Ezúttal Sheng Shaoyou rutja nyilvánvaló figyelmeztető jelekkel járt.

Emiatt két nappal korábban elkezdett gátló tapaszokat használni.

De Hua Yong hihetetlenül ragaszkodó volt. Egy szempillantás alatt körbe-körbe járt körülötte, és macska módjára szaglászott a tarkóján, sőt, még annyi merészsége is volt, hogy azt mondta:

— Szúrópróbaszerűen ellenőrzöm, hogy cégünk termékei megfelelnek-e a minőségi előírásoknak.

Végül is az X Holding monopolizálta a feromongátlók globális gyártási technológiáját.

Más szóval, a világ összes feromongátlóval kapcsolatos termékét az X Holding által közvetlenül vagy közvetve irányított gyártócégek gyártották – beleértve az inhibitor tapaszokat is.

Sheng Shaoyou kezdett bosszankodni a zaklatás miatt. Egy hangos csettintéssel az asztalra csapta a kezében lévő dokumentumköteget, hidegen felnézett, és azt mondta:

— Hua titkár, munkaidőben maradjon legalább egy méter távolságra tőlem, különben kirúgom!

Hua Yong mosolyogva átkarolta a derekát, és halkan megkérdezte:

— Akkor még mindig megkaphatom az e havi fizetésem egy részét? Sheng úr, most társat keresek. A jövőben egsy családot kell majd eltartanom, szóval nagyon szükségem van a pénzre.

Sheng Shaoyou megbánta, hogy nem vágta azt a papírköteget egyenesen a jóképű gazember arcába. Könyörtelenül oldalba könyökölte Hua Yongot, kicsit távolabb lökve, majd gúnyosan megjegyezte:

— Tényleg? Akkor ahhoz, hogy megtartsa ezt az „értékes” állást, távol kellene maradnia a főnökétől.

A fenébe! Munkahelyi szexuális zaklatásnak számít az, hogy egy „alkalmazott” zaklatja a főnököt?

A megszokott rutinjának izgatottsága lehetetlenné tette, hogy nyugodt maradjon. Hua Yong folyamatos ugratása csak nehezítette a koncentrációt. A délutáni videokonferencia során, amikor az elméje ismét teljesen kiürült, mert Hua Yong túl közel került hozzá, Sheng Shaoyou végül elvesztette a türelmét, és távozási parancsot adott ki:

— Kifelé. Hívja be inkább Chen Pinminget.

Hua Yong szánalmasan felállt, három lépést tett, és minden alkalommal hátrafordult, miközben az iroda ajtaja felé tartott. Az ajtót fogva vonakodva mondta:

— Sheng úr, akkor most tényleg elmegyek. Dolgozzon keményen.

Sheng Shaoyou fel sem emelte a fejét. Lenyomta a fülhallgatója egyik oldalát, és intett neki, hogy tűnjön el.

Hua Yong becsukta az ajtót, még mindig mosolyogva.

Sheng Shaoyou kipirult arca és szapora szívverése túl nyilvánvaló volt. Egy Alfa első rutját a tartós jelölés után nem bírná ki egyedül. Hua Yong tehát nemsietett – csak türelmesen kellett várnia.

Megvárta, amíg az Alfájának szüksége lesz rá, amíg ő hívja vissza magához.

Ahogy közeledett a munkanap vége, a Shengfang Biotech legfelső emelete váratlan látogatót üdvözölt.

Sheng Shaoqing nem foglalt időpontot, így a bejelentés nélküli megjelenés azt jelentette, hogy egyáltalán nem mehetett fel az emeletre. Türelmetlenül időzött egy ideig a hallban, amíg a recepciósnak sikerült elérnie Chen Pinminget. Csak miután megkapta Chen titkár jóváhagyását, kísérte Sheng Shaoqingot a recepció egyik adminisztratív hölgye munkatárs a liftbe, és vitte fel egészen az elnöki iroda emeletére.

Chen Pinming a lift bejáratánál várta, hogy üdvözölje és a fogadóterembe vigye.

Régóta nem járt Sheng Shaoqing a cégnél. Utoljára akkor járt ott, amikor otthagyta az egyetemet. Sheng Fang dühös volt, amiért félbehagyta tanulmányait, de nem volt ideje hazamenni és személyesen leszidni. Ehelyett megkérte a sofőrjét, hogy hívassa be az irodába, és ott szabadjára engedte dühét.

Azóta Sheng Shaoqing soha nem tért vissza a céghez. De a Shengfang Biotech, az aranytojást tojó tyúk, amely tojásokat termel a Sheng családnak, továbbra is hatalmas vagyont termelt – és Sheng Shaoqing soha egyetlen centet sem mulasztott el elkölteni belőle.

