A Terepkutató Önvezető erődöt, amelyet irányított, továbbfejlesztették. Abban a pillanatban, amikor belépett az irányítási módba, több mint száz ágyú kezdett hevesen tüzelni. Mintha egyáltalán nem igényelt volna lélekerőt, úgy lőtte szét a lélekmérnök-légiók által felállított lélekágyúkat.
Valójában nem volt szükség lélekerőre. Konkrétan nem kellett hozzá Jing Ziyan lélekereje!
Ezt az erődöt több mint harminc 5-ös osztályú tejesüveggel szerelték fel. Órákig tudott harcolni újratöltés nélkül, és Jing Ziyan most maximálisan kihasználta.
Azok a lélekmérnökök, akiknek az állásai tűz alá kerültek, azonnal menekülni kezdtek a szélrózsa minden irányába.
A Naphold Birodalom lélekmérnök-légióinak mindegyike rendelkezett alárendelt hadsereggel. Végül is a lélekmérnökök fontosabbak és drágábbak voltak; valakinek el kellett végeznie a piszkos, fárasztó munkát, például a külső védelem ellátását.
Ez az alárendelt hadsereg munkája volt.
A várostól délre több lélekmérnök volt, körülbelül háromszázan. Volt egy 8. osztályú lélekmérnök, két 7. osztályú lélekmérnök és öt 6. osztályú lélekmérnök. A sok más lélekmérnökkel együtt, akik ott foglaltak állást, a védelmük nagyon szoros volt.
Ebben a pillanatban azonban a 8. osztályú lélekmérnök elhozta a két 7. osztályú lélekmérnököt, hogy megerősítsék a város déli részét. Nem maradtak ott erős lélekmérnökök.
Az alsőbbrendű hadsereg felismerte, hogy valami nincs rendben, és elkezdte őket rohamozni. A kevésbé erős lélekmérnökök azonban kétségbeesve próbáltak helytállni a Terepkutató Önvezető erőd és a Kardfanatikus kardjának heves támadásainak.
A tintafekete fény csak ekkor kezdett eloszlani. Xu Sanshinak még csak nem is kellett a maximumra fokoznia a Xuanwu Birodalmának erejét – csak arra kellett ügyelnie, hogy a hatásterület a lehető legnagyobb legyen.
Úgy tűnt, mintha kétszázötven méteres körzetben minden mocsárrá változott volna. Mindenki – lélekmérnökök és az alsóbb hadsereg tagjai egyaránt –, aki erre a területre érkezett, azonnal úgy érezte, mintha egy mély iszapmedencébe süllyedt volna. Még a Kardfanatikus és az erőd helyét sem tudták kivenni.
Ez volt a Tang Szekta és a Shrek Akadémia ereje! Míg a lélekmérnökök folyamatosan veszélyt jelentettek a lélekmesterekre, az igazán erős lélekmesterek önmagukban is rendkívül félelmetesek voltak.
Még Xu Tianrannak sem volt más választása, – pedig igen nagyra tartotta magát, – mint hogy együttműködjön a Szentlélek kultusszal, mert félt a hatalmas lélekmesterektől! A Shrek Akadémia volt az egyik olyan hatalom, amelytől a leginkább tartott!
Xu Sanshi és a többiek nem bírták volna sokáig ezt a támadást. Amint a lélekmérnök-légiók megfelelően reagálnak, egyre több lélekeszközt fog majd össze ellenük, és akkor bajba kerülnének. Ezzel a hirtelen támadással azonban most nem a lélekmérnökök állásait akarták lerombolni, hanem a lehető legnagyobb káoszt kelteni. Ez elég lehetőséget adna Huo Yuhaónak és a többieknek, hogy kitörjenek a túszokkal.
— —–
A vízi börtön belsejéből a túszok úgy rontottak ki, mintha egy csapat kiéhezett tigris szabadult volna el. Rengeteget szenvedtek az elmúlt néhány hónapban, és teljes szívükből gyűlölték a gonosz lélekmestereket. Abban a pillanatban, ahogy tehették, az egész területet nagy hatótávolságú, teljes erőből indított támadásokkal árasztották el, és a gyengébb gonosz lélekmesterek több mint felét megölték.
A Zhong testvérek ráébredtek, hogy a helyzet ellenük fordul, és védekezve próbáltak a kijárat felé araszolni. Támadóik száma több százra rúgott! Még a leggyengébbeknek is legalább négy lélekgyűrűje volt! Ha nem is akadt köztük Felsőbb Douluo, rengeteg erős Lélekbölcs és Lélek Douluo volt közöttük, akik többsége különféle szekták tanára vagy kiemelkedő tagjai voltak. Létszámban egy egész lélekmérnök-légióval vetekedtek, egyéni harci képességeiket tekintve pedig felül is múlták azt! Hogyan is győzhetnék le őket hárman?
Huo Yuhao nem próbálta megakadályozni, hogy a Zhong testvérek távozzanak. Ők hárman rendkívül erősek voltak, és arra specializálódtak, hogy lélekszörnyek lelkét irányítsák harc közben. Mindhárman nyolcgyűrűs gonosz lélekmesterek voltak, és amint túljutnak a kezdeti sokkon, szörnyű pusztítást fognak végezni. Ma Xiaotao sem tudta sokáig feltartani a két gonosz Douluót – egy ekkora felfordulás után minden bizonnyal hamarosan visszatérnek. Ezért most a legfontosabb az volt, hogy kitörjenek: át kellett törniük a lélekmérnökök odakint felállított pecsétjén, és el kellett jutniuk egy nyílt térre. Még egy Titulus Douluo sem merne egyszerre száznál több lélekmesterrel szembeszállni!
Ezért most az volt a legfontosabb, hogy kitörjenek, amennyire csak tudtak. Huo Yuhao tudta, mit kell tennie utána.
Teljes erővel aktiválta a Spirituális Észlelési Megosztást, és minden feldúlt ember elméjében ugyanaz a hang csendült fel: „Nyugodjatok meg. Kövessetek, és törjetek ki!”
Miközben ezt mondta, Huo Yuhao megfordult, és a teljesen lelapított déli városrész felé nézett. A teste szemet gyönyörködtető jádezöld fénnyel kezdett ragyogni.
A következő pillanatban egy vastag, jádezöld fényoszlop szelte át az eget, és csapódott be a környéken. Heves robbanás hallatszott, jégszilánkok repültek minden irányba, és hatalmas lyuk keletkezett a falon. Huo Yuhao lélekhajtói ismét felragyogtak, ahogy gyorsan a lyuk elé repült. Ahogy a túszok nézték, hirtelen, hangtalanul közel tíz méter hosszú, sötétarany karmok jelentek meg, és a lyuk ötazör akkorára nőtt.
Valaki – talán egy szekta befolyásos tagja vagy egy tanár – megkönnyebbülten felsóhajtott, és megkérdezte:
– Sötétarany Terrorkarom?
– Menjünk, most! – kiáltott fel Huo Yuhao, hangja ezúttal szellemi hullámzásokkal telve szólt.
Bár sok túsz lélekereje jórészt helyreállt, és élénkítő szerekkel is kezelték őket, hónapokig raboskodtak a vízi börtönben, így az erejük messze elmaradt az optimálistól. Csak idő kérdése volt, mikor jelentkeznek rajtuk a kimerültség jelei, ezért nem volt szabad késlekedniük a kitöréssel.
Ami a Zhong testvéreket illeti, Huo Yuhao úgy gondolta, pillanatnyilag nem mernek majd visszatérni. Hiszen itt volt néhány száz lélekmester! Bárki is őrizte őket, az első reakciójuk minden bizonnyal az volt, hogy segítséget kérjenek.
Huo Yuhao, aki az élen volt, rohant ki először.
A kinti vizesárokból most robbanásosok sorozat halattszott, a vize pedig éppen kifelé ömlött az árokból.
Huo Yuhao lélekhajtóművei működésbe léptek, hogy a levegőben tarthassák. Ahogy a kezei megérintették a vizet, jól látszott, hogy gyémántszerű jégkristályok vonják be őket. Ez volt a Jégcsászárnő Fogója.
Hideg köd kezdett terjengeni, és két smaragdzöld fénysugárrá alakult. Ezek elsőként a hömpölygő vízbe csaptak, amely lelassult, majd megállt. Ezután Huo Yuhao a Végső Jég rémisztő hidegével befagyasztotta a vizesárkot.
Ahogy széthúzta a kezét, messzire tekintett.
A lélekmérnökök teljesen összezavarodtak. Ebben a pillanatban egy nagyjából ötvenfős lélekmérnök-csapat sietett feléjük. Amint meglátták Huo Yuhaót, egy vakító vörös fénygolyó repült felé, akár egy hullócsillag az éjszakai égbolton.
Huo Yuhao arcára mosoly kúszott. Pontosan erre számított. A déli kapu előtt állomásozó ötven lélekmérnök két tűz közé került: rájöttek, hogy valami nincs rendben a soraikban, mégsem volt más választásuk, mint előrenyomulni.
Miközben a feléje zúduló nagy robbanású bombát nézte, Huo Yuhao nem próbált kitérni.
Arany fényréteg áradt a testéből, és a szeme teljesen aranyszínűvé vált. Pillantásával elemezte a felé száguldó robbanóbomba pályáját. Félelmetes mentális erejével bármilyen tárgyat ijesztő pontossággal tudott elemezni.
Felemelte a jobb kezét, amelyen gyémántszerű jégkristályok csillantak meg, majd kinyújtotta, hogy megragadja a feléje tartó robbanóbombát.
Zsupsz! Különös jelenet bontakozott ki. Abban a pillanatban, amikor Huo Yuhao jobb keze megragadta a robbanóbombát, az a robbanás, amire a lélekmérnökök számítottak, elmaradt. Ehelyett a bombát körülvevő piros fény elhalványult. A becsapódás erejétől Huo Yuhao kissé megingott a levegőben, majd a bomba teljesen megsemmisült a kezében.
Egy nagy erejű robbanóbomba ereje a tűztípusú lélekerő intenzív összesűrítéséből származott. Egy 6. osztályú lélekeszköz-formáció segítségével a lélekerejét kilövés előtt még tovább destabilizálták. Amint célba talált, vagy bármiféle ellenállásba ütközött, ez a megzavart állapot hatalmas robbanást váltott ki.
Huo Yuhao a mentális erejét használta, hogy megtalálja az instabil magjának helyét, majd a Végső Jegével lefagyasztotta azt!
Bár egyszerűnek hangzott, rendkívül nehéz volt ilyen rövid idő alatt megtalálni egy erős robbanóbomba rendkívül instabil magját! Ennek ellenére szinte tökéletesen végrehajtotta.
„Most én jövök!” – motyogta magában Huo Yuhao. Ezután a levegő forogni kezdett körülötte, ahogy aktiválta az Utánzást.
A vele szemben álló ötven lélekmérnök szeme előtt a levegőben lebegő alak hirtelen eltűnt. Az addigra lerombolt városfalak visszanyerték eredeti állapotukat, akárcsak a várárok. Mintha mi sem történt volna – mintha az egész csak álom lett volna.
„Ez…” Az ötven, állig felfegyverzett lélekmérnök, akik kedvenc lélekeszközeikkel álltak készen, szóhoz sem jutott a látványtól. Készen álltak lecsapni az ellenségre, de a városfalak és az előttük húzódó vizesárok most teljesen sértetlennek tűntek. Hol voltak hát a célpontjaik? Hogyan is lőhetnének cél nélkül?
„Nem, ez csak illúzió. Megparancsolom…” A lélekmérnök-légió parancsnoka 8. osztályú lélekmérnök volt. Sok mindent látott már életében, és egy pillanatnyi megtorpanás után rájött, hogy valami nincs rendben. A parancsot azonban már nem sikerült kiadnia.
Furcsa arany örvény jelent meg hirtelen a feje fölött. Érezte, hogy minden elmosódik előtte, és a szavak önkéntelenül is a torkán akadtak. A gondolatai szertefoszlottak.
Ez volt Huo Yuhao negyedik lélekkészsége, a Tudati Káosz!
Bár Huo Yuhao a 60. rangon állt, mindössze öt lélekgyűrűje volt. A szellemi erejének félelmetes hatalma miatt azonban – még ha hiányoztak is belőle egy hatgyűrűs lélekmester harci képességei – nem kellett úgy spórolnia a lélekerejével, mint más lélekmestereknek, hiszen Szellemszemeinek számos lélekkészségét szabadon használhatta.
2.
A szellemi erejét használta arra, hogy kiváltsa vele a lélekereje funkcióit. Attól a pillanattól kezdve, hogy először lépett be a vízi börtönbe, egészen mostanáig megállás nélkül, egymás után vetette be a lélekkészségeit, mégis kiváló állapotban maradt.
Egy az ötven ellen? Huo Yuhao nem volt sem annyira ostoba, sem annyira erős. Ellenfelei között 7. és 8. osztályú lélekmérnökök is voltak. Ebben a pillanatban nem támadótípusú, hanem irányító típusú lélekmesterként kellett szerepelnie – a célja az egész csatatér irányítása volt.
Egy pillanatnyi szünet után alakok tucatjai rontottak elő az illúzió mögül, a még épnek látszó folyómederből.
Huo Yuhao Spirituális Észlelésének legnagyobb előnye éppen ebben a pillanatban mutatkozott meg a maga teljességében. Miután kitört a vízi börtönből, a a képességével pontosan megállapította az ötven lélekmérnök távolságát a város déli részétől. Alig száz méterre voltak a folyótól – ez a távolság egyáltalán nem volt biztonságos a lélekmérnököknek.
Miután a lélekmesterek tucatjai átrohantak a folyó befagyott medréből, kevesebb mint száz méterre voltak a megzavarodott lélekmérnököktől.
Huo Yuhao irányítása alatt a túszokat három csoportra osztotta. Közülük a hat vagy annál több gyűrűvel rendelkezőket két alcsoportra: az egyik elsőként rohant előre élcsapatként, a másik hátul maradt, hogy biztosítsa a hátsó részt. A többi, hatnál kevesebb lélekgyűrűvel rendelkező lélekmester haladt középen.
