Hua Yongnak nagyon kevés holmija volt. A Sheng Shaoyou által felbérelt költöztető cég nem nagyon volt hasznos.
Négy erős férfi mindössze 2 bőröndöt cipelt, és minden 10 perc alatt elkészült.
A főbérlő egy középkorú omega nő volt. Türelmetlenül odajött, hogy kinyissa az ajtót, és végigmérte Sheng Shaoyout, aki Hua Yong mellett állt. Arckifejezése Hua Yong felé megvetés és irigység keveréke volt.
A jóképűség mindent megváltoztatott. Mindössze 3 hónap alatt még egy alfát is megfogott, aki segített neki a költözésben. És nemcsak hogy alfa volt, de hihetetlenül gazdagnak is tűnt!
Ha nem lett volna a titkolózási pénz, amit előre felvett, legszívesebben leleplezte volna őt közvetlenül az alfa előtt – ez az omega kicsapongó és meglehetősen furcsa volt! Bérelt egy lakást, de soha nem lakott benne. És 3 hónappal ezelőtt az alfa, aki bevitte a bőröndjeit, egyértelműen valaki más volt, ráadásul egy másik magas és jóképű férfi!
A kis lakás, amiről Sheng Shaoyou beszélt, egyáltalán nem volt kicsi. Első pillantásra a területe könnyedén meghaladta a 300 négyzetmétert – világos, tágas és összehasonlíthatatlanul jobb, mint az az apró lakás, amit Hua Yong bérelt. Sőt, tízezerszer jobb volt.
Miután belépett és meglátta a teljes összképét ennek az úgynevezett „kis lakásnak”, Hua Yong még bizonytalanabbnak tűnt. Többször is úgy nézett ki, mintha meg akarna szólalna, de aztán visszafogta magát, mintha egy olyan pazar álomba lépett volna, amelynek már a gondolata is kényeztető érzést keltett benne.
Sheng Shaoyou utasította a költöztetőket, hogy helyezzék el Hua Yong csomagjait az előtérben. Ezután az ajtófélfának támaszkodva búcsút intett a még mindig tétovázó kis orchideának.
– Későre jár. Indulok.
– Sheng úr. – állította azonnal Hua Yong, egy pillanatig habozott, majd megkérdezte: – Nem túl nagy ez a hely?
Sheng Shaoyou elmosolyodott, arcán dacosság tükröződött.
– A legtöbb ember arra panaszkodik, hogy egy hely túl kicsi, nem pedig arra, hogy túl nagy. Hogy lehet, hogy nálad fordítva van?
Hua Yong lehajtotta a fejét, láthatóan nehéz gondolatok gyötörték.
– Szerintem ez a hely többet ér, mint 30 000 jüan.
– Akár többet ér, akár nem, úgyis itt ál üresen. Maradj inkább, és adj neki egy kis életet.
Hua Yong felnézett rá, tekintete tiszta, bizalommal és hálával teli volt. Úgy tűnt, elfogadja ezt az érvelést, és gyengéden rámosolygott Sheng Shaoyoura, arcán a világ által meg nem érintett személy fiatalos ártatlansága ült.
– Köszönöm, Sheng úr.
– Rendben, elég a köszönetből. Annyiszor hallottam már, hogy bőrkeményedés fog nőni a fülemben. – kuncogott Sheng Shaoyou, és megborzolta a haját. Hua Yong ösztönösen összerezzent, de nem tudta időben elkerülni. Így végül egyszerűen abbahagyta a kitérést, és mozdulatlanul állt, hagyva, hogy Sheng Shaoyou úgy borzolja a haját, mintha egy kicsi, szelíd állat lenne.
Azon az éjszakán Sheng Shaoyou kivételesen jól aludt – mintha egy egyedülálló kincset szerzett volna, és bezárta volna egy széfbe, amihez csak ő ismeri a jelszót és a kulcsot.
Legközelebb néhány nappal később látta Hua Yongot egy üzleti banketten.
A Jiang Hu Kereskedelmi Kamara elnökét hamarosan leváltják. Nemrégiben az előző elnök hirtelen elhunyt egy súlyos betegség miatt, és a hamarosan meghirdetett utód megragadta az alkalmat, hogy társasági összejövetelt szervezzen, amelyre meghívta az összes tagvállalat tényleges vezetőit.
Felszínesen ez egy privát vacsora volt, valójában azonban egy stratégiai esemény, amelynek célja Jiang Hu üzleti elitjének nyilvános összefogása volt.
