ez olyan volt, mint a szőlőindák, amelyekkel a sziklafalakon találkoztak – nem tudták túllépni a maximális hosszukat és távolságukat, hogy megtámadják őket.

A növényi típusú lélekszörnyek azonban rendkívül félelmetesek voltak abban a tartományban, amelyet el tudtak érni, és ebből a szempontból valószínűleg erősebbek is voltak, mint az állati lélekszörnyek. Ez volt az oka annak, hogy még a kivételesen nagy erejű állati lélekszörnyek sem akartak olyan helyen élni, ahol sok növényi típusú lélekszörny gyűlt össze.

Huo Yuhao elővette a térképét, és megnézte a térkép alsó részét.

A Niu Tian által készített térkép két részre oszlott. Az első rész a Lenyugvó Nap Erdőt és a völgy durva elhelyezkedését az erdőben, míg a második, leegyszerűsítettebb rész a levelében leírt könyv helyét ábrázolta.

3.

Niu Tian többször is emlékeztette őt a levélben, hogy Huo Yuhaonak meg kellett találnia a könyvet, mielőtt elkezdi keresni a Megtört Szívfüvet.

Huo Yuhao rendkívül tájékozott volt ebben a kérdésben. Korábbi tapasztalatai alapján mélyen hitt abban, hogy mindaz, amit Niu Tian a levélben mondott, fontos. Már bent voltak a völgyben, így számukra az volt a legfontosabb, hogy megtalálják azt a könyvet, amely részletesen ismerteti a benne lévő növényeket és azok jellemzőit.

Huo Yuhao alaposan szemügyre vette a kezében lévő egyszerűsített térképet, miközben gondosan összehasonlította az alatta elterülő tájjal.

Ez a térkép egy kicsit túl egyszerű volt, vonalakkal rajzolták meg, hogy minimális körvonalat alkossanak. Huo Yuhao azonban gyorsan megtalálta a kijelölt dolgokat, és a vonalak megrajzolták a kétszínű tavat. Folytatta a táj összehasonítását a térképével, miközben előresodródott repülő típusú lélekeszközével, hogy pontosan meg tudja határozni a helyzetét.

A térkép utasításai szerint célpontja azon a parton volt, ahol a tó kék és vörös része metszik egymást. A térképen azon a durva helyen egy virág volt rajzolva, jelezve, hogy ott van a könyv.

A levegőben voltak, de Huo Yuhao Lélekszemei segítségével rendkívül könnyen ráláthatott az alatta lévő növényre.

Hatalmas, világos rózsaszín virág volt, aminek nem volt levele. Szára csaknem tíz láb hosszú volt, virága hatalmas, átmérője több mint három lábnyi. Minden egyes szirom szinte átlátszó volt, mintha vízkristályok lennének, és a halványrózsaszín virág együtt ringott a párával a levegőben. A tó vörös és kék vizének egyesülési helye mellett nőtt a parton.

Huo Yuhao már korábban felfigyelt rá, mert egyszerűen túl elbűvölő és lebilincselő volt. A teste is ott volt, ahol a két víztest összekapcsolódott, és egy másik ok az volt, hogy száz lábon belül nem volt más növény! Ez a növény ezért kiemelkedett egy völgyben, amely tele volt növényekkel…

Huo Yuhao tanulmányozta, és rájött, hogy vannak más növények is, amelyek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, és olyan növények is, amelyek körül nem találhatók más növények. Ezeknek a növényeknek ugyanazok a tulajdonságaik voltak: vagy rendkívül különlegesek voltak, vagy csak túlvilági szépek, és különböző fokú fényben ragyogtak.

— Ez a hatalmas virág lesz az, amit keresünk — mondta Huo Yuhao Wang Qiu’ernek, és a Spirituális Észlelés segítségével irányította, hogy ő is megtalálja a célpontjukat.