Épp akkor tért vissza Macaóból, és még mindig az orrában érzett a kaszinó izgalmas illatának nyomát.

Útközben szerencsejátékkal játszva több mint 30 milliót veszített hitelből.

A fogadószobában ült, és dühösen mérlegelte, hogyan játssza ki a szánalomkártyát, hogy még több pénzt csikarjon ki éles nyelvű, de lágyszívű bátyjából. De a cselszövés közepette gondolatai hirtelen összekuszálódtak, és egy sor szó, amelyet egy Omegától hallott, úgy vágott az agyába, mint egy penge.

— Az a bátyád a klasszikus típusnak tűnik – kívülről kemény, belülről lágy. Ha tényleg el akarsz bánni vele, a nyers erő nem fog működni. Puha kötelekkel kell megkötöznöd. Mit szólnál…

Sheng Shaoqing háta lassan izzadni kezdett. A kép idegessé és izgatottá tette.

A Sheng család sosem volt híján utódoknak.

Sok testvér volt a Sheng családban, de az egyetlen, aki korban közel állt Sheng Shaoyou-hoz, és már teljesen felnőtt volt, maga Sheng Shaoqing volt. A többi testvér még fiatal volt, a legidősebb közülük még egyetemre járt.

Ha Sheng Shaoyou meghalna, és Sheng Fang hosszú távon a kómában ragadna betegsége miatt, akkor Sheng Shaoqing már nem csak egy kívülálló lenne, aki arra vár, hogy egy szelet aranytojást kérjen – ő lenne a Shengfang Biotech igazi mestere.

Sheng Shaoyou nélkül kedvére ki-be járhatna a Shengfang Biotech irodatornyából. Többé nem nézhetne tolvajnak ez azt a csekély fizetést kereső recepciós sem.

Ez a friss, izgalmas ötlet Sheng Shaoqingot felhevítette, légzése szakadozottá vált.

Ha mások nem tudták megcsinálni, a saját kezébe kell vennie az ügyet. Sheng Shaoyounak nyolcszáz terve volt a kívülállók elleni védekezésre, de ha a saját embereiről volt szó, mindig úgy tűnt, hogy hiányzik belőle az ész. Ha Sheng Shaoqing személyesen lépne közbe, a dolgok sokkal egyszerűbbé válnának.

Amíg elég óvatos és elég határozott, hamarosan kihúzhatja ezt a Sheng Shaoyou nevű tövist, és a Shengfang Csoport jogos urává válhat!

Teljes 40 percig ült a fogadóteremben, de Sheng Shaoyou-nak még mindig semmi jele nem volt. Sheng Shaoqing nyugtalanná vált. Leült, majd újra felállt, és nyugtalanul járkált a fogadóteremben. Egy idő után már nem bírta tovább, és kellemetlen hangon megkérdezte Chen Pinmingtől:

— Hol van a bátyám? Mi tart ilyen sokáig?

Sheng Shaoyou hűséges titkára, Chen Pinming tiszteletteljesen nézett rá, és azt mondta:

— Sheng elnök értekezleten van. Amint véget ér, azonnal értesítem a látogatásáról.

Sheng Shaoqing türelme fogytán volt, de jobb híjján, csak várhatott, panaszokkal teli gondolatokkal.

Nem sokkal ezután Chen Pinming kisietett a fogadóteremből, és egy közeli, az elnöki irodához legközelebbi irodába ment. Kopogott az ajtón.

Hogy helyet adjon a fiatalembernek, aki az egész X Csoport életvonalát uralta, Chen Pinming külön kiürítette számára ezt az irodát.

— Kérem, jöjjön be.

— Hua úr — mondta Chen Pinming, belökte az ajtót és belépett. Kissé szorongónak tűnt, amikor beszélni kezdett: — Sheng elnök már majdnem két órája a társalgóban van – senki sem veszi fel a telefonját, és a kopogásra sem reagál. A rutja…

Mielőtt befejezhette volna, Hua Yong már felállt, és összevonta a szemöldökét:

— Megyek, megnézem.

Bár csak egy fal választotta el őket, Hua Yong egész délután erős szeparációs szorongást érzett.

Mivel ez volt Sheng Shaoyou első rutinja a jelőlés után, a reakciója és a szeparációs szorongása is biztosan intenzív lesz.

Hua Yong telefonja egész délután mintha a kezéhez lett volna kötve, Sheng Shaoyou hívására várva.

De csak most jutott eszébe – Sheng Shaoyou nem hitte el teljesen, hogy Hua Yong valóban megjelölte őt.

A társalgó ajtaja belülről zárva volt. Hua Yong többször kopogott, de nem kapott választ.