A néhai elnök évekig ellenségeskedésben állt az új elnökkel. Korábban a Kereskedelmi Kamara tagjai közül nagyon kevesen voltak hajlandóak részt venni az utóbbi rendezvényein. De most a helyzet jelentősen megváltozott. A régi elnök távozott, és vele együtt egykor hatalmas befolyása természetes módon szertefoszlott, mint a szélben szétszóródott felhők.
Ezen a napon az új elnök lakomáján szinte minden ismert és kiemelkedő személyiség megjelent Jiang Hu üzleti köreiben. Természetesen Sheng Shaoyou és Shen Wenlang is jelen volt.
Sheng Shaoyou Shu Xinnel a karján lépett be a banketterembe. Egy pillantásra megpillantotta Hua Yongot, aki Shen Wenlang mellett ült. Arckifejezése egy pillanatra elkomorult, de gyorsan felváltotta egy udvarias, mesterkélt mosoly, ami illik a társasági alkalmakhoz, kezet fogva és udvarias szavakat váltva azokkal, akik üdvözölni jöttek.
Talán mivel ugyanabban a szakmában dolgoztak és hasonló korúak voltak, Sheng Shaoyou és Shen Wenlang egymáshoz közel ültek. Miután leültek, Hua Yong is észrevette őt, szeme felcsillant, ahogy üdvözölte.
– Sheng úr…
Sheng Shaoyou bólintott és elmosolyodott.
– Te is itt vagy?
Hua Yong ma este meglehetősen hivatalos öltözékben jelent meg: elegáns ezüstszürke öltönyben, ismeretlen eredetű drágakő brosssal díszítve. A bross egy furcsa alakú virágot ábrázolt, valószínűleg egy ritka orchideafajtát. Még ha csendben ült is, így is gyakran vonzotta magára a körülötte lévők tekintetét.
Ezzel szemben a bal oldalán ülő férfi – Shen Wenlang teljesen fekete ruhájában – egyenesen meghökkentőnek tűnt. Ez a komoran öltözött aljas farkas, örökösen szigorú arckifejezésével párosulva, úgy tűnt, mintha a néhai elnök temetésén, nem pedig egy banketten vett volna részt.
Shu Xin először kísérte el Sheng Shaoyout egy ilyen hivatalos eseményre, és láthatóan izgatott volt. Amikor meglátta az ismerős és lenyűgözően szép omegát velük szemben ülni, a szíve nem tudott megállni, hogy ne dobbanjon meg.
Hua Yong élőben még szebb volt, mint a fotókon. Társadalmi távolságból bőre szinte áttetszőnek tűnt, egyetlen pórus sem látszott az arcán. Ellentétben azokkal, akiknek a szépségét a smink fokozta, az övé teljesen természetes volt, ritka ártatlanságot sugározva. Igazi, lélegzetelállító szépség volt – maga sem volt tudatában annak, mennyire lenyűgöző.
Shu Xin nem tudta megállni, hogy ne sóhajtson egyet magában, fejben kiszámolva, mennyi esélye van még, miután találkozik valakivel, aki olyan, mint ő.
Amikor a lakoma koccintási része elkezdődött, Shen Wenlang elnézést kért, azt állítva, hogy megfázás elleni gyógyszert vett be, és nem ihat. Ehelyett megkérte Hua Yongot, hogy igyon helyette. Hua Yong így felállt, és egy kissé esetlen és tapasztalatlan mosolyt küldött mindenkinek, aki odajött, hogy koccintson vele.
Ez az orchidea láthatóan nem volt jártas a társasági életben. A hangja halk volt, és mielőtt befejezhette volna a koccintási szavait, engedelmesen máris kiitta az egész poharat egy húzásra.
Esetlen ártatlansága ugyanúgy kitűnt, mint szépsége, szokatlanul sok embert vonzott a koccintásra. Mire a lakoma véget ért, Sheng Shaoyou arckifejezése annyira elsötétült, hogy még Shen Wenlang öltönyénél is feketébb volt.
Észrevéve, hogy Shu Xin nyugtalan pillantásokat vet rá oldalról, Sheng Shaoyou mozdulatlanul Hua Yongra szegezte tekintetét, és hidegen azt mondta:
– Van valami, amivel foglalkoznom kell. Visszamehetsz egyedül.
Hua Yong arca kipirult az alkoholtól, harmatos szemei elvesztették a fókuszt. Részeg ártatlansága csak még vonzóbbá tette.
A teremben lévő alfák közül sokan, irigységgel tarkított tekintettel, Shen Wenlangra irányították figyelmüket. Miután megitták a maguk részét az italokból, már nem fáradtak azzal, hogy visszafogják magukat, tekintetük nyílt engedékenységgel és merészséggel pásztázta Hua Yongot.