— Tudod, milyen virág ez? — kérdezte Huo Yuhao Wang Qiu’ert.

Wang Qiu’er megrázta a fejét, és azt mondta:

— Nem tudom megmondani. Én legalábbis még soha nem láttam ilyesmit a Xing Dou Erdőben. Azonban van egy olyan érzésem, hogy a növények annál több energiát tartalmaznak, minél közelebb vannak a kétszínű tóhoz. Az ehhez hasonló növények, amelyek a tó mellett vannak, és olyan hatalmas területet foglalnak el, valószínűleg lélekszörnyé fejlődtek, és a növényi típusú lélekszörnyek félelmetesebbek, mint az állati típusúak az általuk irányítható tartományban. Biztos, hogy ott van a könyv? Mit fedeztél fel?

Huo Yuhao megrázta a fejét, miközben mosolyt erőltetett magára. A Spirituális Észlelést a lehető legmagasabb szinten használta, hogy észleljen egyetlen pontot, amikor megtalálta ezt a hatalmas virágot. A halványrózsaszín virágból mintha halvány világos köd áradna, amely teljesen elzárta a képességét, miközben nyilvánvaló volt, hogy a könyv sehol sem található a körülötte lévő nyílt terepen. A könyvet valószínűleg lebontotta ez a párás környezet, ha csak úgy a földre helyezték volna.

— Úgy tűnik, közelebb kell mennünk a tóhoz — Huo Yuhao lehalkította a hangját, miközben beszélt.

Wang Qiu’er azt mondta:

— Rendben. Fedezz.

Éppen mozdulni készült, de Huo Yuhao hátrahúzta, és így szólt:

— Nem azt mondtad, hogy ezek a növények jellemzően félnek a melegtől és a hidegtől? Én megyek előre te fedezel. Ne aggódj, nagyon óvatos leszek.

Wang Qiu’er egy pillantást vetett rá de ne vitatkozott. Biztos volt benne, hogy harci erejét tekintve nem marad el Huo Yuhao-tól, de tudta, hogy nem olyan sokoldalú, mint ő. Ráadásul Huo Yuhao ügyesen bánt a lélekeszközökkel, és határozottan sokkal jobban tudott az életéért futni, mint ő.

Huo Yuhao fokozatosan leereszkedett a levegőben a nagy világos rózsaszín virág felé. Az éberségét a lehető legmagasabb szintre emelte. Jobb kezének Sötétarany Terrorkarmát kinyújtva tartotta, míg a mellkasán lévő lélekhajtómű annyira fel volt töltve, amennyire csak lehetett. Azonnal el tudna menekülni, ha valami baj történne.

A gyémántkristályok páncéllá változtak, és beburkolták az egész testét, és egész teste csillogni kezdett a ragyogó fények alatt. Huo Yuhao felszabadított egy keveset az Örök Jég Tartományából, és a hatásterületet egy méteren belül tartotta maga körül, miközben folyamatosan rendkívül hideg energiát sugárzott.

A völgy növényei rendkívül nyugodtnak tűntek, ahogy lefelé sodródott a levegőben, és egyetlen növény sem próbálta megtámadni. Huo Yuhao úgy döntött, hogy a hatalmas virág körüli üres tér szélén landol.

Huo Yuhao éppen azt mondogatta magának, hogy védekezése a lehető legmagasabb szintre emelkedett, amikor hirtelen halvány illat áradt az orrlyukaiba.

Huo Yuhao egy pillanatra megdöbbent, mielőtt a következő pillanatban érezte, hogy a libabőr kitör az egész testén. Hogy felejthettem el ezt? Mindent kiszámoltam, de nem jöttem rá, hogy ezeknek a növényeknek az illata is támadás lehet.

Huo Yuhao tudattalanul abbahagyta a légzést, miközben mellkasa elé helyezte Sötétarany Terrorkarmát, miközben teljes erejével a lélek erejét a testében irányította, hogy megpróbálja kiszorítani az imént belélegzett aromát. A Végső Jég végül is rendkívül hatékony volt a legtöbb méreganyag ellen. Huo Yuhao ebben a pillanatban meglepődött, de egyáltalán nem esett pánikba.

Egy újabb, várakozásait felülmúló helyzet azonban ismét bekövetkezett. A szag azonnal beépült a testébe, amint bejutott, és nem tudta kiszorítani, mert egyszerűen nem találta a testében.

Huo Yuhaót még jobban megdöbbentette, hogy az aroma felfrissítette elméjét, és úgy érezte, feszült idegei ellazultak, mielőtt az agy tisztává és simává vált. Annak ellenére, hogy csak egy csekély mennyiséget lélegzett be, ez elég volt ahhoz, hogy úgy érezze, testét és lelkét tiszta víz mosta át, és leírhatatlan kényelmet érzett az egész testén. Ez volt az első alkalom, hogy átélte ezt az érzést, mióta belépett a Lenyugvó Nap Erdőbe.

Mi történik? Miért vannak ilyen érzéseim? Ez azt jelenti, hogy a nagy virág aromája nem káros vagy mérgező?

Huo Yuhao tovább akart kísérletezni azzal, hogy még egy kicsit belélegzett, amikor a rózsaszín virág hirtelen felvillant.

Rózsaszín fényréteg jelent meg a növénnyel a közepén, és elérte a száz láb átmérőjét, mivel körülölelte az egész nyílt terepet, és Huo Yuhaót is.

Huo Yuhao félig leguggolt. Nem futott el azonnal, mert mindent meg kellett próbálnia, hogy többet megértsen és többet tapasztaljon erről a helyről, különben az expedíció kárba veszne. Ezen túlmenően, bár még nem számított felső szintű lélekmesternek, iker harcilelke volt és egy végső harci lelke, így harci ereje a legtöbb hétgyűrűs lélekbölcséhez hasonlítható volt. Huo Yuhao is viszonylag magabiztos volt saját képességeiben.

Ami meglepte, hogy a rózsaszín fény megjelenése után nem érezte magát másként. Vett egy kis levegőt, és úgy érezte, az illata egyre sűrűbbé válik. A testében érzett érzések még jobbak voltak, mint korábban, és ez a sima és megnyugtató érzés arra késztette, hogy jobban tudja irányítani és manipulálni lélekerejét.

Huo Yuhao spirituális típusú lélekmester volt, és azonnal meg tudta állapítani, hogy az aroma fiatalító hatású. Az illata energizáló, és kivételesen jól érezte magát, olyannyira, hogy megnyugodott, lelkiállapota pedig soha nem látott szintre emelkedett.

Huo Yuhao azonban nem ezeket akarta. Mozogni kezdett, amint észrevette, hogy a rózsaszín világos kupola nem okoz neki kárt, és narancssárga-arany fény pislákolt, ahogy a kis Hóhölgy megjelent a vállán.

A Hóhölgy még rugalmasabban kezelte a Végső Jeget, és nem kellett túl sokat fogyasztania Huo Yuhao lélek erejéből. A Hóhölgy felemelte a kisujját Huo Yuhao irányítása alatt, és jégkék fénycsík sugárzott a hatalmas virág egyik szirmára.

A fénycsík megütötte a virágszirmot, és azonnal jégkék fénykörré alakult, amely kifelé tágult. A Végső Jég nem volt tréfa, és ez a több mint száz fokkal fagypont alatti hőmérséklet végzetes volt a növények számára. A hatalmas rózsaszín virág megremegett, és lila porzója hullámzott, ahogy a rózsaszín fény azonnal kiáradt a testéből.

Ez a fény sokkal sűrűbb volt, mint a körülöttük lévő kupola, és Huo Yuhao fenséges érzést érzett ebben az egészben.

Előző fejezet  Tartalomjegyzék  Következő fejezet