Ez azt jelentette, hogy a kitörők első hullámának tagjai mind legalább hatgyűrűsek voltak – vagyis mindannyian legalább Lélekcsászárok!
Abban a pillanatban, amikor kirohantak a folyóból, maximalizálták a sebességüket, miközben őrjöngő tigrisként rohantak a lélekmérnökök felé.
A lélekmérnökök végül reagáltak. Lélekeszközeikből fénysugarak törtek elő.
Ha a két fél formációban állt volna, megfelelő távolságot tartva egymástól, a túszoknak nem lett volna előnyük, bármilyen erősek is. Ennek az volt az oka, hogy a Naphold Birodalom lélekmérnök-légiói rendkívül hosszú ideje gyakorlatoztak együtt. A különféle lélekeszközeik összehangoltan, egymást segítve működtek, így jóval nagyobb erőt tudtak kifejteni, mint amennyit a létszámuk sejtetett volna.
Az ötven lélekmérnök azonban most lehetetlen helyzettel nézett szembe. Elvesztették az irányítás központját, és nem tudtak megfelelő távolságot tartani ellenfeleiktől. Amikor végül reagáltak, természetesen nem tudták bevetni a legerősebb támadásaikat. A lélekmesterek, akikkel szembekerültek, a világ leghatalmasabb szektáinak és iskoláinak legjobbjai közül kerültek ki – ők voltak az elit színe-java!
Ráadásul ennek az elitnek volt egy parancsnoka is. A parancsnokuk Spirituális Észlelése lefedte az egész csatateret, és minden egyes léleksugárnak és lélekágyúlövedéknek pontosan tudta jelezni a távolságát, sebességét, szögét, erejét és minden egyéb adatát. Ez a parancsnok nem volt más, mint az kontroll típusú Lélekkirály, az Asura Szeme, Huo Yuhao.
Huo Yuhao kivívta a világ első számú akadémiájának, a Shrek Akadémiának a megbecsülését, és húszéves kora előtt bekerült a Tengeristen Pavilonjába, annak tagjaként. Mindezt az erejének és korlátlan lehetőségeinek köszönhette.
Minden élet-halál tapasztalattal, kalanddal és akadállyal olyan ütemben tudott fejlődni, amire még Mu vén sem számított.
Miután visszanyerte a mozgásképességét, és befejezte a zárt ajtók mögötti kiképzését, Huo Yuhao olyan volt, mint egy hernyó, amelyből végre pillangó lett – teljesen új szintre lépett. A Shrek Hét Szörnye között az első helyen végzett erő tekintetében, összességében pedig ereje már egy Lélekbölcsét is felülmúlta.
Spirituális Észlelés, Spirituális Megosztás. A harcoló lélekmérnökök és lélekmesterek szemében ezek isteni erejű képességeknek tűntek.
Négy nyolcgyűrűs Lélek Douluo, tizenkét hétgyűrűs Lélekbölcs és körülbelül húsz Lélekcsászár rohant az élen a túszok előtt.
Ők voltak az elit színe-java. Huo Yuhao utasításait követve, a szívükben szüntelenül tomboló harci szellemmel párosulva, hogy is mutathattak volna kíméletet az ellenségeik iránt?
Mire a lélekmérnök-légió parancsnoka, a 8. osztályú lélekmérnök végre kiszakadt abból a kábulatból, amelyet Huo Yuhao a Tudati Káosszal idézett elő benne, tucatnyi dühös lélekmestert látott, akik már csak egy hajszálnyira voltak tőle.
A lélekmesterek úgy tudtak a lélekmérnökökig jutni, hogy közben szinte semmi veszteséget nem szenvedtek. El lehet képzelni, mi történt ezután.
Huo Yuhao személyesen nem vett részt a harcban. A lélekmérnökök feje fölött repült, és teljes erővel szabadjára engedte a Tudati Káoszt, amely teljesen beborította a csatateret. A mag közelében, ahol a legtöbb harc zajlott, a hangon kívül semmi más nem szivároghatott ki a külvilágba.
Amióta Huo Yuhao lélekképessége elérte a birodalmi szintet, ez volt az első alkalom, hogy ilyen hatalmas területen alkalmazta.
Amint az ötven lélekmérnököt megsemmisítették, a túszok mindannyian kirohantak a vízi börtönből. Ebben a pillanatban Ragyogó Város feletti égbolton színes tűzijátékszerű robbanásokat lehetett látni.
Ez valószínűleg egy vészjelzés volt, amelyet a három Zhong testvér lőtt az égbe.
Huo Yuhao rá sem nézett. Jelenleg versenyt futott az idővel.