Megérintette a feltűnően megerősített ajtópanelt, és megkérdezte Chen Pinmingtől: — Ez is egy módosított feromon-izolációs ajtó?

Chen Pinming bólintott.

— Igen, csak a múlt héten cserélték ki. Sheng elnök feromonszintje rendkívül erős és domináns. Amikor ingerlékeny, nem akarja elnyomni a szagot, és nem akarja használni a gátló tapaszokat sem. Ezt az ajtót azért cserélték ki, hogy megakadályozzák a kollégák zavarását.

Hua Yong az orrát az ajtó repedéséhez nyomta, és szimatolt, ügyesen megérezve a rum és a fás jegyek keverékének halvány illatát.

Pupillái összeszűkültek, és gyönyörű arcán fékezhetetlen, heves vágy áradt ki. Exkluzív „Omegájának” heve egyre fokozódott.

Megragadta a kilincset, lenyomta, és tiszta hangon kiáltotta:

— Sheng úr, bent van? Ki tudná nyitni az ajtót?

Csend volt a túloldalon. Hua Yong egy darabig hallgatózott. Egy pillanat múlva egy halk, rekedt mormogást hallott.

— Gyere be.

Egy átlagos Bétaként Chen Pinming hallása az övének tizedét sem érte el, de amikor Hua Yong, aki az ajtónak támaszkodott, hirtelen elégedett mosolyt villantott az arcára, Chen Pinming egyszerre volt megdöbbent és zavarban.

Mielőtt azonban megkérdezhette volna, mi történik, Hua Yong hirtelen kiegyenesedett, és szinte ugyanebben a pillanatban a szorosan zárt ajtó kattanva hallatszott. Az ajtózár kinyílt.

Chen Pinming ösztönösen be akart menni, de Hua Yong azonnal megállította.

— Chen titkár.

Chen Pinming még egyszer sem került konfliktusba Hua Yonggal, semmilyen fajta kontaktusba. Amikor Hua Yong először gyengéden meglökte, megbotlott, majdnem elvesztette az egyensúlyát, és hanyatt esett.

Döbbenten bámulta a kifinomult, jóképű fiatalembert, finom vonásait és karcsú végtagjait – és megdöbbent, hogy ilyen hatalmas, félelmetes erő rejtőzhet a külső alatt.

Hua Yong nyugodtan a szemébe nézett, hangneme továbbra is udvarias maradt, de modora határozott és megkérdőjelezhetetlen:

— Sheng úr jelenleg nem fogadhat senkit. Chen titkár, kérem rendezze ez a dolgokat.

Chen Pinming szóhoz sem jutott. Nem értette – miután több mint egy évtizeden át odaadóan szolgálta a Sheng családot, hogyan vált hirtelen kívülállóvá? Akkor ki számít közülük valónak?

Mégis, jobban belegondolva, a nap végén még mindig az áll a legközelebb az emberhez, aki mellette fekszik.

Tudta, mennyire aggódik Sheng Shaoyou Hua Yongért. Amikor meghallotta, hogy Hua Yong beteg, Sheng Shaoyou arca teljesen megváltozott. Személyi titkárként Chen Pinming látta Sheng Shaoyou összes szeretőjét – de egyik sem szólítottas meg ennyire a fiatal mestert.

Még korábban, amikor Hua Yong eltűnt, Sheng Shaoyou úgy tűnt, mintha egész nap elvesztette volna a lelkét, és képtelen volt aludni éjszaka. Még dokumentumokat is tévesen Hua Yong nevével írt alá.

Ez vagy egsy halálos betegség, vagy a mély szerelem jele volt.

Miután megtudta Hua Yong valódi kilétét, Sheng Shaoyou sokáig dühös volt. De Chen Pinming mindig tudta, hogy végül megbékül.

A Hua Yong által küldött levelek miatt. Előtte Sheng Shaoyou szemétként kezelte őket, de valójában amikor senki sem volt a közelben, egyesével elolvasta őket.

Chen Pinming már többször is belebotlott ebbe, de soha nem merte megemlíteni. Minden alkalommal csendben kiment az irodából, és a teljesen elragadtatott főnöke képével becsukta maga mögött az ajtót.

Azt mondják, a világon csak három dolog van, amit nem lehet elrejteni: a szegénység, a köhögés és a szerelem.

Chen Pinming teljes szívéből hitt benne. Sheng Shaoyou szerelme nyílt volt, kivételezése mindenki számára látható. Hua Yong iránti vonzalma merész és szégyentelen volt, mégis maga Sheng Shaoyou – aki korábban soha senkit nem szeretett – áltatta magát azzal, hogy azt hiszi, ez egy titok, amit elrejthet.

