Sheng Shaoqing nagy jelentőséget tulajdonított ennek a találkozónak; már délután három óra előtt megérkezett a különterembe.

Az étterem az épület harmadik emeletén kapott helyet. Nem nagy hely, mindössze négyfős személyzet dolgozik itt, ám mindannyian jól ismerik Sheng Shaoqingot, és mindenben az ő utasításait követik.

Sheng Shaoqing igencsak kíváncsi volt arra a leendő sógorra, akiről Sheng Shaoyou beszélt.

Tudta, hogy Sheng Shaoyou nem az a hűséges típus.

Annyi év alatt — nemhogy „sógort” — még csak hivatalos párkapcsolatot sem jelentett be soha.

Ám nemrégiben lábra kapott a hír Jianghu város tehetős fiataljainak körében, hogy Sheng Shaoyou nyilvánosan összetűzésbe keveredett az HS Csoportbeli Shen Wenlanggal egy omega miatt.

Sheng Shaoqing roppant kíváncsi volt arra az omegára, aki képes volt ilyen dühre gerjeszteni Sheng Shaoyout — azt az embert, aki egyébként sosem mutatott érdeklődést a világi híúságok iránt. Abban a pillanatban, ahogy megpillantotta Hua Yongot, úgy érezte: az a viselkedés teljesen indokolt.

„Még ha a bazsarózsák alatt halok is meg, szívtipró maradok szellemként is.”

Egy ilyen gyönyörű omegáért — nemhogy egy párbaj — még egy bandaháború vagy élet-halál harc is megéri, ha cserébe elnyerheti a szépség szívét.

Csakhogy… Ahogy Hua Yong hófehér nyakán megpillantotta az átlátszó gátlótapaszt, Sheng Shaoqing némi sajnálattal gondolt arra: vajon milyen illata lehet ennek a kis teremtésnek?

A forró, már-már szemtelenül fürkésző tekintet kereszttüzében Hua Yong némán követte Sheng Shaoyout, és helyet foglalt. Amikor meglátta Sheng Shaoqingot, félhold alakú szemei kissé összehúzódtak, és halvány mosolyra húzódott a szája.

— Üdvözlöm.

— Üdvözlöm. — Sheng Shaoqing felállt, és kezet nyújtott Hua Yongnak. — Sheng Shaoqing vagyok; sokat hallottam már önről.

Finoman kezet ráztak.

Az apró termetű omega karcsú, puha ujjai hozzáértek a tenyeréhez, amitől hevesebben kezdett verni a szíve.

Sheng Shaoqing megnyalta a száját.

Sheng Shaoyou egy ilyen bájos omegát hozott magával… Sheng Shaoqing annyira irigy volt, hogy a szeme is kipirult az indulattól. Szívét citromlé savanyúsága járta át, ám a szavai mézédesek voltak:

— Gyakran hallom, ahogy a bátyám a sógoromról beszél. Végre személyesen is találkozunk.

Hua Yong visszahúzta a kezét, és még szelídebben mosolyodott el:

— Valóban? Sheng úr gyakran emleget?

— Igen. — Sheng Shaoqing kihúzott egy széket, és hellyel kínálta Sheng Shaoyout és Hua Yongot. — Bátyám, sógorom, kérlek, foglaljatok helyet.

Sheng Shaoyou bólintott felé, átlapozta az étlapot, majd megkérdezte:

— Miért éppen ezt a helyet választottad?

— Mostanában nagyon felkapott — felelte mosolyogva Sheng Shaoqing. — Tartottam tőle, hogy túl sokan zavarnának minket, ezért külön lefoglaltam az egész helyet.

Sheng Shaoyou csak annyit mondott: „Értem”, majd mellékesen hozzátette:

— Jobb lenne, ha inkább komolyabb befektetésekre költenéd a pénzedet.

Az étterem berendezése valóban teljesen átlagos volt; egy félreeső ipari parkban helyezkedett el, és az étlap is hétköznapinak tűnt. Nem igazán érte meg, hogy valaki külön lefoglalja az egész helyet egy étkezés kedvéért.

Sheng Shaoqing gúnyosan elmosolyodott, de azonnal engedett is:

— Igazad van a bátyám.

Azt gondolta magában: micsoda szerencséje van ma, egyetlen emberrel két legyet is üthet egy csapásra — talán még egy kis játékszert is szerezhet magának éjszakára.

Valószínűleg annak köszönhetően, hogy lefoglalták a helyet, az ételeket nagyon gyorsan felszolgálták. A felszolgáló pincér magas és erős testalkatú volt; arcának alsó felét szoros sötét maszk takarta. Szabadon maradt szemei ide-oda cikáztak, ami távolról sem keltett úriemberhez méltó benyomást. Az általa felszolgált ételek sem megjelenésükben, sem ízükben nem voltak valami jók.

Hua Yong megkóstolta a levest, és érezte, hogy hideg.

Ennek az étteremnek állítólag nagyon finomnak kellene lennie — mégis Sheng Shaoqing éppen itt szervezte meg az első négyszemközti vacsoráját Sheng Shaoyouval?

Ez egyszerűen felháborító.

Ahogy visszaemlékezett a pincér iménti, nyugtalan tekintetére az étel felszolgálásakor, Hua Yong gyanúja még tovább erősödött.

Evőpálcikával a kezében, állát tenyerére támasztva figyelte Sheng Shaoqingot, aki épp poharát emelve invitálta ivásra Sheng Shaoyout.

Sheng Shaoqing és Sheng Shaoyou koccintottak, ám Sheng Shaoqing tekintete folyton Hua Yongra tévedt.

Valódi, ritka kincs ő; olyan gyönyörű, hogy az ember képtelen levenni róla a szemét. Még az a póz is, ahogy az állát támasztja, olyan szépséget sugároz, mint William Etty gondosan megkomponált festményei.

Sheng Shaoqing szeme elkerekedett a látványtól, és még rosszabbul érezte magát. Megfordult, újratöltötte Sheng Shaoyou üres poharát, és összeszorított fogakkal vigyorogva így szólt:

— Bátyám, annyi éve vagyunk testvérek, mégis ritkán adatik meg, hogy együtt étkezzünk. Hadd koccintsak veled még egy pohárral.

Sheng Shaoyou egymás után több pohárral is megivott, és érezte, ahogy a szája egyre keserűbbé válik. Evőpálcikájával egy darab zöldséget emelt a szájához, hogy semlegesítse az ízt, ám az étel olyan sós volt, hogy képtelen volt lenyelni.

Ilyen ízvilággal ez egy felkapott, internetes hírnévnek örvendő étterem lenne? Ha nem lett volna félreeső elhelyezkedése és az olcsó bérleti díj, valószínűleg már három hónapon belül bezárt volna.

Sheng Shaoyou azt is megbánta, hogy magával hozta Hua Yongot.

Ez a kis „ősök kedvence” kényes bőrű és érzékeny alkat, ráadásul rendkívül válogatós az ételek terén. Amióta leült, csupán egy korty levest ivott, és azóta hozzá sem nyúlt az evőpálcikájához.

Sheng Shaoyou tudta, hogy ezúttal biztosan nem fog tudni jóllakni, és bosszantotta, hogy Sheng Shaoqing ilyen silány éttermet választott; mégis Hua Yongnak mondta:

— Mondtam, hogy ne gyere, de te ragaszkodtál hozzá. Finom az étel?

Hua Yong ráharapott az evőpálcika hegyére, úgy mosolygott rá, mintha senki más nem lenne a közelben, és szándékosan ellentmondva neki így felelt:

— Finom.

— Tényleg? — Sheng Shaoyou saját kezűleg szedett neki egy tál levest, és elé tolta. — Akkor egyél többet.

A hideg leves tetején úszkáló, megdermedt csirkezsírra ránézni is rossz volt.

Hua Yong lehajtotta a fejét, kanállal félretolta a leves tetején megdermedt zsírréteget, merített egy kanál tiszta levest, a szájához emelte, és engedelmesen lenyelte. Miután megitta, nem felejtett el pislogni egyet, és megköszönni Sheng Shaoyounak:

— Sheng úr… finom a leves, köszönöm, Sheng úr.

Nem az ital volt a lényeg.

Sheng Shaoqingnak eleve nem volt kedve enni, de amikor látta, hogy Sheng Shaoyou és az a csinos kis omega összemosolyognak, végképp elment az étvágya.