A három Zhong testvér nem volt félelmetes. Még a két gonosz Titulus Douluo sem volt az. Ami igazán félelmetes volt, az a hatalmas létszámú csapat, amely Ragyogó Városból érkezhetett. Amint megérkeznek, komoly bajok lesznek.
Végül is a Naphold Birodalom öt legerősebb lélekmérnök-légiója mind repülő típusú lélekeszközökkel volt felszerelve. Ha bevetnék a repülő lélekeszközeiket, elég gyorsan elérhetnék a Ragyogó várost a Sugárzó Városból.
Roham! Anélkül, hogy pihenőidőt adott volna a túszoknak, Huo Yuhao azonnal parancsot adott a rohamra. Xu Sanshi és a többiek még kitartottak, de meddig bírják még? Csak akkor menekülhettek el, ha áttörik a lélekmérnökök által elfoglalt állásokat a város déli részén!
A szabadság íze óriási motivációt jelentett ezeknek a túszoknak. Mindegyikük szinte őrjöngő állapotban volt, miközben dél felé rohantak.
Ebben a pillanatban mennydörgő robbanás hallatszott. Ettől a levegőben tartózkodó Huo Yuhao elfordította a fejét. Az arca sötét lett.
Hogyan lehetséges ez? Hogy lehet ilyen gyors?
Honnan jött a mennydörgő robbanás? Ragyogó város északi városfalairól – ez volt az egyetlen rész, amelyet addig még nem találtak el. Huo Yuhao korábban utasította Jing Ziyant, hogy helyezzen el ott nagy számú lélekbombát.
Az egyetlen, aki fel tudta robbantani ezeket a bombákat, az He Caitou volt.
Mielőtt He Caitou távozott, egy légi megfigyelő eszközt telepített oda, hogy figyelemmel kísérje a helyzetet.
Ennek az volt az oka, hogy Sugárzó városból érkező, társaik segítségére siető katonáknak előbb el kellett érniük az északi falakat. A bombák elhelyezésével azt remélték, hogy sokakat megsebesítenek vagy megölnek közülük, mielőtt megérkeznének, egyúttal felkeltve a figyelmüket is. A robbanás időzítését teljes mértékben He Caitou irányította.
A bombák azonban túl gyorsan robbantak. Mit jelenthetett ez? Azt, hogy a katonák már itt is voltak!
Csak néhány perc telt el a küldetés kezdete óta.
Huo Yuhao számításai szerint Sugárzó város katonáinak, ha rájönnének, hogy valami nincs rendben, legalább egy órára lenne szükségük ahhoz, hogy megszervezzék a taktikát, elinduljanak, és megérkezzenek. Ez több mint elegendő idő lett volna neki és a túszoknak az evakuáláshoz.
A katonák azonban Sugárzó városból sokkal gyorsabban érkeztek meg, mint amire számított. Ezzel a helyzet teljesen megfordult.
Gyorsan üzent a túszoknak, hogy minden erejükkel törjenek a lélekmérnökök állásai felé. Miután legyőzik az ellenfeleiket, találkozniuk kell a többiekkel, akik aztán útmutatást adnak nekik a biztonságos meneküléshez.
Miután átadta ezt az üzenetet, Huo Yuhao megfordult, és visszarepült a Ragyogó város felé. Nemcsak He Caitout kellett felvenni, hanem Nan Qiuqiut is meg kellett találnia. Ha nem tudja hamarosan megmenteni Nan Shuishuit, később rendkívül nehéz lenne, hiszen Ragyogó város tigrisbarlanggá válna.
Természetesen a legtöbb ember számára Ragyogó város már most is tigrisbarlanggá változott.
Huo Yuhao már nem tudta ellenőrizni, hogy a túszok sikerrel meg tudnak-e szökni. Számításai szerint azonban az északi városfalaknál bekövetkezett robbanások komoly gondot okoznának a segítségükre siető katonáknak. Még ha repülnének is, a robbanás láttán minden bizonnyal leereszkednének, hogy megbizonyosodjanak a helyzetről – végül is nem tudhatták, mi történik pontosan a városban.
A Ragyogó várostól délre állomásozó lélekmérnök-légiónak mindössze kétszázötven embere maradt, miután ötvenen elszakadtak a főcsoporttól. Miután Xu Sanshi és a többiek támadni kezdték őket, képtelenek voltak tartani az állásukat a hatalmas erejű lélekmesterek támadásával szemben. A túszoknak így továbbra is jó esélyük volt a szökésre. Huo Yuhao legfontosabb feladata most az volt, hogy mindenkit kiszabadítson a Tang Szektából, és megmentse Nan Shuishuit.
Bár a Végső Katona Terv szerint képezték ki, Huo Yuhao tudta, hogy az érzelmek óriási szerepet játszanak a döntéseiben. Az ideális terv az lett volna, ha hátrahagyja He Caitout és Nan Qiuqiut, és csak a túszok menekülését segíti – nem lett volna szabad visszafordulnia.