Sheng Shaoyou úgy érezte magát, mintha egy élő legyet nyelt volna le – teljesen felháborodott.
Ahogy a lakoma véget ért, Shen Wenlang elvezette Hua Yongot, hogy elbúcsúzzon a vendégektől. Sheng Shaoyou felállt és követte őket. Egyáltalán nem bízott Shen Wenlang jellemében – egy cseppet sem –, ezért úgy döntött, hogy talál valami kifogást, hogy személyesen kísérje haza Hua Yongot.
Amint azonban elérte a bejáratot, az újonnan kinevezett elnök – aki láthatóan részeg volt – hirtelen megragadta és visszahúzta, majd bemutatta egy magas és tekintélyes fiatal alfának.
– Chang titkár úr, ő itt Sheng Shaoyou, a Shengfang Biotechnológia elnöke – mondta az új elnök. Mivel Shengfang régi barátja volt, nem tudta nem észrevenni Sheng Shaoyou elkalandozott tekintetét az ajtó felé. Jelentőségteljes pillantással hivatalosan bemutatta: – Shaoyou, ő itt Chang Yu,titkár úr az X Holdingstól.
X Holdings? Chang Yu? Ő az X Holdings jelenlegi vezetőjének jobbkeze.
Sheng Shaoyou felriadt gondolataiból, és elfordította tekintetét Hua Yong bizonytalan, botladozó alakjáról. Udvariasan kezet nyújtott Chang Yunak.
– Örülök, hogy megismerhetem, Chang titkár úr.
Chang Yu komoly és érett arccal, éles vonásokkal és nyers tekintettel rendelkezett. Közömbös maradt az arckifejezése, miközben fürkészően végigmérte Sheng Shaoyout, röviden kezet rázott vele, mielőtt kurtán válaszolt:
– Sokat hallottam önről.
Az udvarias szavak és névjegykártyák cseréje eltartott egy ideig. Mire Sheng Shaoyou megismerkedett az iparágban felemelkedő hatalommal, és kilépett a bankettteremből, Hua Yong és Shen Wenlang már sehol sem voltak.
Miután beült az autóba, Sheng Shaoyou feltűnően ingerlékenynek tűnt. A sofőr, érzékelve a hangulatát, nem mert érdeklődni, és csak annyit kérdezett:
– Sheng elnök úr, hová szeretne menni?
Sheng Shaoyou egy pillanatig gondolkodott, mielőtt megadta Hua Yong lakásának címét.
Ahogy az autó lassan kihajtott az útra, Sheng Shaoyou türelmesen tárcsázta Hua Yong számát. A telefon sokáig csörgött, de senki sem válaszolt. A várakozás minden egyes percével a szíve apránként összeszorult.
Furcsa pánik lett úrrá rajta, bár nem igazán értette, miért is aggódik annyira.
Hua Yong Shen Wenlang titkára volt. A főnökével közös rendezvényeken való részvétel a munkájának része volt.
Maga Sheng Shaoyou is magával vitte Chen Pinminget a társasági összejövetelekre, nem?
Ez a kis orchidea mindig is erős akaratú és elvhű volt. Pontosan tudta, hogyan utasítsa el a többi alfát. Csak azért dolgozott Shen Wenlangnak, mert hálával tartozott neki, de még így is ritkán mosolygott Shen Wenlangra.
Azt a fajta védekezés nélküli, őszinte mosolyg – teljesen színlelésmentesen –, amit csak Sheng Shaoyounak mutatott.
Igen, nincs miért aggódni.
De Shen Wenlang az a fajta gazember volt, aki szexuálisan zaklatta a beosztottjait az irodában. Amikor először találkoztak, már közeledett Hua Yong felé.
Amikor Hua Yong józan volt, mindig egyértelműen nemet mondott. De most annyira részeg volt, hogy a tekintete fókuszálatlan, szemei homályosak és zavartak voltak, és a legkisebb habozás nélkül meredt Sheng Shaoyoura.
Igen, a bankett második felében Hua Yong ittas állapotban önkéntelenül is őt nézte. Még Shen Wenlang is észrevette ezt, ezért jegyezte meg hidegen az esemény felénél:
– Hua titkár úr, van valami mondanivalója Sheng elnöknek? Egész este őt bámulta. Miért nem megy oda, és mond neki egy pohárköszöntőt?
Hua Yong arca mintha enyhén elpirult volna, azonnal felkapta a borospoharát és felállt.
Sheng Shaoyou a csordultig teli poharára pillantott, és azt mondta:
– Váltsunk gyümölcslére. Nincs már kedvem inni.
Hua Yong arcán ismét hálássá vált, és mintha még jobban elvörösödött volna.
Shen Wenlang gúnyosan megjegyezte:
– Shaoyou elnök igazán tudja, hogyan kell gondoskodni az emberekről. Aki elég szerencsés ahhoz, hogy az Ön omegája legyen, az igazán áldott lehet. Milyen kár, hogy Hua titkár úrnak mindig szörnyű szerencséje volt, nem igaz, Hua Yong?
Fiatalon árva lett. A nővére súlyosan beteg. Az ilyen szerencsét aligha nevezhetnénk jónak.
A kis orchidea szeme azonnal elhomályosult. Bólintott, és azt mondta:
– Igen, Sheng elnök úr, sosem volt túl jó a szerencsém. – Aztán, mintha csak utólag gondolkodott volna, könnyes szemével felnézett Sheng Shaoyoura, és halk hangon hozzátette: – Az utóbbi időben azonban minden jobbra fordulni látszik. Talán igaz, hogy a szerencse követi a balszerencsét.
Ez az orchidea valóban gyönyörű volt. Mindenki őt nézte. De ő csak Sheng Shaoyoura akart nézni. Mintha a szívében és a szemében csak ő lett volna.
Sheng Shaoyout egész éjjel bámulták. Még ivott is egy kicsit. Mire a lakoma véget ért, elkezdte dédelgetni azt az abszurd illúziót, hogy Hua Yong titokban szerelmes belé.
Persze, lehet, hogy mégsem illúzió.
Ez a kis orchidea hosszú távú szerződést írt alá a Csoporttal Shen Wenlang szponzorációja miatt. Így természetes lett volna beleszeretni Sheng Shaoyouba, aki megoldotta sürgős válságát, megmentette húga életét, sőt, még szállást is adott neki.
Tehát, még ha Shen Wenlang vitte volna haza, semmi helytelen nem történne.
Hua Yong biztosan elutasítja.
Az az orchidea határozott nemet mondana minden alfának és bétának – kivéve Sheng Shaoyout.
De hát melyik alfa hátrálna meg igazán egy omega nem-ére? Egyesek azt is gondolhatják, hogy Hua Yong csak megjátssza a nehezen kaphatót…
Erre a gondolatra elsöprő sürgetés öntötte el Sheng Shaoyout. Szeme felcsillant, miközben sürgette a sofőrt:
– Ott vagyunk már?
A sofőr meglepetten pillantott a főnöke aggódó arckifejezésére, és így válaszolt:
– Sheng elnök úr, van egy kis forgalom, szóval még 3 perc mire odaérünk.
Sheng Shaoyou ellenőrizte a navigációt. Ujjai idegesen dörzsölgették a kartámaszt. Három percnek el kellett volna telnie egy szempillantás alatt, de a zsúfolt forgalomban ragadtak, és képtelenek voltak megmozdulni.
– Ott vagyunk már?
– Sajnálom, Sheng elnök úr, úgy tűnik, baleset történt elöl, mi… á, Sheng elnök úr! Sheng elnök úr!
Sheng Shaoyou kitárta az ajtót, kiugrott az autóból, maga mögött hagyva a járművet és a sofőrt. Átugrott az út menti korláton, és rohanni kezdett a gyalogúton.
Még 300 méter volt hátra a célig.
A sofőr döbbent, hitetlenkedő tekintettel meredt a város legsikeresebb fiatal elitjére, mintha hirtelen egy forróvérű képregény főszereplőjévé változott volna – feltűrte drága, egyedi készítésű öltönyének ujját, és egy 100 méteres sprintet hajtott végre egy hatalmas tömeg előtt.
Annyira siet – siet… megmenteni a világot?
De hogyan lenne ez lehetséges?
A sofőr Sheng Shaoyouról szerzett ismeretei alapján úgy ítélte meg, hogy fiatal munkaadója az a típus, aki még akkor is kifejezéstelen marad, ha az ég leszakad. Valaki aki egyszerűen csak felemeli a fejét egy kicsit, és úgy folytatja, mintha mi sem történt volna.
Mi okozhatta, hogy ennyire pánikba esett? Milyen fontos esemény történhetett ami Sheng Shaoyout olyan sietségre kényszeríti, hogy még a kabátját sem volt ideje felvenni, kiugrott az autóból és átrohant a fagyos utcán a tél közepén?
Vélemény, hozzászólás?