Kinyújtotta a kezét, hogy megtöltse Sheng Shaoyou üres poharát, majd átnyúlt az asztal felén, hogy bort töltsön a Sheng Shaoyou mellett ülő Hua Yongnak is.

— Nem iszom — mondta halkan Hua Yong.

— Ha nem tudsz inni, akkor tanulj meg. — Sheng Shaoyou úgy nézett rá, mintha valami jó műsort figyelne; szemöldökét kissé felvonta, provokatívan. — Ha be akarsz kerülni a Sheng családba, hogyan is ne tudnál inni?

A Sheng család biotechnológiai vállalkozást vezet, nem borászatot.

Még a borászatok tulajdonosai között is sokan vannak, akik nem isznak. Miért várná el bárki is a párjától, hogy igyon?

Nyilvánvaló volt, hogy Sheng Shaoyou kötekedni akar vele, ám Hua Yong úgy tett, mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést. Jóindulatúan elmosolyodott, és halkan megkérdezte:

— Nem iszom, de nagyon szeretnék bekerülni Sheng úr családjába. Mit tegyek?

A finom kis lény lágy, mézes-mázos hangon beszélt, amitől Sheng Shaoqingnak bizseregni kezdett a bőre. Sheng Shaoqing felemelte a poharát, óvatosan koccintott vele, és elmosolyodott:

— Nem baj, ha a sógor nem tud inni; majd a bátyám megissza helyetted.

— Az nem jó. — Hua Yong továbbra is mosolygott — tekintete nyugtalanító volt, mintha gyanakvás rejtőzött volna a szemében —, ám szeme mindvégig kizárólag Sheng Shaoyóra szegeződött. — Sheng úr rosszul érezné magát, ha túl sokat inna, és kellemetlen lenne számára a helyzet.

Sheng Shaoyou hozzászokott a férfi szókimondásához, így nem jött zavarba, inkább felnevetett:

— Meg akarod úszni az ivást, azért beszélsz ennyit igaz?

Sheng Shaoqing ismét megpróbálta elsimítani a helyzetet:

— Omegaként természetes, hogy nem iszik.

— Omega? — Sheng Shaoyou úgy reagált, mintha valami hatalmas viccet hallott volna, és megkérdezte Hua Yongot: — Hua úr, igaz ez?

Hua Yong így felelt:

— Ha Sheng úr ezt állítja, akkor úgy is van.

Jianghu városában nem sokan vannak, akiket Sheng Shaoyou őszinte tisztelettel, megfelelő megszólítással hajlandó lenne szólítani.

Sheng Shaoqing megmagyarázhatatlan módon összerezzent, amikor meghallotta a „Hua úr” megszólítást. Aztán arra gondolt, talán túl sokat képzel bele a dologba; lehet, hogy ez csak szerelmesek közötti becenév, puszta flörtölés.

Végtére is, mit érhet el egy olyan kis omega, akinek a csuklója vékonyabb, mint egy sodrófa?

Ha nem lett volna az a kedvesség, amellyel éjszakánként a karjára hajtotta a fejét, vajon méltó lett volna-e arra, hogy Sheng Shaoyou „Hua úrnak” szólítsa?

Sheng Shaoqing tovább figyelte Hua Yongot: látta, hogy az arca hófehér, szemei kissé leereszkedtek, és még az ajkai formája is tökéletes és vonzó volt a magas orrnyereg alatt. Egy pillanatra teljesen elbűvölte a látvány.

Talán észrevéve a férfi egyre pimaszabbá váló tekintetét, a csinos kis omega hirtelen felkapta a fejét, és komótosan odanézett.

A sápadt arcon kirajzolódó sötét szemöldök és szempár olyan hatást keltett, mint a hóba fröccsent tinta; ettől a mosolygó szemek valahogy mégis megmagyarázhatatlanul hidegnek tűntek.

A hideg tekintet egy pillanatra végigsiklott Sheng Shaoqing arcán — mint amikor a harangütő a harangnak csapódik —, egyenesen az ember szívébe találva.

Sheng Shaoqing szívét nyilallás járta át e szigorú pillantás láttán, szavai pedig még édesebbnek, hízelgőbbnek hatottak.

Sheng Shaoyou mit sem sejtve, gyanakvás nélkül viszonyult hozzá, ám Hua Yong úgy érezte, ez a „sógor” bár mézesmázos beszédű, valójában álnok, rendkívül közönséges és végtelenül unalmas alak.

Ahogy a mondás tartja: a sárkánynak kilenc fia születik, s mindegyik más és más.

Felfoghatatlan volt, hogy a kedves, erős és büszke Sheng úrnak ilyen vállalhatatlan féltestvére legyen.

Cöcc — Hua Yong hirtelen fejfájást érzett, amikor arra gondolt, hogy a jövőben türelmesnek kell lennie, hiszen rokonságba kerül majd az ilyen emberekkel.

Ha nem lett volna szükség arra, hogy jó viszonyt ápoljon szeretett alfája öccsével, levágta volna azokat a kezeket, amelyek a bort töltötték Sheng Shaoyou poharába, és virágtrágyaként hasznosította volna őket.

Sheng Shaoqing szüntelenül ivásra biztatta Hua Yongot. Hua Yongot bosszantotta a férfi viselkedése, ám Sheng Shaoyou miatt nem végezhetett vele azonnal, így kénytelen volt felemelni a poharat, és mosolyogva kortyolni egyet.

Az alkohol szaga erős volt, ám mégsem tudta teljesen elnyomni az ital enyhe keserűségét.

Az enigmák szaglása és ízérzékelése messze felülmúlja az átlagemberekét, így Hua Yong azonnal rájött, mi történik.

Sheng Shaoyou alkoholtűrő képessége nem volt rossz, ám néhány pohár után a mozdulatai szemmel láthatóan lelassultak.

A vacsora alatt Sheng Shaoqing rendkívül lelkesnek mutatkozott, és sokat beszélt. Ám ha valaki jobban odafigyelt, láthatta, hogy a mosolya nem őszinte, lelkes viselkedése mögött pedig alattomos szándék húzódik meg.

Eleinte Sheng Shaoyou még képes volt néhány szóval válaszolni, ám később fokozatosan elhallgatott, tekintete pedig egyre zavarosabbá vált.

Hua Yong a szájában tartotta a bort, ujjait a mellette lévő mobiltelefon felé mozdította, és észrevétlenül bekapcsolta a hangrögzítést.

— Úgy tűnik, a bátyám berúgott — jegyezte meg Sheng Shaoqing.

Hua Yong néma maradt, csupán nyugodtan meredt a férfira.

Egy ponton Sheng Shaoqing tekintete rendkívül gonosszá vált; ajkán olyan mosoly ült, amely éles ellentétben állt komor arckifejezésével. Megkérdezte:

— Sógorom, nem ízlik a borom? Miért tartod csak a szádban, ahelyett, hogy lenyelnéd?

— Nem tudok inni — felelte halkan és kitérően Hua Yong.

P országban már a hároméves kisfiúk is képesek evőpálcikával bort inni.

Hua Yong regenerációs és anyagcsere-képességei elképesztően erősek; nem túlzás azt állítani, hogy hatalmasak.

Arról nem is beszélve, hogy ha a borba valamit — akár mérget is — kevertek volna, akkor is meg merte volna inni.

Shen Wenlang egyszer találóan megjegyezte: ez a kis őrült annyira szívós, hogy még ha egy üveg „desztillált szeszt” is öntenének belé, akkor sem lehetne megölni.

— Ha nem tudsz inni, hát tanuld meg — mondta mosolyogva Sheng Shaoqing. — Olyan gyönyörű vagy; a jövőben még sok alkalmad lesz arra, hogy italokat szolgálj fel másoknak.

Ó? Már nem is hívsz sógornak?

Mivel nem akarsz a sógorom lenni, én sem leszek az.

— Nyeld le! — vált komollyá Sheng Shaoqing arckifejezése. — A bátyám részeg; ha te nem iszol velem, azzal semmibe veszel engem?

Sheng Shaoyou kivételével senki sem mert volna „tiszteletet” követelni P ország koronázatlan királyától.

Hua Yong halványan elmosolyodott, lenyelte a szájában lévő bort, és kíváncsian várta, mire megy ki a játék.

Az oldalán ülő Sheng Shaoyou teljesen részegnek tűnt; tekintete tompa volt, és kissé elkalandozott.

Hua Yong finoman meglökte a vállát, és megkérdezte:

— Sheng úr, részeg?

Sheng Shaoyou nem válaszolt, hanem ernyedten összeesett.

Hua Yong óvatosan megtámasztotta, és vigyázott a fejére, nehogy az egy közeli dísztárgy éles sarkába ütközzön. Sheng Shaoqing tisztában volt vele, hogy az S-szintű alfák elképesztő ellenállóképességgel rendelkeznek a szerekkel szemben, ezért a Sheng Shaoyou és Hua Yong számára kikészített poharakat különleges módon készíttette el: a por állagú szert a pohár falának repedéseibe rejtette, hogy az alkohollal érintkezve feloldódjon.

Ahogy látta Sheng Shaoyout összeesni, szemében a képmutató mosoly hirtelen valódivá vált, és a gyönyörű omegára vetett pillantását egyre inkább leplezetlen kapzsiság járta át.

Hua Yong megragadta Sheng Shaoyou karját, segített neki, miközben a férfi lecsúszott, és vele együtt lágyan a földre ereszkedett.

Sheng Shaoqing ujjongott a látványtól; azonnal eldobta az evőpálcikáit, és felállt.

A Hua Yong nevű omega erőtlenül rogyott a földre, és tágra nyílt szemekkel nézett rá; tekintete csupa gyengédség és könnyes csillogás volt, ami szánalmat ébresztett az emberben.

— Mit tervezel?

— Hogy mit? — Sheng Shaoqing lassan feltűrte az ingujját. — Mit is tehetnék? — Előhúzott egy rugós kést a háta mögül, és gonosz vigyorra húzta a száját. — Az a két szemétláda csak a pénzfelvételhez ért, a munkához nem. Rengeteg pénzt kaptak tőlem, mégsem voltak képesek eltávolítani Sheng Shaoyou mirigyeit. Így hát természetesen kénytelen vagyok magam elvégezni a feladatot.

— A bátyám — aki a különleges mirigyére támaszkodva gyerekkorunk óta sosem tekintett minket, – testvéreit – embernek —… Tényleg elegem van az arrogáns és öntelt viselkedéséből. Alig várom, hogy lássam, mi lesz belőle, ha elveszíti a mirigyét! S-szintű alfa? Micsoda ritkaság! Vajon ha elveszíti a mirigyét, még a kutyaszarnál is értéktelenebb lesz?

Hahahaha!

Eltávolítani Sheng Shaoyou mirigyeit? Ő maga?

Hua Yong szeme elsötétült, és heves érzelmek törtek elő forrongó véréből, mint az áradó folyó vize. A közöny mögül a régóta lappangó gyilkos indulat a felszínre tört, és már-már átszakította a gátat.

Sheng Shaoqing mit sem sejtett ebből. Lehajolt, megragadta Hua Yong állát, megnyalta a száját, és így szólt hozzá:

— Ne aggódj, kis szépség; még ha ő el is tűnik, én akkor is itt leszek neked.

E szavak után felemelte a kését, és lesújtott vele.

A penge hideg fénnyel villant meg, és egyenesen Sheng Shaoyou tarkójába fúródott.

Puff — a penge átszelte a húst, és ragacsos váladék lövellt ki a tarkón lévő mirigyből. Az élénkpiros vér ráfröccsent a kamerára, sűrű ködként vörös árnyékot vetve a képernyőre.

Sheng Shaoyou békésen aludt, miközben arca bőrén ott melegedett a friss vér, ám ő ebből semmit sem érzékelt.

A Sheng Shaoyoura hirtelen rávetődő Hua Yongot a kés a tarkóján találta el. A penge mélyen behatolt a törékeny mirigybe. Hirtelen kitört az orchidea fojtogató illata; a magas rendű feromonok elsöprő erejű illata azonnal mindent elárasztott.

Fordítói megjegyzés:
Sajnos a weboldal ahonnan az angol fordítást néztem megszünt😔😔 (lehet ulólérték a fordítások miatt). Amit pedig találtam abban a fejezeteknek nincs címe. Mivel a címek a fejezet egy-egy mondata így úgy döntöttem, veszem a bátorságot és innentől én választok. (Ha esetleg visszatér az oldal, akkor az esetleges módosításokat javítom).😘

Előző fejezet Tartalomjegyzék Következő fejezet