De vajon képes lenne rá valójában? Természetesen nem! Nem egy gép volt, amelynek egyetlen célja a küldetések végrehajtása vagy emberek megölése, hanem hús-vér ember. Hogyan is hagyhatná hátra He Caitout, hogy egyedül meneküljön? Ami pedig Nan Qiuqiut illeti, bár a vele való kapcsolata nem volt olyan mély, mint He Caitou-val, a lány mégis mindenáron meg akarta menteni az anyját! Huo Yuhaót semmi sem hatotta meg jobban, mint az anyai szeretet.
Ezért mondta azt Nan Qiuqiunak, hogy ha Nan Shuishui nincs a vízi börtönben, ott marad, hogy segítsen neki megmenteni az anyját. Nagyon is jól ismerte egy anya elvesztésének fájdalmát.
Huo Yuhao ezúttal nem a városfalakon át repült vissza aRagyogó városba. Ehelyett elengedte a repülő tipusú lélekeszközének szárnyait, és függőlegesen felemelkedett – álcázó képességével elrejtőzve egyenesen az égbe repült.
Ennek az volt az előnye, hogy szemmel tarthatta azokat a katonákat, akik Sugárzó Városból siettek oda segíteni, ugyanakkor el is kerülhette a Zhong testvéreket!
3.
A légi lélekeszközök fenyegetése nélkül Huo Yuhao sokkal nyugodtabban érezte magát repülő típusú lélekeszközével és az utánzásával.
Ez az érzés kísérte, amíg ötszáz méter magasba nem emelkedett az égbe, de ez hamar szerte is foszlott.
Északon jól látta, hogy sötétkék alakok sorakoznak fel a város közelében. Ezek a sötétkék alakok mindössze százan voltak, mégis a belőlük áradó megfoghatatlan félelmetes nyomás szinte megfojtotta.
Amikor meglátta ezeket a sötétkék alakokat, Huo Yuhao arca azonnal megváltozott. Bár személyesen soha nem látta a Naphold Birodalom legerősebb lélekmérnök-légióit, a Spirituális Észleéssel pontosan meg tudta állapítani a fenyegetés mértékét. A pár száz alaktól áradó nyomás felülmúlta mindazt, amit a városon kívül állomásozó lélekmérnök-légiók éreztettek.
A nemzetvédő kéz. Csak a Naphold Birodalom öt legerősebb lélekmérnök-légiója tudott ekkora nyomást kifejteni.
A Naphold Birodalom lélekmérnök-légióinak Sugárzó város védelme volt a feladata. Hacsak a császár el nem hagyja a várost, nem hagynák el ilyen könnyen a fővárost. Mégis, ezek az alakok, akik mindegyike sötétkék egyenruhában díszelgett, egy Fenevadúr besorolású lélekmérnök-légióból származtak. Bármelyik is volt az, a jelenlétük itt katasztrofális lenne!
A Ragyogó Város körül állomásozó két ötszáz fős lélekmérnök-légió olyan lélekmérnökökből állt, akiknek két vagy három lélekgyűrűjük volt. A belépési feltétel két gyűrű volt, és bár összességében félelmetes erőt képviseltek, ez elsősorban a lélekeszközeik összehangolt használatán, a csoportos harcmodoron és a lélekeszközök stratégiai elhelyezésén múlt.
A Fenevadúr besorolású lélekmérnök-légiókban mindannyian olyan lélekmérnökök szolgáltak, akik erejükben a Lélekősökkel vetekedtek. Mindegyikük tudott repülő típusú lélekeszközöket használni, és egyaránt támadhatott szárazföldről és a levegőből. A parancsnokuk egy 9. osztályú lélekmérnök volt. Egy ilyen légióban mind a háromszáz lélekmérnök rendkívül félelmetes volt! Egy ilyen besorolású lélekmérnök-légió robbanékony ereje és harci képessége felülmúlta egy több mint tízezer fős, nehézpáncélos lovassági légióét is.
Közvetlen harci képességeik önmagukban is félelmetesek voltak. A repülési képességükkel együtt pedig meddig is juthatnának a túszok, ha üldözőbe vennék őket?
Miért voltak ilyen gyorsak? Hogyan lehetséges ez?
Épp amikor Huo Yuhao kezdte volna összeszedni magát a döbbenetből, hirtelen jelzést érzékelt He Caitoutól. Caitou nem fért hozzá a Spirituális Észleléséhez, de a lélekmérnökök módszerén keresztül továbbra is kapcsolatban maradt vele. Egy előre telepített, egyszerű lélekerővel működő frekvenciaadó segítségével Huo Yuhao pontosan be tudta mérni a helyét, amikor azt bekapcsolta.
Óvatosan leereszkedett, és nem messze a városkaputól rátalált He Caitoura.
He Caitou arca komor volt, ahogy megszólalt:
– Yuhao, hogy áll a dolog? Sikerült kiszabadítanunk őket?
Huo Yuhao bólintott:
– Igen, sikerült. Mindannyian az eredeti tervünk szerint menekülnek. Időre azonban még szükségük lesz.
Caitou komolyan így szólt:
– Ragyogó Város már küldött erősítést. A légi megfigyelő lélekeszközeimet azonnal megsemmisítették.
Huo Yuhao bólintott:
– Láttam. Kíváncsi vagyok, meddig tudja feltartani őket az északi városfalaknál történt robbanás. Második bátyám, indulj. Találkozz a többiekkel! Én megyek, hogy megkeressem Qiuqiut. Neked a lehető leggyorsabban menekülnöd kell. Ne törődj velünk.
He Caitou egy pillanatra megdöbbent:
– Yuhao…
Huo Yuhao felemelte a kezét, és nem hagyta, hogy folytassa. Ragyogóan elmosolyodott, és így szólt:
– Második bátyám, bízz bennem.
Caitou nagy levegőt vett. Tudta, hogy ebben a pillanatban az idő a legfontosabb. Határozottan bólintott:
– Légy óvatos. Ha túl nagy akadályba ütközöl, ne erőltesd magad. Én most elindulok. – Ezzel a háta mögött felgyulladt egy fény, és egy sötét villanás söpört végig rajta. Miután a repülő típusú lélekeszköz fénye teljesen beburkolta, az égbe lőtt, és eltűnt.
Ez a művelet az összes légi megfigyelő lélekeszköz megsemmisítésére épült. Ha nem így lett volna, hogyan repülhettek volna ilyen simán a levegőben?
Ellentétben azzal, amit He Caitounak mondott, Huo Yuhao nem indult el azonnal, hogy megkeresse Nan Qiuqiut. Homlokán ismét megnyílt a Sors Szeme. Teljes erővel szabadjára engedte a Spirituális Észlelését, amely elborította Ragyogóó Város egész égboltját. A képessége hatóköre is hatalmasra tágult.
Miközben mindezt megtette, felgyorsította lépteit, hogy elérje Nan Qiuqiura feltételezett helyét.
Nemsokára megállt, és felnézett egy bizonyos irányba. Lilás-arany fény csillant a Sors Szemében. Nem messze onnan, ahol állt, halk dübörgés hallatszott fentről. Egy alak bizonytalanul ereszkedett alá az égből, és lezuhant a városba.
Egy képzett parancsnok első dolga egy ilyen kaotikus helyszínen az információszerzés volt. Bár a felfordulás nagyobb volt a város északi részén, senkit sem küldtek a város többi részének átvizsgálására. Huo Yuhaónak most meg kellett állítania ezeket az embereket, hogy időt nyerjen a bajtársainak.
Bár egyértelmű volt, hogy nem tudja sokáig feltartani őket, minden egyes perc számított.
— —–
– Mihasznák! Így vigyáztok a túszokra?! – ordította Ma Xiaotao, miközben a Zhong testvérekre meredt.
Bár a Zhong testvérek idősebbek voltak, nem merték kimutatni az elégedetlenségüket előtte. Mindannyian lehajtott fejjel álltak, körülöttük pedig a gonosz lélekmesterek tucatjai teljes csendben voltak.
A Harmadik és a Negyedik Vén Ma Xiaotao mögött állt, arcuk falfehér volt.
Éppen a város északi részéből érkeztek. Amikor ott jártak, a hatalmas robbanás láttán nem tehettek mást, mint élesen beszíták a levegőt. A Harmadik Vén pontosan arra a következtetésre jutott, hogy csak egy 8. osztályú álló lélekágyú lehet ilyen pusztító erejű. A lélekmérnökök minden állása megsemmisült, és legalább kétszáz lélekmérnök halt vagy sebesült meg. Csak néhány erősebbnek sikerült elmenekülnie, miután időben észlelte a közelgő támadást.
A keleti és a nyugati városfalak is romokban hevertek. Ebben a pillanatban Ma Xiaotao megparancsolta mindenkinek, hogy vizsgálják át alaposan a területet – meg kellett találniuk az ellenséget. A Harmadik és a Negyedik Vén azonban koránál fogva nagy tapasztalattal rendelkezett, és azonnal arra a következtetésre jutottak, hogy valaki elterelő hadműveletet hajt végre. A célpont a túszok voltak!
A helyzetjelentésük miatt Ma Xiaotaónak vissza kellett volna térnie velük. Ebben a pillanatban azonban újabb robbanás rázta meg az északi városfalakat. Ezúttal Ma Xiaotao magával vitte a két vént egy kerülő úton, hogy megnézzék, mi történik. Amikor meglátták a sötétkék alakokat, elszorult a szíve – tudta, hogy bajban vannak.
Valóban, amint a Harmadik és a Negyedik Vén meglátta a lélekmérnök-légiót, azonnal kérték, hogy térjenek vissza a város déli részébe, hogy vigyázzanak a túszokra – hiszen éppen csak most érkeztek ide.
A déli városfalat darabokra robbantotta Huo Yuhao, aki a Jégrobbanását vetette be az árokban. A túszok mind kirohantak a városból, de a Zhong testvérek nem üldözték őket, inkább visszahúzódtak és vártak. Hogyan is ne robbant fel Ma Xiaotaóból a dühtöl, amikor ezt meglátta?
Zhong Tian keserűen felnevetett:
– Szentasszony, nem arról van szó, hogy nem akartuk őket üldözni. Tudod, hogy több mint ötszáz túsz volt, és mindegyiküknek legalább négy lélekgyűrűje volt, köztük rengeteg Lélek Douluo, Lélekbölcs és Lélekcsászár. Ha üldözőbe vesszük őket, meghaltunk volna!
Ma Xiaotao dühösen mondta:
– Nem azt mondtad, hogy elég Lélekirtó Por van? Akkor hogy találtak rá az ellenszerre? Csak a Vezetőnek van ellenszere. Ha nem adagoltad rendesen, elveszti a hatását. Hogy őrizted te a túszokat?
Zhong Tian sértődötten azt mondta:
– Szentasszony, ezért nem hibáztathatsz engem! Miért nem kérdezed meg az alattam lévőket? Biztosíthatlak, hogy elég Lélekirtó Port használtunk. Korábban a túszok lába úgy remegett, mint a kocsonya.
Ma Xiaotao hidegen mondta:
– Menj, hozz egy kis vizet a vízi börtönből, és mérd meg benne a Lélekirtó Por mennyiségét. Azt hiszed, csak úgy vádaskodom?
– Várj egy pillanatot, Szentasszony – szólt komolyan a Harmadik Vén. – Most nem az a dolgunk, hogy kiderítsük, ki a felelős. A legfontosabb most az, hogy újra elfogjuk az összes túszt. Azonnal indulnunk kell. Bár sok hatalmas ember van köztük, a testük minden bizonnyal legyengült a vízi börtönben töltött idő alatt. Most van a legjobb alkalom, hogy üldözőbe vegyük őket. Ha fel tudjuk tartani őket, mindannyiukat elfoghatjuk, mire a Naphold Birodalom lélekmérnök-légiói utolérnek bennünket.
Ma Xiaotao szeme felcsillant, ahogy így szólt:
– Rendben. Mindenki kövessen engem! – Nem tudta tovább húzni az időt, különben gyanút fognak. A szívében gyilkos szándék ébredt. Felkészült: amikor később utolérik a túszokat, lesből támad majd a két vénre. Ha ezt a két Titulus Douluót sikerül megsebesítenie, a túszok könnyedén legyőzhetik a megmaradt gonosz lélekmestereket. A fő gond most az volt, hogy az északról érkező lélekmérnök-légió hamarosan utoléri őket.
– Gyerünk! – Ma Xiaotao a Harmadik és a Negyedik Vénnel, valamint a Zhong testvérekkel együtt a levegőbe emelkedett, és elkezdték az üldözést.
Amikor elhagyták a várost, a két vén és a Zhong testvérek arca elkomorult. Ennek az volt az oka, hogy a városon kívül teljes volt a csend és a nyugalom. A túszok százai nyomtalanul eltűntek. Csak a lélekmérnökök egykori, lerombolt állásai maradtak hátra.
– Ez lehetetlen! Csak tizenöt perce törtek ki. Hogy… hogy tűnhettek el ilyen rövid idő alatt? – A három Zhong testvér földbe gyökerezett lábbal állt a döbbenettől.
Bárhogy is nézzük, korábban háromszáz lélekmérnök, egy egész lélekmérnök-légió állomásozott a városon kívül! Köztük 6. és 7. osztályú lélekmérnökök is voltak. Még ha nem is tudtak volna ellenállni ennyi lélekmesternek, legalább fel kellett volna tartaniuk őket!
Honnan is tudhatták volna, hogy Xu Sanshi és a többiek messziről teleportáltak be, és belülről támadták meg a lélekmérnök-légiót? A lélekmérnök-légió kettészakadt: a legerősebb lélekmérnököket a Huo Yuhao vezette lélekmester-csoport azonnal kiiktatta. A maradék, két-három gyűrűs lélekmérnök hogyan is tudott volna ellenállni ennyi, gyűlölettől fűtött túsznak? A túszok eltűnése Huo Yuhao újabb trükkje volt ellenük.
Vélemény, hozzászólás?