Az ajtó kinyílt, és egy intenzív feromonhullám öntötte el őket.

A társalgóban lévő nagy ágyon egy magas, karcsú alak feküdt. Már attól is hevesebben kezdett verni Hua Yong szíve, hogy meglátta.

A permanens jelölés hatása kölcsönös. Az Alfa rutinja ugyanolyan kellemetlenül érintette a fiatal társát. A tarkóján lévő mirigy perzselő hőt árasztott, és a vérben lévő feromonok növekvő koncentrációja fokozta a nyáltermelést.

Hua Yong ádámcsutkája megremegett, ahogy puha, léptekkel előrelépett, tekintetét az Alfára szegezte – csakis neki az ágyban –, aki kizárólag az övé volt.

Érezve Hua Yong közeledtét, Sheng Shaoyou rekedtes hangon káromkodott, majd néhány másodpercre megállt, és azt mondta: — Gyere ide.

A matrac kissé lesüllyedt, még közelebb hozva a szomjoltó orchideaillatot. Sheng Shaoyou kinyújtotta a kezét, és maga elé húzta, megdöbbenve érezte, hogy Hua Yong lehelete még az övénél is forróbban ég.

— Sheng úr, annyira hiányoztál — lehalkította a hangját, úgy mondta.

Micsoda vicc!? Ha jól emlékezett, ez a kis őrült kevesebb mint három órája hagyta el az irodáját!

— És te? Neked is hiányoztam, Sheng úr?

Sheng Shaoyou érezte, hogy egész teste lángol, bizsergést érez, mintha alkoholos kábulat járná át. Küzdenie kellett, hogy uralkodjon magán, alig állt meg, hogy ne harapjon rá erősen a hívogató ajkakra. Hangja morajlott: — Mi? Hiányozni? Ha könyörögsz, hogy hiányozz nekem, talán megfontolom.

— Kérem szépen — mondta Hua Yong előretörve, orrmelegével és szempilláival Sheng Shaoyou arcát súrolva kísértette. — Önnek is hiányoztam, ugye, Sheng úr?

Karcsú, világos ujjai végigsimítottak az Alfa feszes, sima nyakán. A levegő sűrű volt az orchideák királyának gazdag illatától, amely keveredett Hua Yong lázas testhevével. A mámorító illat homályossá és álmossá tette az elmét – minden lélegzetvételben valami édes, csodálatos és szinte lebegett.

Hua Yong keze Sheng Shaoyou nyakáról lefelé csúszott, átsiklott a vállán, majd végigsimított a hátán.

A mítoszokban, amikor egy föld, amely még soha nem látta a napot, kiemelkedik az óceán mélyéről, egy ragyogó tengeri kígyó – a vágyat szimbolizáló – is felébredt álmából.¹

Elérte a tiszta földet, és lassan haladt előre a hatalmas területre, amelyet ritkán érintettek lények.

Az évszakok változtak, a tengerek mezőkké változtak.

A föld, képtelen ellenállni a lélegzetelállítóan gyönyörű tengeri kígyó csábításának, engedett az óceán határtalan kísértésének, és átázva zuhant alá. A föld ezután sekély, nedves és meleg tengerré változott.

A mítosz képzeletbeli ábrándja hirtelen véget ért.

Hua Yong mosolyogva megcsókolta Sheng Shaoyou arcát, és rajongva, sóhajtva mormolta:

— Sheng úr annyira imádnivaló.

Az édes nektárt elvették, de a virág még virágzott.

A szirmok, cukros édességgel telve, lenyűgöző, csábító illatot árasztottak.

A függönyök szorosan be voltak húzva. A fénytelen, sötét égbolton a bőr selymes, sima fényben csillogott.

A beteljesülés nagy érzése lassan virágzott, mint a kibomló nyári virágok.

Jobb vezetni, mint eltorlaszolni – milyen igaz a régiek bölcsessége.

Egy árvíz gátjának felállítása pusztán erővel valóban hiábavaló. Ez csak a folyópartok beomlását okozná, és megállíthatatlan áradatot eredményezne.

Egy fiatal titkárnő szerint, aki aznap véletlenül arra járt a társalgó előtt, Hua titkár kifejezetten csak azért jött ki, hogy két csomag papírzsebkendőt szerezzen, majd bevigye őket. Úgy tűnt, mintha véletlenül felborított volna egy pohár vizet.

Hua titkár arcán azonban látható örömteli és mézédes kifejezés alapján egyértelműen nem kapott leszidást a főnöktől a víz kiöntéséért.

¹Na ezt az eufenizmust nagyon adom….az író megtáltosodott így a fejezet végére a költői képek, a metaforák, és a megszeményesítés témakörében…..:D

Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet